Bond nyugdíjban

Az egyablakos ügyintézés nemcsak kényelmet, hanem adat-központosítást is jelent, adatainkkal fizetünk. A kínai gazdaság is másolás nyomán szárnyalt egyre magasabbra.

Akkor hamisítvány, ha nincs ráírva, hogy Made in China, szokás mondani. A felirat azért szerepel a legnagyobb világmárkák termékein is, mert a multik az olcsó munkaerőt kihasználva a termelésüket keletre helyezték, ezzel tágas játékpályát szereztek maguknak, majd nyomukban járva a témára éhes jogvédőknek is. Azok kiderítették ugyanis, hogy a Távol-Keleten nem szakszervezettel védett, nyolcórás, kollektív szerződéssel körülírt munkavégzés történik, hanem tízcentes napibérben folyó kizsákmányolás. Gyermekmunkával tetézve. Persze, mire ez kiderült, a multik már megszedték magukat.

A kínaiak viszont, és ez nem volt bekalkulálva, ráébredtek arra, mekkora lehetőség rejlik az összeszerelésben, hiszen a multik a legféltettebb titkaikat, a legújabb technológiáikat hordták hozzájuk. Nem voltak restek, az alkatrészeket megforgatták, lefényképezték, a dokumentációval bevonultak a laboratóriumokba, és megspórolva az alapmunkát a készterméket továbbfejlesztették. És a kínai gazdaság mind magasabbra szárnyalt.

Ezen aztán meghökkentek a multik meg a politikai és gazdasági vezetők is. Ők inkább azon a lehetőségen, hogy az olcsón összeszerelt, a nyugati piacra visszatérő telefonok, számítógépek, de talán még a mosógépek alkatrészei közé is bekerülhettek hívatlan alkatrészek, és a kínaiaknak talán ki sem kell már mozdulniuk, hogy értesüljenek a világ fontos dolgairól. James Bond nyugdíjba mehet.

Lehet persze, hogy a kínai kémprogramosdi csak fikció. A kínaiak a maguk fejlesztette technológiákkal tarolják le a piacot az olcsóbb és jobb, megbízhatóbb termékeikkel. Ám ha a fentiekből valami is igaz, fel kell tenni a kérdést: mire tetszettek számítani?

A jogvédők jelenleg a leghevesebb harcukat az emberi adatvédelemért vívják. Jól teszik, rajtuk kívül ez alig valakit érdekel.

A jogvédők harcolták ki az adatkezelési törvényeket, a rendszerek átjárhatóságának korlátozását, csakhogy talán ők maguk is tudják, mindez értelmetlen, ugyanis ellenőrizhetetlen. Csak szépségflastrom egy alapvetően megoldatlan és megoldhatatlan problémára. Nem működik, hogy harcolunk a világ teljes digitalizációjáért és közben annak minden következménye ellen is. Ha a világ összes tudása felrakható egy nagy hálóra, akkor ennek a hálónak, törvények és korlátozások ide vagy oda, mindig lesznek rabsicai, akik lerabolják. Tényleg nem kellenek már a ravasz és bátor kémek. Sokkoló eredményt kapott a NATO is, amikor alibiügynökökkel kamu-Facebook-oldalakat indíttatott, hogy kiderítse, mennyire alkalmas a közösségi média a hadititkok kifürkészésére. Kiderült, hogy maguk a katonák is adtak ki az ismeretlen Facebook- és Instagram-partnereiknek érzékeny katonai információkat többek között a zászlóaljak elhelyezkedéséről és mozgásáról.

Ne legyenek illúzióink tehát, amikor a digitális világ bármely szolgáltatását igénybe vesszük! De kevesen is vannak, akik erre kényesek. Többen, akik ezzel nem foglalkoznak. Fontosabbnak érzik, hogy biztonságban járhassanak az utcán, mint hogy az arcfelismerő rendszer kiépítésén és központosításán fanyalogjanak, és mindenbe olvasatlanul egyeznek bele (lásd sütiszabályok a számítógépen, amelyeket senki sem olvas el).

És ezen a ponton össze kell kapcsoljuk a kínai vonalat a digitális adatvédelemmel. Arra a következtetésre juthatunk ugyanis, hogy az emberiség vezetői vagy maguk rövidlátóak, vagy az emberiséget nézik annak. Pedig be kellene látni, hogy valamit fel kell adni valamiért. Tudomásul venni, hogy az egyablakos ügyintézés nemcsak kényelmet, hanem adat-központosítást is jelent, és hogy valahol még arról is értesülnek, ha a kocsiban az okostelefonnal bekapcsoljuk az otthoni kávéfőzőt, hogy mire hazaérünk, épp lefolyjon a kávénk.