Ki jön értünk?

A magyar utakon dolgozó 8-10 ezer autómentő jármű jó részének semmilyen engedélye sincs. Az ágazat bevétele évente bruttó 50-100 milliárd forint között lehet. Mindenki autómentőst játszhat, a szabályok lazák, hiszen se ellenőrzés, se felügyelet. A becsületes vállalkozók elfogadhatatlannak tartják, hogy valaki balesetre vadászva az országúton vagy sztrádán ötvenezer forintos Ladával és kétszázezres utánfutóval, szabadidőruhában kihúzhat az árokból fonott kötéllel egy bajba jutott autót.

Egy nap alatt leglább húsz esetben indulnak útnak az autómentők segíteni a bajbajutottaknak; a szövetség szerint sürgősen szabályozni kell a mentésről szóló törvényt Fotó: Kurucz Árpád

– Más mentő kell, ha az autó első futóműve, szintén más, ha a hátsó része sérül. Régen kalapáccsal, villáskulccsal akár az út szélén javítható volt a Zsiguli vagy a Škoda, ma már laptop és fehér kesztyű kell a modern kocsik elmozdításához is – meséli Zoltán, akivel már az időközben fényesre suvickolt darus kocsival a budai Várkerthez tartunk: konténereket kell áthelyezni a Mesterségek Ünnepe rendezvényen.

– Hiába a villogó lámpánk, véletlenül sem engednek be minket az autósok a Petőfi hídnál, ahol a villamospálya-felújítás miatt leszűkül a sáv. Gyakorlatilag a megkülönböztető fénynek nulla a hatása. Nem is gondolnak arra az útitársak, hogy egy autómentőnek is lehet sürgős, leginkább a baleseteknél. Ezt az anomáliát megoldaná az egységesített fényhíd, illetve a jármű külseje – akárcsak a hatóságoknál vagy a polgárőrségnél. De ez sincs szabályozva, így nem csoda, ha az autópályákon a hiénák gyakran még a fényvisszaverő, pár száz forintos zöld mellényt sem veszik fel. Az is előfordul, hogy dudálnak, amikor dolgozunk a rendőrökkel, mentőkkel, tűzoltókkal, vagy kiüvöltenek az ablakon, hogy útban vagyunk, miközben árokból emelek ki egy autót – hallgatom a kifakadást araszolás közben.

Nem kerülhetem meg a kérdést, amely sokakat foglalkoztat: fizetnek-e az autómentők egy-egy rendőrnek azért, hogyha baleset van, akkor őt hívják segítségül?

– Minden legendának van alapja. Ez régen előfordult, de a piac legalább e téren némi tisztulást mutat. Ma már szerződéses partnerei vannak egy-egy hatóságnak, állami intézménynek vagy nagyobb cégnek. Miután 1992 óta vagyok a szakmában, természetesen én is kapcsolatban állok például az autópályákért is felelő magyar közútkezelővel. Tehát engem is elérnek, ha műszaki mentés kell. Az évtizedek alatt komoly kapcsolatrendszerre tettem szert, nem szorulok rá, hogy bárkinek is zsebbe fizessek azért, hogy hívjon. Naponta így is van öt-tíz fuvarunk az alkalmazottaimmal, legfőképp hétfőn, illetve pénteken, ugyanis ezek a legzűrösebb napok, előbbi a munkakezdés, utóbbi a hétvége előtti rohanás miatt. Ha pedig front van, vagy hó és jég, akkor elszabadul a pokol. A bizalom is fontos, ügyfeleim sokszor ajánlanak egymásnak, az interneten is elérhető vagyok, nem győzöm kollégáimmal a munkát – avat be a titkokba Zoltán.

Szavait tanúsítom, mert legalább két tucat időpont-egyeztetés kellett ahhoz, hogy beüljek mellé a vezetőfülkébe, és végignézhessem például a Várkert Bazárnál, hogyan kerülnek egyik pontból a másikba a több száz kilogrammos fémkonténerek, ugyanis rendezvényeken is sokszor veszik igénybe darus felszerelését.

A rakodással fél óra alatt végzünk, azt tervezzük, hogy visszagurulunk a csepeli bázisra, ám az élet közbeszól. Újra a Petőfi hídon járunk, miközben megcsörren a mobil: ügyeletes kollégája hívja a főnököt, baleset történt a pár száz méternyire lévő Ferenc és József körút sarkánál. Ezúttal hamarabb megérkezünk, két személykocsi ütközött, jelentősen elfoglalva a külső sávot az amúgy is keskeny úttesten. Személyi sérülés szerencsére nincs, de az a Suzuki, amelyik hátulról szinte fékezés nélkül beleszaladt az előtte haladó Volkswagen kisteherautóba, üzemképtelenné vált. Az első kerekek, a motorháztető, valamint a hűtőrács az égtáj minden irányába mutat.

