Határtalan vonzerő

Hazai magáncégek számos régészeti feltáráson dolgoznak. Ők ástak ki például egy Európa legnagyobbjai közé tartozó avar kori vasműves telepet Zamárdiban. Magyar régészek ásnak a groningeni halpiacon, a Bécsből Prágába vezető autópálya hiányzó szakaszán. Saját és mások által talált értékeket restaurálnak.

A hatalmas encsi temetőben a férfi akat fejjel nyugat felé, a nőket kelet felé temették el Forrás: Salisbury Kft.

Encs közelében középső bronzkori, az úgynevezett Füzesabony-kultúra temetőjét találták meg, amely az ország legnagyobb ehhez a kultúrához tartozó temetkezési helye. Eddig 1200 sírt tártak fel a Salisbury Kft. szakemberei, de azt feltételezik, hogy körülbelül 800 ember maradványai bukkannak majd elő. A hatalmas temetőben a férfiakat fejjel nyugat felé, a nőket kelet felé temették el.

A túlvilági hit miatt helyeztek a halott mellé kerámiaedényekben ételt-italt.

– Régészetre specializálódott magánvállalkozásként 2002 óta dolgozunk, 2010-től piacvezetők vagyunk – mondja Hoffmann József, a cég tulajdonosa, aki az ELTE-n szerzett régészdiplomát.

– Mi szükség van ezen a területen vállalkozókra?

– Itthon a múzeumok területi elven működnek, a hazánkban található 19 megyei múzeum hatásköre a megyehatárnál véget ér. Az intézmények alkalmaznak régészeket, restaurátorokat, de ha nagyobb beruházás kezdődik, például épül száz kilométer autópálya, amelynek nyomvonalát rövid időn belül fel kell tárni, szükség van további szakemberekre. Vagy átirányítanak a szomszédos megyékből régészeket – ha ott éppen nem épül semmi, de ez kevéssé valószínű –, vagy kellően felkészült magáncégeket bíznak meg a feladattal. Mi követjük a beruházásokat. Elsősorban Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében dolgozunk.

Az elmúlt időszakban évente két-hárommilliárd forintos piacon osztoztak a magánrégészetre specializálódott hazai vállalkozások. Ezek a cégek fél évtizede Régészeti Magánvállalkozások Országos Szövetsége néven érdekvédelmi szervezetet alapítottak. A 12 vállalkozást képviselő, Hoffmann József elnöksége alatt működő csoportból csupán négy végez klasszikus feltáró munkát – külföldön egyedül a Salisbury Kft. dolgozik –, a többiek restaurálásra, illetve geofizikai mérésekre szakosodtak.

Gallina Zsolt, a kecskeméti Ásatárs Kft. vezetője nem titkolja, hogy a megyei múzeumokban dolgozó kollégákkal vegyes a viszonyuk a cégeknek.

– Számos példa van nagyon jó szakmai kapcsolatra, de sajnos kölcsönös visszásságokra is. Emiatt néha vetélytársnak látjuk egymást, pedig szükség van mindenkire, mert sok az izgalmas feladat. Ugyanakkor a magyar régészetben alig volt egészséges verseny, pedig nagyon kellett volna.

A hatalmas encsi temetőben a férfi akat fejjel nyugat felé, a nőket kelet felé temették el
Fotó: Salisbury Kft.

Az ország másik meghatározó magáncégeként és a múzeumok alvállalkozójaként ástak ki például egy Európa legnagyobbjai közé tartozó avar kori vasműves telepet Zamárdiban, a legjobb állapotú üveghutát a Kelet-Mecsekben, egy hatalmas Árpád-kori kun temetőt és falut Tázláron, a Duna–Tisza köze szívében, melynek templomait helyre is állították. Szintén az Ásatárs Kft. végezte az egyik legnagyobb hazai késő rézkori település kutatását Gyöngyösön, emellett részt vettek Európa egyik legnagyobb neolit temetőjének és településének feltárásában Bátaszéken.

