„Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet”

„A cigány-magyar együttélés kulcsa annak megértése, elfogadása, hogy mindenki igazsága megérdemli a végiggondolást.”

Csepeli György szociológus professzor, az egyik szerző szerint szomorú látni, hogy nyolcvan évvel a Magyarország felfedezése sorozat első köteteinek megjelenése után ugyanolyan aktuálisak Erdei Ferenc Futóhomokjának vagy Féja Géza Viharsarokjának gondolatai, mint 1937–38-ban.

És mire jó a szociográfia? Jótékony hatása az oktatásba tud beszivárogni szociális munkások, ifjúságsegítők, pedagógusok képzésekor, ahol elsősorban az olyan olvasmányos, közérthető művek célravezetőek, mint Tábori Zoltán Cigány rulettje, mely a 2008–2009-es a cigánygyilkosságok körülményeiről számol be, vagy Szále László Pokolhegy riportkönyve, mely azt mutatja meg, „hogyan éltek és élnek együtt szegények, gazdagok, cigányok, nem cigányok, mit gondolnak egymásról” – olvasható az ajánlóban, ahogy az is: „a cigány–magyar együttélés... Magyarország egyik legfontosabb jövőbeli problémája”. Innen idéz Hajnáczky Tamás Cigánypolitikák egykor és ma című tanulmánya elején: „A cigány-magyar együttélés kulcsa annak megértése, elfogadása, hogy mindenki igazsága megérdemli a végiggondolást...”.

A nyomort érzékletesen tárja fel Ritók Nóra Láthatatlan Magyarország című 2017-es könyve is, mely a legtöbbünk számára nem ismert jelenlegi világra, gyermekek tízezreinek méltatlan körülményeire hívja fel a figyelmet. Sokszor még a tiszta ivóvíz is problémás, mint amilyen látványosabb esetről Hajnáczky Tamás számolt be az Amikor nem volt tiszta víz a cigánytelepeken című tanulmányával a kötetben, ahol azt részletezi, amikor Ózdon 2013-ban több közkutat lezártak pazarlásra hivatkozva, noha kimutatható volt, hogy a víz legjelentősebb részét nem a cigánytelep lakosai használták el, sőt nekik a mindennapi élethez volt szükségük a kutakra.

Mint már volt szó róla, a cigányságra nem lehet homogén csoportként tekinteni. Lassan gyarapodó részük integrálódott, ám ezt el kell különíteni az asszimilációtól – emeli ki lapunknak Hajnáczky Tamás. Hogy miképp alakul a helyzetük, azt nagyban befolyásolja a környezetük, vagy a nem cigány környezetből származó, támogató vagy elutasító visszajelzések. Egyúttal a cigányságnak a nem cigányokról alkotott képének, meglátásainak olykor determinisztikus voltáról sem szabad elfeledkezni. Az elfogadáson túl irreális a cigányság egyöntetű igényében gondolkodni – hangsúlyozza a szakértő –, hiszen egy szegregátumban élőnek teljesen más körülményei vannak, mint például egy mérnöknek. Így aztán nem lehet egységes politikai elgondolásuk sem, nem jelenthetnek egyik párt számára sem egyöntetű szavazótartalékot. Ugyanakkor tény a kirekesztettek körében általában, hogy a 2-3 soros, voksolást befolyásoló írások hamarabb célba érnek, mint azoknál, akik alaposabban utána tudnak nézni.

Ahol igazán cigányútra ment a cigánykérdés, az a rendszerváltást követő időszak. Ahogy Hajnáczky Tamás fogalmaz, sokkszerűen érte a cigányságot a foglalkoztatottságuk drasztikus visszaesése. Napjainkra nőttek fel azok, akik nem látták a szüleiket munkába menni – teszi hozzá, amelynek káros következményéről néhány éve magam is meggyőződhettem a többségében romák által látogatott iskola tanáraként, ahol a diákok a munkanélküliséget gondolják már standardként, jelentős motiválatlanságot eredményezve a tanulásban. A társadalom egészének a felemelkedése, a gazdaság folyamatos növekedése mindenekelőtt szükséges, ami magával rántaná a cigányságot is a felemelkedés útján – foglalja össze Hajnáczky Tamás. A kirekesztődött cigányság helyzete részben a felvevőpiachoz igazított képzéssel, tényleges munkahelyek teremtésével, területi hátrány kompenzálásával javulhat.

Az itt kiemeltként szereplő cigányságról tehát a „Ne félj, a tél meg fog gyötörni” című könyv második fele foglalkozik Cigány mumus címmel, míg a kötet első részében Akinek korog a gyomra cím alatt egyéb kirekesztettekről olvashatunk, idősek, nők, hajléktalanok, látássérültek problémáiról. A 20 szerzőtől származó 26 írást „a szegénységgel és kirekesztettséggel megbékélni nem képes kritikai szellem tartja egyben” – fogalmazott Csepeli György, aki a könyv címéhez hasonlóan egy költő szavaival zárja a mondandóját, Petőfi A XIX. század költőiből idézett: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán!” – de nem jött még el a Kánaán – szólt tömören az összegzés.

„Ne félj, a tél meg fog gyötörni”. Szerk.: Hajnáczky Tamás, Szále László. Gondolat Kiadó, 2017. 2950 forint.