Számos más példát lehetne még felhozni. A vak párt a szájharmonikával és a csörgődobbal. A harmonikás fiút a Széll Kálmán térről. A mesefiguraszerű idős bácsit a négyes-hatosról, aki kedves hangon közli, hogy egy kis aprót kér, de ha nincs, semmi baj, akkor ő megy is tovább. És tényleg megy, nap nap után. Aztán ezek a hangok is eltűnnek majd biztos, helyüket más hangok veszik át. A nagyvárosi kórus összetétele gyakran cserélődik, a szólistákra néha odafigyelünk, de sokszor inkább nem. Igazából nem halljuk, és ami rosszabb, nem is látjuk őket.
Hangvadászat Budapesten: aluljárózenei slágerlistánk
Ahelyett, hogy zavarna a nagyvárosi zaj, az utcazenészektől egy-egy mosolyt is lophatunk.
2018. 03. 02. 14:50
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!