Bár még csak három éve zárt be a Szépművészeti Múzeum, mégis, az emlékeinkben történelmi távlatnak tűnhet, amikor egy-egy nagy kiállítás előtt sorba kellett állni a neoreneszánsz-neoklasszicista palota előtt. E régi hagyományt március 15-én újra feleleveníthettük annak alkalmából, hogy április 2-ig ingyen látogatható a múzeum Román Csarnoka, amely 1945 óta volt elzárva a nyilvánosság elől: délelőtt tíz körül már legalább háromszázan várakoztak a bebocsátásra, miközben a tömeg folyamatosan érkezett. Hó nem volt, csak néha eső, de ácsorogni nem sokat kellett, épp csak annyi időt, hogy felfedezhessük a főbejárat melletti új liftet a mozgáskorlátozottak részére. Bebocsátáskor innen az első utunk nem is a Román Csarnokba vezetett, hanem a mélyföldszintre, hogy beigazolódjon a gyanúnk: a Szépművészeti tízmilliárdos rekonstrukciója – amely mintegy 14 ezer négyzetmétert, a Schickedanz-palota negyven százalékát érintette – csaknem befejeződött, és odalent is nagyszerű, új kiállítóterek fogják majd szolgálni a művészetet. A világító neonbetűk tanúsága szerint lesz bisztró is, már csak a berendezésre vár.
A Román Csarnokról a Szépművészeti első igazgatója, Kammerer Ernő 1906-ban, a múzeum megnyitásakor egy fél mondat erejéig mint „nagy födött udvarról” emlékezett meg a Művészet című folyóiratban – pedig a múzeum legdíszesebb terme. Bizonyos szempontból mégis a pénztelenség szimbóluma: mivel már száz évvel ezelőtt is gondot jelentett a gyűjtemény gyarapítása, a középkori és reneszánsz szobrászművészet bemutatását részben mesteri – annak idején nagyon népszerű − gipszmásolatokkal kívánták itt megoldani: a háromhajós román stílusú bazilikát idéző térbe került például Nicola Pisano sienai szószékének, Donatello Gattamelata zsoldosvezért ábrázoló, padovai lovas szobrának vagy Claus Sluter dijoni Mózes-kútjának a másolata is. Budapest ostromakor légnyomás miatt a csarnok tetőszerkezete súlyosan megsérült, a felülvilágító ablakok betörtek, s bár Gattamelatáról csak a havat kellett lesöpörni, a gipszszobrok nagy része összetört. A múzeumot azóta inkább csak toldozgatták-foldozgatták, s bár a Román Csarnokot szinte minden átalakítási terv valamiképpen átépítette volna, erre szerencsére sosem volt pénz. A múzeum ráadásul állandó raktározási gondokkal küzdött: egy háromemeletes polcrendszer és számos itt elhelyezett műtárgy gondoskodott arról, hogy 2015-ig senki se piszkálhassa a csarnok kopottan is szép falképeit, a freibergi Szűz Mária-dóm Aranykapujának, valamint a gyulafehérvári székesegyház kapujának a gipszmásolatát.
