Napóleon, a bűnbánat nélküli

A néhai francia császár talán legfontosabb kijelentése: „Röviden és homályosan fogalmazzatok!” Ezt alkalmazta De Gaulle 160 évvel később.

Halála után száz évvel már több mint 200 ezer könyv készült Napóleonról, és ez a szám a XX. század eleje óta is növekszik. A 350 éve, 1769 nyarán született hadvezér származása a viták középpontjában állt.

Az apa, az egyszerű korzikai kisnemes nyíltan arra buzdította feleségét, Letíciát, a sziget legszebb asszonyát, hogy legyen a megszálló francia erők főnökének a szeretője, mivel így a család kilábalhat az állandó nélkülözésből. Ez meg is történt, de Napóleon bizonyíthatóan a „felbujtó” korzikaitól származik. Amíg Korzikán élet-halál harcot vívtak a franciabarát és -ellenes erők, addig az apa jól felfogott anyagi érdekből franciabarát, míg a kisfiú függetlenségpárti lett. Tízéves korában elkerült a francia katonaiskolába, és rengeteg könyvet olvasott. Élete folyamán mindig mindenre előre felkészült. Franciabarát lett, politikailag váltott, ami számára azt jelentette, hogy fiatal hadnagy korától megvetette a királyt és az úgynevezett csőcseléket. Szörnyű nyomorban élt, és minden bevételéből, amely alig volt neki, támogatta a családját. Hét testvérét kellett segítenie.

A francia forradalom idején, 1793-ban egy korzikai barátja felkérésére elvállalja, hogy vezeti az egyik leghíresebb erőd, Toulon királypárti helyőrségének a szétverését. Ő lesz a támadó erők tüzérségének a parancsnokhelyettese. Olyan sikeres, hogy 24 évesen kinevezik tábornokká. Ez élete első győztes csatája. Az általa vívott mintegy hatvan csatából alig volt néhány, amelyet elveszített. Felismeri, messze megelőzve korát, hogy az 1789 előtti kor, a feudalizmus nem térhet vissza. Számára egyértelmű, hogy a régi rendszerben, ahol meghatározó a származás, ő semmire sem viheti.

Amikor a királypárti erők Párizsban nyílt felkelést robbantanak ki a forradalommal szemben, őt kérik fel a lázadók szétverésére. A 24 ezer lázadóval szemben hatezer embere van, de kartáccsal Párizs szívében szétveri a királypártiakat. Napóleon az első, aki városi harcban be meri vetni ezt a fegyvert. Ő az egyetlen erélyes tábornok. A győzelem után ő lesz a francia belső erők főparancsnoka. Beleszeret a nála hat évvel idősebb Jozefinbe, és feleségül veszi. Nem zavarja, hogy a nő özvegy, nagy gyermeke és számtalan szeretője van. 1796 tavaszán nősül, és két napra rá megindul, hogy elérve élete vágyát átvegye az itáliai front parancsnokságát. Még nincs 27 éves. Szuvorov, a kor leghíresebb hadvezére már ekkor úgy fogalmazott: „Nagy léptekkel halad ez a kölyök, ideje, hogy valaki móresre tanítsa.”

Pedig ez még csak a kezdet. Parancsai, kiáltványai rövidek, lényegre törőek. „Katonák, rongyosak vagytok, és éheztek… A világ legtermékenyebb vidékére vezetlek titeket.” Itáliában hat nap alatt hat győzelmet arat, és szétveri a nála jóval erősebb osztrák erőket. Elve, hogy döntő ponton döntő túlerőnek kell lennie. Huszonévesen bebizonyítja, hogy nem csupán kiváló hadvezér, de ugyanilyen képességű politikus is. A fegyverszüneti, majd a béketárgyalásokat ő vezeti, és fütyül arra, hogy Franciaországból milyen utasításokat küldenek neki.

Párizsba visszatérve kijelenti, hogy Angliát Egyiptomban lehet legyőzni, és azt kéri, hogy ő kerüljön az odavezényelt hadsereg élére. Mivel ekkor már a politikai elit jelentős része fél tőle, kinevezik, és bíznak abban, hogy vagy elpusztul, vagy vereséget szenved. Napóleon valódi célja – és ebben egész életében hitt –, hogy Indiában kell megverni az angolokat, ennek egyik állomása Egyiptom. Szétveri az ellene felvonuló helyi erőket, lekaszabolja a partra szálló török erőket, de a célját, India elfoglalását sem ekkor, sem a későbbiekben nem éri el. Jól érzékeli, hogy az ekkor megszülető francia kapitalizmusnak gyarmatokra van szüksége, de az angol flotta minden éles helyzetben kihasználja fölényét, és szétveri a francia erőket. Ez történt meg Egyiptomban és később az Atlanti-óceánon is. Egyik leghíresebb egyiptomi utasítása úgy hangzott, hogy „a szamarakat és a tudósokat középre” – vagyis ezeket védeni kell.

