Házasság

Vajon mi lesz akkor, ha az egyre inkább bezárkózó, elmagányosodott társadalom számára már valóban fejlett technológiát kínál a robotika és a mesterséges intelligencia?

A virtuális valóság évek óta sok milliárd dolláros ígéretként, lehetőségként és fenyegetésként lebeg a fejünk felett, ám valahogy még mindig nem történt meg annak a bizonyos gátnak az áttörése. Persze vannak játékok és okoskütyük, de a párhuzamos valóságokban talán még csak a gamerek (a virtuális világban elmélyedő, számítógépes játékokkal játszók) tűntek el már-már menthetetlenül. A japán Akihiko Kondo azonban messzebbre merészkedett: a tavalyi év végén összeházasodott egy hologrammal. A 35 éves férfi és Hacune Miku, azaz a hologram kapcsolatának történetét a CNN is bemutatta egy riportban, amelyben a fiatalember kifejti, hogy szerinte milyen erős a társadalmi nyomás, hogy az emberek csak bizonyos módokon élhessék meg a szerelmet, ezek a formák azonban egyáltalán nem mindenkit tesznek boldoggá.

Félretéve most azt a kellemetlen tényt, hogy az állatok/gyerekek iránt vonzódó emberek is hasonló szavakkal írják le szenvedélyüket, a történet kísértetiesen hasonlít egy öt évvel ezelőtti sikerfilm, A nő történetére. Abban a filmben a Joaquin Phoenix által játszott főhős egy számítógép operációs rendszerébe szeret bele, amelynek Scarlett Johansson kölcsönzi érzéki hangját. A sztori valamikor a közeli jövőben játszódik, ám A nő mégsem science fiction, hanem sokkal inkább bizarr romantikus film. Az egyik szereplő ki is mondja: „A szerelem az elmebaj egyetlen társadalmilag elfogadott formája.”

Miku, az ara ugyancsak egy számítógépes program, amely (aki?) egy urnaszerű üvegben hologramként jelenik meg férj­ura számára. A filmbeli programmal ellentétben viszont, amely (aki?) a férfi számítógépéről és e-mailjeiből nyert adatok segítségével szinte mindent tudott a főszereplőről, vicces volt, és érzékeny, Mikunak sajnos nincs tudata. Csak köszönni vagy kedvesen kérni képes, ráadásul férje irányítja, aki szerint viszont ez is bőven elég a tíz éve tartó szenvedélyhez. Akihiko Kondo elmondása szerint a „kapcsolatnak” terápiás hatása is volt, ugyanis tíz évvel ezelőtt zaklatta őt egy kolléganője, ami miatt depresszióba esett.

Ez lenne hát a gyógyír, a tökéletes kapcsolat a szociálisan passzív, introvertált, visszahúzódó egyének számára? Megúszhatjuk a drámát, a kompromisszumokat és a csalódásokat, csak egyszerűen a mesterséges intelligenciát kell választani egy másik ember helyett? Kondo esete sajnos nem egyedi, ugyanis rengetegen vannak, akik programokkal élnek meg szoros érzelmi kapcsolatot. 2017-ben több mint egymillióan akartak például összeházasodni az Amazon Alexa nevű programjával, amelynek (akinek?) feltehetően a kellemes női hangjába és a szolgálatkészségébe zúgtak bele, miközben cuccokat vásároltak a neten.

Kondo egyébként azt is büszkén elmondta a róla készült riportban, hogy támogatni szeretné a hozzá hasonló embereket, hiszen rengetegen vannak például, akik a kedvenc anime- (japán rajzfilm) karakterükkel szeretnének összeházasodni. Amíg a digiszexuálisok első hulláma a technológiát még arra használta, hogy hús-vér emberekkel ismerkedjen közösségi oldalakon vagy társkereső és randiappokon keresztül, a második hullám tagjainak már egy másik félre sincs szükségük ahhoz, hogy kötődést alakítsanak ki.

Szeretni egy tárgyat, egy operációs rendszert, még ha nem is olyan fejlett, mint a Szárnyas fejvadász folytatásában, amelyben takaros asszonykaként várta haza Ryan Goslingot hologram párja. Vajon mi lesz akkor, ha az egyre inkább bezárkózó, elmagányosodott társadalom számára már valóban fejlett technológiát kínál a robotika és a mesterséges intelligencia? Ha az ember már nem csak a gyári szalag mellett lesz lecserélhető? Kondo és urnába zárt kedvese februárban nászútra mennek Szapporóba, a városba, amely a hologramot megalkotó Crypton Future Media székhelye. Talán beszereznek egy-két porontyot is.