Alakul a dugó rendesen. Az adminisztráció és a rendőrségi helyszínelés után a kocsi pillanatokon belül a darus mentőre kerül, az autót a sofőr kérésének megfelelően szerelőjéhez szállítjuk Kelenföldre. Én továbbra is elöl, viszont már az összetört Suzuki tulajdonosa mellett kuporgok, ugyanis Zoltán járműve háromszemélyes. Miután lepakoltuk a sérült kocsit, újra ketten maradunk, most már tényleg irány a csepeli központ, ezúttal a bevételről és a haszonról faggatom a mestert.

– Havi 3-5 ezer kilométert megtéve, egymilliós bevétellel számolva, levonva az adózást, az autó amortizációját, szervizelését, az üzemanyagot – amely a legnagyobb költség – és a munkabéreket jó, ha a tisztán megmarad 250-300 ezer forintom. Persze ez csak példa, hogy lássák, miből és mennyi lesz annak, aki megpróbál tisztességesen boldogulni. A beruházást sem érdemes kihagyni, ugyanis tízmillió forint alatt tisztességes autómentő járművet vásárolni sem érdemes. Mi korrekt, előre megbeszélt árral dolgozunk, amely Budapesten belüli autómentés és -szállítás esetében 15 ezer forinttól indul. A vidéki fuvar pedig kétszáz forint kilométerenként. A feketézők gyakran ennek a sokszorosát kérik, ráadásul agresszívan csapnak le a baleset miatt sokszor sokkos állapotban lévő ügyfélre. A rádióforgalmazást korábban simán lehallgatták, szerencsére ez ma már nem lehetséges. A technika fejlődésének köszönhetően olyan eszközünk van, amely azonnal jelzi, ha rákapcsolódnak. Ettől függetlenül cirkálnak, illetve lesben állnak az utakon, hogy mindenkit megelőzve a helyszínre érjenek, akár őt hívták, akár nem. Nincs olyan hónap, hogy ne találkoznék halállal végződő tragédiával, de ezt még csak-csak meg lehet szokni ennyi év után. Azonban ha gyermek az áldozat, arra a veszteségre szó nincs – sóhajt kissé fáradtan, miközben bekanyarodunk egy benzinkúthoz tankolni, pár perc alatt eltapsolva negyvenezer forintot. Feloldandó a komorságot olyan furcsa esetről faggatom a főnököt, amely számára örökre emlékezetes maradt.

– A Batman filmben szereplő csodaautó, az 560 lóerős Batmobile szállítása volt a legextrémebb fuvarom, ugyanis a járgány rendszeresen cserél gazdát a filmforgatás óta. Pár évvel ezelőtt a legkülönlegesebb autók versenyéről a Bazilika elől a kollégám azzal hívott fel, hogy az akkori tulajdonos, a szaúdi herceg elhagyta a kulcsot, és el kellene fuvarozni a gépet Magyarországról Bukarestbe, ahová a pótindítót viszik majd. Azt hittem, csak tréfálnak, ám a kíváncsiságom nagyobb volt, így elgurultam a belvárosba, és a hír valóban igaz volt. Ott állt előttem lezárva ez a monstrum. Ez volt a valaha szállított legdrágább szuperjárgányom.

Egy nap alatt leglább húsz esetben indulnak útnak az autómentők segíteni a bajbajutottaknak; a szövetség szerint sürgősen szabályozni kell a mentésről szóló törvényt
Fotó: Kurucz Árpád

Miután visszaértünk a csepeli bázisra, már vár bennünket Horváth Csaba, az Autómentők Magyarországi Szakmai Szövetségének (AMSZSZ) elnöke, akivel a szervezet létrehozásának szükségességéről beszélgetünk. Ismertetése szerint tíz autómentő vállalkozás arról döntött két évvel ezelőtt, hogy szemben a hiénákkal létrehoz egy olyan szakmai fórumot, amely méltóképpen képviseli a magyar vállalkozások érdekeit. Az AMSZSZ azóta folyamatosan bővül, ugyanis a korrekt, ellenőrizhető vállalkozók is belátták az összefogás fontosságát.

– Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy valaki balesetre vadászva az országúton vagy a sztrádán ötvenezer forintos Ladával és kétszázezres utánfutóval, szabadidőruhában kihúzhat az árokból fonott kötéllel egy bajba jutott autót. Ezután pedig a helyszínelő rendőr asszisztálásával feltolja a trélerére, majd méregdrágán elszállítja. Ezért látunk gyakran balesetveszélyes, már-már horrorisztikus vontatmányokat a sztrádákon, mert bárki bármit szállíthat. Emiatt is sok a baleset. Sajnos az autómentésre jelenleg kevés előírás vonatkozik, a KRESZ idetartozó része is elavult, műszakilag nem pontos, és nem is foglalkoznak vele – sorolja az aggályait Horváth Csaba.