Gallina Zsolt legfontosabb szakmai eredménynek a kiásott értékek közkincsé tételét és az oktatásba való beépítését tartja, ami sajnos nagyon alacsony hatásfokú. A kiásott leletek tíz százaléka se jut el eddig, a többi raktárakban pihen.

A Salisbury Kft.-nél 2014-ben vetődött fel, hogy megpróbálnak kilépni a nemzetközi piacra. Kiléptek. Az utóbbi években Franciaországban, Hollandiában és Németországban hoztak létre leányvállalatot – most alapítják az osztrákot, s hasonlót terveznek Olaszországban. A vállalkozás árbevételének fele származik Magyarországról – itthon 18 régészt és öt restaurátort foglalkoztatnak –, a másik fele külföldi megbízásokból folyik be.

Első külföldi munkájuk különlegesre sikeredett. 2016 második felében a franciaországi Lascaux mellett felépült Nemzetközi Barlangművészeti Központ nyolcezer négyzetméteres interaktív bemutatótere az eredeti, 1940-ben felfedezett és ma már nem látogatható, UNESCO-világörökségként nyilvántartott Lascaux-i barlang élethű másolata. Az eredeti közelében épült központban a norvég szakemberek a falfestmények tökéletes mását készítették el, az angolok feladata a berendezési tárgyak létrehozása volt. A magyarok a barlangban talált eszközök másolatát készítették el. A zsírmécses, az ásványtörő mozsáralap, a pattintott kőeszköz, a szőrecset, a pigmentfúvóka és a bőrsablon olyan tárgyakat elevenítenek fel, melyeket az ősemberek használhattak 17 ezer évvel ezelőtt. Olyan módszert használtak a magyar eszközmásolók, amellyel egykoron a paleolit vadász létrehozta szerszámait.

Azóta Hollandiában, Ausztriában és Németországban is dolgoztak, ezekben az országokban a régészeti törvények támogatják a magáncégek bevonását. Az EU-n belül tendencia, hogy az ilyen vállalkozások egyre nagyobb szerepet kapnak a feltárásokban. A magyarok első megbízásaikat mindig pályázatokon nyerték el. A feltárás, a leletek feldolgozása, restaurálása során kialakult személyes kapcsolatok újabb megrendeléseket hoztak. Az első német munkájuk meggyőzte a hatóságokat, hogy képesek a minőségi munkára. Ezt követően a helyi örökségvédelem maga ajánlotta ki őket a magánberuházóknak, akikkel egyeztetnek, hogy mennyiért tárják fel a területet, majd vagy lesz szerződés, vagy nem. Állami finanszírozású feladatokra nekik is pályázniuk kell. Szokatlannak tűnhet, de a külföldi munkáknál az ásatásvezető régész ugyanúgy lapátol, mér, fotóz és dokumentál, mint a segédmunkás. Nincs olyan munka, amelyet a diplomás ne végezne el.

Hollandiában a személyes kapcsolatok több megrendelést hoznak, mint a pályázatok. Ebben az országban kizárólag akkreditációval rendelkező cég áshat. Az akkreditációhoz számos feltételt kell teljesíteni – például speciális végzettségű szakembereket alkalmazni, akik holland ásatásokon szereztek gyakorlatot. A holland cégnél a technikusok, restaurátorok között vannak magyarok, de a régészek helyiek. Hoffmann József szerint az egyes országokban eltérő a dokumentációs eljárás, de általánosan igaz, hogy az ásatási dokumentumok kitöltéséhez nem elegendő az anyanyelvi szintű nyelvtudás, ahhoz ott kell felnőni, bele kell születni az adott kultúrába. Ezért kellenek a helyi szakemberek.

