Lebontják a hotelt, ahol még Horn Gyula is biliárdozott

A Farkasdy Zoltán által tervezett budai Hotel Olimpia nem állta ki az idő próbáját.

Várhatóan március közepén kezdődik a Normafán álló, évek óta használaton kívüli Hotel Olimpia bontása, a munkák négy hónapon át tartanak majd – a többség számára üdvözítő, az építészeti érdekességét tekintve szomorú hír arra ösztönözte a Hosszúlépés városi sétaszervező céget, hogy az érdeklődőknek utoljára még bemutassa az egykor szebb napokat látott épületet.

A hotel története az 1960-as években indult, amikor is a pártállam a turizmus erősítése céljából a Balatonon és Budapesten is kijelölt területeket szállodák építésére. Ebbe a körbe tartozott a Normafa is, ahol Farkasdy Zoltánra várt a feladat, hogy vendégcsalogató épületet tervezzen. Farkasdy az úgynevezett dániás építészek közé tartozott: tanulmányait épp a második világháború éveiben kezdte meg a Műegyetemen, s 1944-ben a komplett évfolyamát Németországba hurcolták, hogy legyen szakember az ottani újjáépítéshez. Végül Dániában találtak munkát, ahol Farkasdy például a később a sydney-i operaházat tervező Jørn Utzon irodájában dolgozhatott. Hazatérve a Magasépítési Tervező Intézetben (Mati), majd az abból leváló Középülettervező Irodában (Közti) helyezkedett el a többek között a Palatinus fürdőt tervező id. Janáky István mellett. A normafai hotel kialakítását azonban már a Típustervező Intézet (TTI) kötelékein belül kapta feladatául, amely egyben utolsó komolyabb megbízatása volt, ugyanis 1970-ben súlyos infarktust kapott, és utána már csak kisebb munkákat vállalt az oktatás mellett.

A Hotel Olimpiát 1968–69-ben tervezte meg, az építkezés pedig 1972-re fejeződött be. Farkasdy célja az volt, hogy az épület ne lógjon ki a környezetéből, így hiába négyszintes a szálló, mégsem nyúlik túl a környékbeli fákon (ráadásul a faburkolat is „természetesebbé” teszi a falakat). Persze a 188 szobát (köztük egy- és kétágyasakat, illetve apartmanokat), az éttermet, a bisztrót, a sportudvart, a szaunát, a medencét és az egyéb kiszolgálóhelyiségeket így is el kellett valahogyan helyezni, az építész pedig úgy oldotta meg, hogy az Olimpia hatalmas területen, S alakban olvad bele a tájba – az Eötvös út felől nézve például a járókelő nem is gondolná, milyen nagy szállodáról van szó.

A hotel egyébként arról kapta a nevét, hogy átadása évében zajlott a müncheni olimpia, és a csapatépítő jelleggel a játékokra utazó magyar sportolókat itt szállásolták el. Bár fentebb említést tettünk a nagy méretekről, ez rögtön meg is mutatta az épület hátrányait is: ahogy a Hosszúlépés sétavezetője, Kovács Tamás elmondta, a férfi-vízilabdaválogatott tagjainak például kicsinek bizonyultak a szobák, az ágyak pedig még inkább. Farkasdy ugyanis a kötött rendszerű, ez esetben 2,7 méter fesztávolságú cellákat alkalmazó, Outinord alagútzsalus építésmód szerint tervezte meg az épületet, amely az építész ügyes és esetenként játékos térkezelése ellenére is helyenként kissé szűkös kialakítást eredményezett (magasabb emberek emiatt is érezhetik úgy, hogy meglepően alacsonyan vannak az ajtók szemöldökfái).

Az alagútzsalus szerkezet másik hátránya abban rejlik, hogy szinte lehetetlen jól és érdemben hozzányúlni (vagy túlzottan költséges lenne). Most azonban már mások a szállodai igények és elvárások (nem csoda, hogy 2002-es bezárása óta kihasználatlanul várja sorsát az épület), így a bontása maradt az egyetlen járható út, hogy helyén a parkot alakítson ki az önkormányzat. Hiába járt oda biliárdozni Horn Gyula, hiába ismerhető fel a hely a Lindában és Eötvös Csöpi-filmekben, hiába a sok szép olimpiai siker, a normafai szálloda csaknem ötven év múltán szintén csak egy emlék marad.