Szinte levegővétel nélkül hadarja, hogy mindenki autómentőst játszhat, a szabályok lazák, hiszen se ellenőrzés, se felügyelet. Éppen ezért a szövetségük célja a szakmai érdekképviselet, az autómentés elismertsége, a törvényi háttér megteremtésének segítése, a képzés feltételeinek előkészítése.

Az autómentés negyven százaléka hazánkban külföldieket érint, ezért az ország megítélése szempontjából sem mindegy, mi történik az utakon, milyen szolgáltatást kap az, aki valóban segítségre szorul. Arról nem beszélve, hogy a megnövekedett turistaforgalom miatt a magyarok nyáron 200-300 százalékkal is többször szorulnak idegen országban autómentő segítségére. Legtöbbször Horvát-, Olasz- és Görögországban, azon belül is a tengerparti részeken várják az itthonról érkező segítséget.

– Hogy havonta hány magyar autómentő utazik ki segíteni honfitársainknak, csak megbecsülni tudom, egy nap alatt legalább húsz esetben indulnak útnak. Éppen ezért szövetségünk szerint sürgősen szabályozni kellene az autómentésről szóló törvényt. Lényeges az ellenőrzés is, hogy ki és milyen minőségben végezze a feladatát. Amennyiben egy rommá tört autóhoz sufnituningolt, magát autómentőnek valló „vállalkozó” érkezik, a hatóságnak meg kellene kérdezni, hogy ki ő, és mit akar – mondja felháborodottan az elnök, mert nálunk papírok nélkül bárki kölcsönözhet autómentőnek mondott szállító járművet.

Sőt a forgalomba sem helyezett járművel lehet autót menteni, szállítani akár az interneten kölcsönzött próbarendszámmal is. Ez csak okmányirodai határozat és bátorság kérdése. A szakember szerint a próbarendszámos dolog a vicc kategóriába tartozik, hiszen az, aki például fagylaltot árul, annak tucatnyi okmánnyal kell rendelkeznie.

Az ellentmondásos történetek ezzel nem értek véget. Szinte egyszerre teszi fel a kérdést Horváth Csaba és Bánfai Zoltán: hogyan fordulhat elő az, hogy az autó- és kamionmentőstől tachográfot kérnek. Meg kellene állni az autópályán a baleset előtt pár kilométerrel, és kivenni a 45 perces pihenőidőt? Ezzel szemben külföldön, ha a jármű forgalmi engedélyében, illetve a vállalkozás cégjegyzékében az „autómentő” bejegyzés szerepel, akkor ezek alól alapból mentesül.

Leltár

Autószállítóból a 3500 kilogramm tömegű gyári felépítményű tehergépkocsitól a házilag összerakott tákolmányig minden létezik. A másik, sajnos a legjobban elterjedt típus az ennél könnyebb jármű, amelyhez elég B kategóriás jogosítvány és éves autópálya-matrica. Ezzel a feltételek száma ki is merült. Azonban ha ennek a járgánynak a valós műszaki paramétereit nézzük, akkor csak korlátozottan alkalmazható járműszállításra. Ennek az az oka, hogy az önsúlya minimum 2-2,5 tonna között van. Ez azt jelenti, hogy szabályosan csak egy 990–1490 kilogramm közti járművet szállíthatna. Baleseti mentésnél pedig két tonna tömegű járművel képtelenség még csörlővel is kihúzni egy ugyanilyen súlyú terepjárót. Ennek ellenére ebből az alkalmatlan típusból három-ötezer darab „dolgozik” az utakon. Autómentőnek nevezhető a fedélzeti daruval, esetleg hátul emelővillával vagy hidroplatóval, azaz a rakfelületet megdöntő szerkezettel, elektromos vagy hidraulikus csörlővel felszerelt jármű. A tömege 3,5-18 tonnáig terjed. A tényleges autómentésre való kategória figyelmeztető jelzésekkel: munkalámpákkal, szabványos emelő- és kötöző-, rögzítőszerelékekkel, felitató, takarító- és szennyezett anyag szállítására alkalmas szerszámokkal van felszerelve. Külföldön csak ezt a kategóriát engedik közúton dolgozni. Ebből itthon 700 darab lehet. Bejegyzett vállalkozás szükséges hozzá elérhetőséggel, ügyelettel. Áruszállítóból akár 800 darab is előfordulhat az autómentő piacon, és az előző méretkategóriába tartozik. Ezek némileg átalakított, de egyszerű teherautók. Általában tűzifát árulnak velük, de sokan „autómentésre”, szállításra is használják őket. A kamionmentők piaca szabályozott a legjobban. Ezeket már vállalkozások, szervezetek üzemeltetik. A honvédség, katasztrófavédelem, közlekedési társaságok és egyéb cégek tulajdonában 120 darab van belőlük.