Napóleon, a bűnbánat nélküli

A néhai francia császár talán legfontosabb kijelentése: „Röviden és homályosan fogalmazzatok!” Ezt alkalmazta De Gaulle 160 évvel később.

Pedig ez még csak a kezdet. Parancsai, kiáltványai rövidek, lényegre törőek. „Katonák, rongyosak vagytok, és éheztek… A világ legtermékenyebb vidékére vezetlek titeket.” Itáliában hat nap alatt hat győzelmet arat, és szétveri a nála jóval erősebb osztrák erőket. Elve, hogy döntő ponton döntő túlerőnek kell lennie. Huszonévesen bebizonyítja, hogy nem csupán kiváló hadvezér, de ugyanilyen képességű politikus is. A fegyverszüneti, majd a béketárgyalásokat ő vezeti, és fütyül arra, hogy Franciaországból milyen utasításokat küldenek neki.

Párizsba visszatérve kijelenti, hogy Angliát Egyiptomban lehet legyőzni, és azt kéri, hogy ő kerüljön az odavezényelt hadsereg élére. Mivel ekkor már a politikai elit jelentős része fél tőle, kinevezik, és bíznak abban, hogy vagy elpusztul, vagy vereséget szenved. Napóleon valódi célja – és ebben egész életében hitt –, hogy Indiában kell megverni az angolokat, ennek egyik állomása Egyiptom. Szétveri az ellene felvonuló helyi erőket, lekaszabolja a partra szálló török erőket, de a célját, India elfoglalását sem ekkor, sem a későbbiekben nem éri el. Jól érzékeli, hogy az ekkor megszülető francia kapitalizmusnak gyarmatokra van szüksége, de az angol flotta minden éles helyzetben kihasználja fölényét, és szétveri a francia erőket. Ez történt meg Egyiptomban és később az Atlanti-óceánon is. Egyik leghíresebb egyiptomi utasítása úgy hangzott, hogy „a szamarakat és a tudósokat középre” – vagyis ezeket védeni kell.

Otthagyja Egyiptomot. Hazatér Franciaországba. Káosz van az egész országban. Napóleon zseniálisan átveszi a hatalmat. Ugyanaz hajtja egész életében. A hatalom, amelyet megszerez, és soha senkivel nem hajlandó megosztani. Talán legfontosabb kijelentése: „Röviden és homályosan fogalmazzatok!” Ezt alkalmazta De Gaulle­ 160 évvel később.

A francia közigazgatás, jogrend, oktatás gyakorlatilag ma is úgy működik, ahogy Napóleon kidolgozta. Ő teremtette meg a Becsületrendet, és rájött arra, hogy az emberek nagyon szeretnek kitüntetéseket kapni. Hatalomra kerülése után a 73 francia újságból négyet hagy meg, a többit megszünteti. Számára a fő ellenség Anglia maradt. Hiába foglalta el Európa nagy részét, Londont nem tudta térdre kényszeríteni.

Ezernyolcszáznégyben császárrá koronázták. A nemzeti burzsoázia helyeselt, a volt baloldal nem támogatta Napóleont, de mivel utóbbinak számottevő ereje és érdekérvényesítő képessége nem volt, ez a hatalmat nem érdekelte. 1805 és 1806 a legnagyobb győzelmeinek az éve. Austerlitznél megsemmisítette az orosz és osztrák erőket, majd hat nap alatt szétverte Poroszországot. Nála a fiatalság – szemben a többi európai hadsereggel – előnyt jelentett. A tisztikar, beleértve a tábornoki kar nagy részét, alulról emelkedett fel, és igaz volt az a mondás, hogy minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot.

Hatalmát megalapozta az általa támogatott francia nemzeti burzsoázia, az általa vezetett hadsereg és a kiváló szakértői gárda. Háborúiban, szemben az ellene harcoló tábornokokkal, nem volt főnöke, így szabad keze volt. Kutuzov hiába ismerte fel Napóleon céljait, Sándor cár rákényszerítette a harcra Austerlitznél és Borogyinónál is. Amikor felvetette, hogy nem kellene 1812 után Napóleont az orosz határokon túl is üldözni, mert helyette angol uralom jön, lehurrogták – és ebbe Kutuzov belehalt.

Az oroszországi vereség után, ahol elvész a napóleoni hadsereg döntő része, nincs már visszaút. 1813-ban arat néhány kisebb győzelmet, de Lipcsénél, a népek csatájában, amely megelőzve Borogyinót a kor legvéresebb ütközete, megsemmisítő vereséget szenved el. Elba szigetére száműzik, ahonnét visszatér. Egy lövés nélkül elfoglalja Franciaországot, mert már néhány hónap után a lakosság minden rétegének elege lett a Bourbon-uralomból. A király olyan gyorsan menekült el Párizsból, hogy a legtitkosabb állami anyagokat is ottfelejtette.

Napóleon hiába nyomatékosította Sándor cárnak, hogy ő a győztes, és vezeti Európát, létrejött egy francia–angol–osztrák koalíció ellene és a poroszok ellen, a cár megdöbbent, de nem állt Napóleon mellé. A cárellenes szövetséget a franciák kezdeményezték!

Az 1815. júniusi waterlooi csatának lényegi eredménye már nem lehetett. Olyan fölényben voltak a szövetségesek Napóleonnal szemben, hogy ha győzött volna, akkor is néhány napon vagy héten belül a szövetséges erők szétverik. A csata egyik érdekessége, hogy az angol futár a viharban nem tudott átkelni a csatornán, míg Rothschild bankár emberének sikerült. A bankár megjelent a tőzsdén, bejelentette, hogy mindennek vége, és megbízottjai felvásárolták az angol állampapírokat. Egy nap alatt a világ leggazdagabb embere lett.

Napóleonnal jelentek meg a tömeghadseregek. A császár háborúiban meghalt másfél millió francia. Ez az ország lakosságának mintegy hat százaléka volt. A császári hadseregben elpusztult három-négymillió más nemzetiségű európai is.

Napóleon soha semmit sem bánt meg. Szent Ilona szigetén, ahova száműzték, 1821-ben halt meg. Ugyanakkor a Bourbonok képtelenek voltak a hatalmat megtartani. Napóleon halála után kilenc évvel elsöpörte őket a történelem.

Napóleon ma is érzelmeket kavar.

A történészek feladata lesz valós helyére tenni őt, azt a katonai zsenit, aki világbirodalomról álmodott, de ehhez a francia képesség kevésnek bizonyult.