Fehér ló

Az ártalmatlan limonádék maximum azt érik el, hogy örökké várjunk a tökéletesre, és elhiggyük, hogy létezik kompromisszumok vagy befektetett munka nélküli, alapból hibátlan kapcsolat.

Hát tudod, ez azért nem egészen ilyen… – mondom kissé félszegen és fejcsóválva a tizenéves Annának, mint aki nem akar harmincas öregasszonynak hangzani. Anna ugyanis még nem teljesen nagylány, de máris öntudatos nőként jelenti ki, hogy bizony ő is ezt a szerelmet akarja megtapasztalni, beszívni minden pórusán keresztül. Most léptünk ki a moziból a Csillag születik sokadik remake-jéről, amelyben a remek Bradley Cooper felfedezi a még remekebb Lady Gagát, és természetesen közben egymásba bolondulnak. A nő tehetséges, a férfi híres és vonzó. A nő csupa szív, megértő és megbocsájtó, a férfi alkoholista és drogfüggő.

A nőt nem érdekli, ha a férfit támogatni kell, ha járni is alig bír, ha tortát ken az arcára féltékenységből, vagy ha a nő legintimebb félelmeit vágja a képébe, de azon is túllép, ha nyilvánosan megszégyeníti. Mert a szenvedélybetegség betegség, a férfi nem tehet semmiről, és különben is: már az apja is ivott, és egyéb problémák miatt is muszáj az üveg után nyúlni. Majd érte, majd mellette megváltozik.

Amíg a fiatal fiúk zöme a pornófilmekből próbálja ellesni, mi a jó egy nőnek, a lányoknak marad a cukormáz és a könnyfakasztó dráma. A romantikus filmek már-már a menekülés egyik formáját jelentik, noha bizonyos kort elérve minden kamasz lány és nő végül szomorúan tudomásul veszi, hogy a New York-i fiatalok bizony nem hatalmas loftlakásokban tengetik napjaikat egyedül, egy felszolgálói fizetésből vagy legfeljebb egy szupervonzó jó baráttal, nincs olyan, hogy „meet cute”, vagyis spontánnak tűnő, ám sorsszerű összetalálkozás, amikor kettéválik a tömeg, és megpillantjuk Őt, a reptéren pedig nem lehet csak úgy átszaladni a biztonsági ellenőrzésen nyilvános szerelemvallás végett, a repülő utasainak tapsviharában.

Ezek az ártalmatlan limonádék persze maximum azt érik el, hogy örökké várjunk a tökéletesre, és elhiggyük, hogy létezik kompromisszumok vagy befektetett munka nélküli, alapból hibátlan kapcsolat. De vajon mi van azokkal a történetekkel, amelyek azt sulykolják, hogy a legnagyobb szemétládák a szívük mélyén Grál-lovagok, az alkoholisták, drog- és szexfüggők, kapcsolatfóbiások, sérült lelkek és úgy általában: minden férfi megmentésre vár? Végül is George Clooney is megnősült, hiába hangoztatta évtizedeken keresztül, hogy ő bizony soha… De vajon érdemes minden disznóságot elnézni a happy end fals ígéretétől megrészegülve? És vajon könnyebb dolguk volt a lányoknak, amikor még Heath­cliffről vagy Mr. Darcyról ábrándoztak?

Szerényi Gábor rajza

A fehér lovat felváltotta az ezerötszáz köbcentis Harley-Davidson és a bőrszerkó: a Csillag születiket Bradley Cooper maga rendezte, de még a dalokat is ő maga énekli, megdöbbentően jól. Az egész film minden hibája ellenére nagyon egyben van, a színészek és a fülbemászó slágerek egy kupac díjat hoztak már el az Arany Glóbusztól a Grammyig. Anna pedig már pontosan erre a forgószélszerű románcra vágyik, ahol a férfi pár hét ismeretség után, a sokadik kínos részeg incidens miatt bocsánatot kérve kéri meg a nő kezét, és még aznap le is zavarják a lagzit. Olyan románcra, amelynek hamar vége lesz, és ami a távolból visszanézve szépül csak meg igazán.

Vagy mégsem, hiszen majd érte, mellette megváltozik a másik.