Amikor arról kérdezem, mit tart izgalmas eredménynek, azt válaszolja, mindegyiket annak tartja. 2017-ben egyedüli külföldiként pályáztak az osztrák állami autópályákat építő és üzemeltető cég régészeti tenderén. Drasenhofen mellett két lelőhelyen mintegy húszezer négyzetmétert kutattak át, egy másik területen mintegy 55 ezer négyzetméteren régészeti megfigyelés és megelőző feltárás volt a feladat. Az osztrák régészeti előírásoknak megfelelően 2016 novemberében és decemberében próbafeltárást is végeztek.

A Lascaux-barlangban talált mécses másolatát „használt” állapotban kellett átadni
Fotó: Salisbury Kft.

Tavaly a német Marsberg-Westheim közelében mintegy 34 ezer négyzetméter kiterjedésű területről több mint kétezer lelet került elő. A nemritkán két méter mélyen folyó árkokban több korszak épületmaradványait találták. A cölöplyukak és gödrök faszerkezetekről tanúskodnak, a legkorábbiak a népvándorlás korára keltezhetők (időszámításunk előtt V–VI. század). A hollandiai Groningenben a középkori városfal pontos helyének meghatározását segítették – korábban csak sejtették, hogy merre van a fal. A nagyrészt a XVIII. században emelt védvonal bástyákból, falakból, száraz sáncárkokból és mocsaras részekből álló, hatékony rendszer volt, amely a város terjeszkedésével beépült. A magyarok geofizikai (elektromos rezisztencia tomográfia és talajradar) módszerekkel sikeresen meghatározták a települést egykoron délről védelmező rendszer maradványait.

– Itthon és külföldön szakembereink több tízmillió négyzetméternyi felületet kutattak meg eddig a műszereikkel, ilyen hatalmas tapasztalat birtokában jó eséllyel megmondják, hogy van-e a talajban feltárásra érdemes érték, vagy nincs. Világszinten is az élvonalban vagyunk, amit az tett lehetővé, hogy a hazai nagyberuházások előtti régészeti vizsgálat része a geofizikai elemzés – állítja Hoffmann József.

Hollandiában a régészeti munkák elnyeréséért hatalmas verseny folyik, az előkerült anyagok restaurálása már kevésbé kapós, miközben az értékek megóvása legalább olyan fontos, mint a feltárás. A műhelyekben a saját leletek mellett mások által kibontott értékeket is konzerválnak. A dél-hollandiai tartományi régészeti raktár megbízásából restaurált kardra egy önkéntes még az 1980-as években bukkant. A XIII. században épült Teylingen-kastélyt körülvevő várárokból kiemelt, méltán híres „teylingeni kard” a nyelén megerősített és elődeiknél nagyobb méretű, díszítettebb fegyver.

– Markolata bőrborítást kapott, melyet mindkét oldalon bronzszegecsek rögzítenek. Viselője kifejezetten magas lovagnak számíthatott. A restaurálás során a mozgó és töredezett bőrmarkolatot stabilizáltuk, majd kiegészítettük – mondja a régész, aki szerint Németországban és Ausztriában kizárólag a saját ásatásaikon előkerült eszközöket restaurálják.

A külső szemlélő számára izgalmas külföldi ásatásoknak azért ára van. Az 1000-1200 kilométerre dolgozó szakemberek havonta egyszer jönnek haza, ami azt jelenti, hogy átlagosan havonta három hétvégét a helyszínen tölt a csapat. A műszak végén is együtt maradnak, hiszen közös a szállás, a gépjármű. Hétvégenként bejárják az ásatás környékét, elmerülnek a másik nép kultúrájában, de mégiscsak sokat vannak távol a szeretteiktől. Ilyen feladatra a fiatalok könnyebben vállalkoznak, mint az idősebbek – a cégvezető szerint kiváló felkészültségű hazai és külföldi jelentkezőkben nincs hiány. A mélyben rejtőző értékek határtalan vonzerőt jelentenek.