A hotel egyébként arról kapta a nevét, hogy átadása évében zajlott a müncheni olimpia, és a csapatépítő jelleggel a játékokra utazó magyar sportolókat itt szállásolták el. Bár fentebb említést tettünk a nagy méretekről, ez rögtön meg is mutatta az épület hátrányait is: ahogy a Hosszúlépés sétavezetője, Kovács Tamás elmondta, a férfi-vízilabdaválogatott tagjainak például kicsinek bizonyultak a szobák, az ágyak pedig még inkább. Farkasdy ugyanis a kötött rendszerű, ez esetben 2,7 méter fesztávolságú cellákat alkalmazó, Outinord alagútzsalus építésmód szerint tervezte meg az épületet, amely az építész ügyes és esetenként játékos térkezelése ellenére is helyenként kissé szűkös kialakítást eredményezett (magasabb emberek emiatt is érezhetik úgy, hogy meglepően alacsonyan vannak az ajtók szemöldökfái).
Az alagútzsalus szerkezet másik hátránya abban rejlik, hogy szinte lehetetlen jól és érdemben hozzányúlni (vagy túlzottan költséges lenne). Most azonban már mások a szállodai igények és elvárások (nem csoda, hogy 2002-es bezárása óta kihasználatlanul várja sorsát az épület), így a bontása maradt az egyetlen járható út, hogy helyén a parkot alakítson ki az önkormányzat. Hiába járt oda biliárdozni Horn Gyula, hiába ismerhető fel a hely a Lindában és Eötvös Csöpi-filmekben, hiába a sok szép olimpiai siker, a normafai szálloda csaknem ötven év múltán szintén csak egy emlék marad.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!