Otthagyja Egyiptomot. Hazatér Franciaországba. Káosz van az egész országban. Napóleon zseniálisan átveszi a hatalmat. Ugyanaz hajtja egész életében. A hatalom, amelyet megszerez, és soha senkivel nem hajlandó megosztani. Talán legfontosabb kijelentése: „Röviden és homályosan fogalmazzatok!” Ezt alkalmazta De Gaulle­ 160 évvel később.

A francia közigazgatás, jogrend, oktatás gyakorlatilag ma is úgy működik, ahogy Napóleon kidolgozta. Ő teremtette meg a Becsületrendet, és rájött arra, hogy az emberek nagyon szeretnek kitüntetéseket kapni. Hatalomra kerülése után a 73 francia újságból négyet hagy meg, a többit megszünteti. Számára a fő ellenség Anglia maradt. Hiába foglalta el Európa nagy részét, Londont nem tudta térdre kényszeríteni.

Ezernyolcszáznégyben császárrá koronázták. A nemzeti burzsoázia helyeselt, a volt baloldal nem támogatta Napóleont, de mivel utóbbinak számottevő ereje és érdekérvényesítő képessége nem volt, ez a hatalmat nem érdekelte. 1805 és 1806 a legnagyobb győzelmeinek az éve. Austerlitznél megsemmisítette az orosz és osztrák erőket, majd hat nap alatt szétverte Poroszországot. Nála a fiatalság – szemben a többi európai hadsereggel – előnyt jelentett. A tisztikar, beleértve a tábornoki kar nagy részét, alulról emelkedett fel, és igaz volt az a mondás, hogy minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot.

Hatalmát megalapozta az általa támogatott francia nemzeti burzsoázia, az általa vezetett hadsereg és a kiváló szakértői gárda. Háborúiban, szemben az ellene harcoló tábornokokkal, nem volt főnöke, így szabad keze volt. Kutuzov hiába ismerte fel Napóleon céljait, Sándor cár rákényszerítette a harcra Austerlitznél és Borogyinónál is. Amikor felvetette, hogy nem kellene 1812 után Napóleont az orosz határokon túl is üldözni, mert helyette angol uralom jön, lehurrogták – és ebbe Kutuzov belehalt.

Az oroszországi vereség után, ahol elvész a napóleoni hadsereg döntő része, nincs már visszaút. 1813-ban arat néhány kisebb győzelmet, de Lipcsénél, a népek csatájában, amely megelőzve Borogyinót a kor legvéresebb ütközete, megsemmisítő vereséget szenved el. Elba szigetére száműzik, ahonnét visszatér. Egy lövés nélkül elfoglalja Franciaországot, mert már néhány hónap után a lakosság minden rétegének elege lett a Bourbon-uralomból. A király olyan gyorsan menekült el Párizsból, hogy a legtitkosabb állami anyagokat is ottfelejtette.

Napóleon hiába nyomatékosította Sándor cárnak, hogy ő a győztes, és vezeti Európát, létrejött egy francia–angol–osztrák koalíció ellene és a poroszok ellen, a cár megdöbbent, de nem állt Napóleon mellé. A cárellenes szövetséget a franciák kezdeményezték!

Az 1815. júniusi waterlooi csatának lényegi eredménye már nem lehetett. Olyan fölényben voltak a szövetségesek Napóleonnal szemben, hogy ha győzött volna, akkor is néhány napon vagy héten belül a szövetséges erők szétverik. A csata egyik érdekessége, hogy az angol futár a viharban nem tudott átkelni a csatornán, míg Rothschild bankár emberének sikerült. A bankár megjelent a tőzsdén, bejelentette, hogy mindennek vége, és megbízottjai felvásárolták az angol állampapírokat. Egy nap alatt a világ leggazdagabb embere lett.

Napóleonnal jelentek meg a tömeghadseregek. A császár háborúiban meghalt másfél millió francia. Ez az ország lakosságának mintegy hat százaléka volt. A császári hadseregben elpusztult három-négymillió más nemzetiségű európai is.

Napóleon soha semmit sem bánt meg. Szent Ilona szigetén, ahova száműzték, 1821-ben halt meg. Ugyanakkor a Bourbonok képtelenek voltak a hatalmat megtartani. Napóleon halála után kilenc évvel elsöpörte őket a történelem.

Napóleon ma is érzelmeket kavar.

A történészek feladata lesz valós helyére tenni őt, azt a katonai zsenit, aki világbirodalomról álmodott, de ehhez a francia képesség kevésnek bizonyult.