– Bár többször is fellépett már Magyarországon, de ez volt az első alkalom, hogy önálló koncertet adott. Mi a különbség a fesztiválműsor és az egész estés saját program között?
– Nagyon izgatott voltam emiatt, mert Magyarországot mindig is nagyon szerettem. Természetesen teljesen más a két program. Más a dinamikája, egy fesztiválon be vagy préselve egy programfolyamba, és így le van határolva a fellépés ideje is. A fesztiválprogramba nagyon magas energiaszintű dalokat játsszunk, míg a saját koncertre inkább a hullámzás a jellemző. Vannak benne meghittebb, intimebb dalok, de persze vannak pörgősebb táncosabb szerzemények is. A saját koncertjeimen a saját vizuális brigádomat hozom, akik a látványról gondoskodnak, így a közönségnek sokkal inkább megvan az esélye arra, hogy közelebb kerüljön a világomhoz.
– A fesztiválos mezítláb éneklős swingőrület, vagy a nagyestélyis koncerttermes előadások állnak önhöz közelebb?
– Jó kérdés, nem tudok választani a kettő között. Nagyon jól érzem magam a fesztiválokon, ahol buliznak az emberek, és tényleg mezítláb énekelve tudom elereszteni az energiákat a színpadon. De a másik végletet is nagyon kedvelem: amikor egy elegáns díva szerepébe bújok színházi jellegű közegben, ahol olyan emberek hallgatják a zenémet, akik miattam jöttek oda. Ettől függetlenül nem tudnék választani a kettő között.
– A zenéje kellemes elegye a 40-es 50-es évek francia Riviéra hangulatának, és a mai modern jazznek. Hogyan lehet arányosan keverni a kettőt?
– Nagyon sokáig kerestük ezt a fajta zenét, amit játszunk. A dalok a stúdióban születnek, de hogy a keveredés hogyan jön létre, az a színpadra állításnál jön létre, ott jön ki igazán a zenénk crossover jellege. Például ott van a basszusgitárosunk, aki bőgőn is játszik. Az, hogy melyik hangszerhez nyúl, már meg is adja a vonalat, hogy régi vágású vagy újabb hangzást kap a dal. Ez mindig nagyon izgalmas kérdés.
– Azt tudjuk, hogy régi filmek és képeslapok inspirálják az alkotásban, de hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Filmeket néz, vagy leköltözik hetekre Saint-Tropez-ba, és ott szívja magába az inspirációt?
– A valóság sokkal prózaibb, a zenésztársaimmal leülünk a YouTube elé, és koncerteket, filmeket nézünk. De ennél sokkal inspirálóbb tud lenni egy kép, ami sokkal több mindent tud előhozni, mint egy film vagy egy korabeli dal.
– A dalaidat hallva felmerül a kérdés, hogy Caro Emerald eddig miért nem énekelt a James Bond főcímdalt?
– Nem tudom, mert egyszerűen nem hívtak fel emiatt, pedig én kapható lennék rá, ráadásul kész dalom is lenne rá, szóval hívjanak bátran, állok elébe.
– Hogyan képzeljünk el egy James Bond-főcímdalt Caro Emerald prezentálásában?
– Misztikus, fülledt, titokzatos, de a hangulatot kellőképpen tükrözi az Emerald Island című minialbum is, amit most a magyar közönségnek is bemutattunk.
– Elég feszített tempót diktál a turné. Van ideje lazítani?
– Na, ez a sötét oldala a turnézásnak. Rengeteg gyönyörű városba eljutunk, de ha nekiállnék várost nézni, az lenne az igazán kimerítő. Így is nagyon oda kell figyelni arra, hogy eleget pihenjek, időben étkezzek, és legyen idő a napi edzésre is, így sajnos nem sok rock and roll jut nekem a turnén.
