A világsztár: Richard Wagner

Mint minden évben, idén is július 25-én nyitotta meg kapuit az augusztus végéig tartó Bay­reuthi Ünnepi Játékok. E napon a felső-bajorországi kisvárosba sereglik mindenki, aki számít.

Richard Wagner szobra a bayreuthi operaház előtt. Kötelező botrányok Fotó: Ralph Orlowski Forrás: Reuters

Richard Wagner szobra a bayreuthi operaház előtt. Kötelező botrányok
Fotó: Reuters

A bay­reuthi előadást ért negatív kritikákra – a német médiát mellőzve – orosz lapnak nyilatkozott. „Csak a zeneszerzőnek tartozom felelősséggel, és nem annak, aki az újságba firkál valamit. Solti György harminc évvel ezelőtt azt tanácsolta nekem: soha ne olvass el semmit magadról, se jót, se rosszat. Akkor még nagyon fiatal voltam, ő viszont a század egyik legnagyobb karmestere. Megfogadtam a tanácsát.”

Gergijev fedezte fel egyébként a másik közönségcsalogató orosz csillagot, Anna Nyetrebkót is, kinek hangjában végül mégsem gyönyörködhet a Festspielhaus népes és érzékeny fülű közönsége. Az orosz díva, aki a Wagner-fesztiválon augusztus 14-én és 18-án debütált volna Elzaként, egészségi okokra hivatkozva mondta le fellépéseit. Ahhoz, hogy kilábaljon a megfázásból, amelyet Nyetrebko szerint egy légkondicionáló okozhatott, három hét pihenőre ítélték az orvosok. Megjegyzendő, ha a nyári szezont Bayreuthban kezdte ­volna Nyetrebko, ez semmiképpen sem fordulhatott volna vele elő, a Festspielhaus ugyanis nyaranta – a Wagner eredeti elképzeléseinek megfelelően hagyott épületben – klimatizált nézőtér hiányában inkább hasonlatos egy elegáns szaunához, mint korszerű fesztiválszínházhoz, s tegyük gyorsan hozzá, a fapadosra sikerült, négy-öt órás előadások végigülésére szánt székekért akár 200 eurónál többet is hajlandó fizetni a nagyérdemű. Az orosz operadíva helyett Annette Dasch ugrik be. Nagy nevek ide, világsztárok oda, aki kételkedne Wolfgang Wagner szavaiban, a fesztivál végére mindig bizonyosságot nyer: még mindig Richard Wagnernek hívják az egyetlen igazi világsztárt a 143 éves fesztivál történetében.

Rugaszkodjunk el a nagy nevektől és a legtöbb látogatót lázban tartó szereposztásoktól, érdemes szót ejteni az idei fesztivál új produkciójáról is. Richard Wagner életről alkotott elgondolása rendkívül ellentmondásos. Egyrészt anarchista volt, részt vett az 1848-as forradalomban, ugyanakkor áthatotta a műveinek kanonizálása iránti vágy. Ezt az ellentmondást leginkább a Tannhäuser című operája hordozza. A történet valójában egy olyan művészről szól, aki szembeszáll a társadalmi normákkal, ugyanakkor vágyakozik az otthonra, közösségre és szeretetre.

„Izgalmas” és „időnként még szellemes is” – így jellemezte Katharina Wagner a Tobias Kratzer rendező által frissen színpadra állított Tann­häu­ser előadását. Ami a fizikai megjelenését illeti, ez az egyik legkidolgozottabb darab, amelyet ­Bayreuthban 1876 óta bemutattak. A jelmezek elkészítéséhez hatezer méter anyagot használtak fel, ebből hatszáz métert csak a kórusnak szántak.

A Tannhäuser mellett a jól ismert produkciók közül további négy Wagner-opera szerepel az idei műsoron. A tavaly bemutatott Lohengrin mellett A nürnbergi mesterdalnokok az ausztrál származású Barrie Kosky rendezésében jelenleg Bayreuth legkeresettebb és egyben legünnepeltebb produkciója; a karmester Philippe­ Jordan. Ahogy tavaly, úgy idén is állva tapsolta, dübörögve éljenezte az előadást a közönség, mely a XIX. századi német polgári miliőtől a nürnbergi per tárgyalóterméig, történelmi korszakokat és ideológiákat felvonultató nagyszabású produkció, a zsidók elhurcolásáért vezeklő német lelkiismeret önkritikus apoteózisa.

A Parsifal (Uwe Eric Laufenberg rendezte és a kiváló Szemjon Bicskov vezényelte) hasonló sikerrel fut. Tökéletes – ebben egyetértettünk a 25. sorban körülöttem ülő zenekritikusokkal, mind a főszereplőket, mind a karmestert illetően. A pánvallásos megbékélésre, egy, a minden vallás egyenlő eszméjére nyitott közönség a Mesterdalnokokhoz hasonló élményben részesült július utolsó keddjének estéjén, a világ minden részéről odasereglő opera- és/vagy Wagner-rajongókat nemcsak Andreas Schager és Elena Pankratova hangja igézte meg, a rendezői vízió sem áll távol Bayreuth nyitott közönségétől. Mint ahogy az sem, ahogy a Katha­rina Wagner rendezte Trisztán és Izolda két címszereplőjét, Stephen Gouldot és Petra Langot is lelkesen – s kissé méltatlanul – tapsolta meg.

A depresszív hangulatú rendezésen az sem sokat segített, hogy a közönség elől rejtve maradó zenekari árokban a fesztivál zenei igazgatója, a Bayreuthban idestova 19 éve vezénylő Christian Thielemann dirigálta a zenekart.

Mi várható 2020-ban? Mindig van több, mindig van más a fesztivál szervezőinek tarsolyában, úgy tűnik, a tervekből kifogyhatatlanok, pedig csak tíz Wagner-opera forog Bayreuth ­monumentális színpadán. A generációváltás jegyében színpadra állítják a négy részből álló A Nibelung gyűrűjét, illetve a Richard Wagner által csodált ­Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmával Kilencedik címmel adnak koncertet.