Tulipán

Korunk egyik legnagyobb képzőművésze? Vagy egyszerűen kiváló pénzügyi szakember, aki egész életével felsrófolja a művei értékét? Mégpedig olyan sikeresen, hogy ő vezeti az „élő művész kategóriájában” a legdrágábban eladott műtárgy versenyét. Jeff ­Koons Nyúl című munkája egy hónapja kelt el a Christie’s New York-i árverésén 91,1 millió dollárért, ez több mint 25 milliárd forint. 1986-ból származik a mű, amelyből a ma 64 éves szobrász három változatot készített. Egy felfújható nyúl alapján készült öntvény, alig több, mint egy méter magas. A nyúl répát eszik. Ezzel a műalkotással az amerikai alkotó felborította a képzőművészet terén meglévő összes konvenciót.

A művészettörténészek Koons egyik legjelentősebb művének tartják. Mindenesetre az árverési könyvben lévő fotón a művész kezéből fület formáz, és jót röhög a világon.

„Ez a szobrászat vége. Ez az anti-Dávid – jelentette ki Alex Rotter, a New York-i Christie’s modern részlegének vezetője, aki az 1500-as évek elején készült Michelangelo-szoborra utalt, amely a képzőművészetben megkerülhetetlen mű. Az élő művészek legdrágábban eladott művei közt valóban kiéleződőtt a verseny. Tavaly novemberben David Hockney brit festőművész Egy művész arcképe című munkájáért fizettek ki 90,3 millió dollárt, az idén májusban ezt Koons meghaladta. A két művész közt nem először volt már csere az élen, jó pár évig Koons vezetett, akinek Lufikutya (Narancssárga) című alkotásáért majd 60 millió dollárt fizettek. Ennek a műnek is az alapját egy hajlítható-formázható léggömb adta, amilyennel a gyerekek játszanak.

A hírnév megerősítésén túl a mostani eladás anyagilag nem Koonst gazdagította, a tavalyelőtt elhunyt Samuel Irving Newhouse volt sajtómágnás gyűjteményében volt a szobor, az ő tulajdonába tartozott a Vanity Fair, a Vogue, a The New Yorker magazin. A sokszor pénzsóvársággal vádolt Jeff Koons még évekkel ezelőtt felajánlotta egyik szobrát Párizsnak a 2015. novemberi terrortámadás áldozataira emlékezve. A művész csak annyit kért, hogy a felállítás előtt kérjék ki az ő véleményét is. Ez az adakozás az amerikai–francia barátság megható bizonyítéka, olyannyira, hogy az amerikai párizsi nagykövet asszony is lelkesen támogatta. Ám a szobor akkora, hogy felállítása még Párizsnak is gondot okoz. Évekig keresték a helyet neki. Egyesek már „amerikai művészeti imperializmusról” beszéltek, ugyanis Koonsnak nemigen nyerte el a tetszését egyik felajánlott helyszín sem. Végül idén tavasszal megszületett a döntés: a mű a Champs-Élysées-hez közel lévő Petit Palais hátterét fogja díszíteni. Ha minden sikeresen megy, idén júliusban felavatják a szobrot, amely egy német öntőműhelyben készül el. A Tulipáncsokor című alkotás – ellentétben a Nyúllal – 33 tonna súlyú, és 12 méter magas. Címe tökéletesen kifejezi a tartalmat, nincs tere semmilyen hátsó gondolatnak: egy kéz kilenc szál tulipánt tart, amelyek a legkülönbözőbb színekben pompáznak.

Kellett ez a gesztus a jelen pillanatban egyre lanyhuló amerikai–francia barátságnak. Nem sérthették meg korunk egyik legnagyobb művészét, hogy a fények fővárosában nem találnak méltó helyet művének. Aztán meg ott volt az amerikai nagykövetség diplomáciai támogatása, nem is szólva arról, hogy hány százezer turista fogja majd felkeresni ezt a szobrot. Jól kiszámított adomány volt ez a művész részéről. Különösen kapóra jött, amikor a Fehér Ház kertjében még két éve ültetett amerikai–francia barátság fája, egy tölgy elbúcsúzott az élettől. Emmanuel Macron és Donald Trump saját kezével tüsténkedett a fa földbe helyezésénél, de biztonsági okokból át kellett telepíteni, szállítás közben pedig elpusztult. Egyesek azonnal párhuzamot vontak az amerikai–francia barátság jelenlegi állapotával, amely nem túl rózsás. Koons tulipánjaival ilyen nem történhet, az ő öntvényei sokat kibírnak.