Bibi király trónja

Patthelyzet alakult ki a múlt keddi izraeli választásokon: szinte ugyanolyan eredményt hozott a szeptemberi törvényhozási választás, mint az áprilisi.

Beni Ganz testőrei gyűrűjében. Semmilyen kudarc nem tapadt meg rajta Fotó: Nir Elias Forrás: Reuters

A héten megkezdődtek a szakértői egyeztetések, és két nap múlva kudarccal véget is értek. Ganz előzetesen közölte, hogy csak Netanjáhu nélküli Likuddal tudja elképzelni a nagykoalíciót.

A volt vezérkari főnök kampánya középpontjába állította, hogy meg kell szabadulni Netanjáhútól, aki az ország rossz szelleme, aki megosztja Izraelt, mások ellen uszít, gyűlöletet szítva tartja fenn a hatalmát. A szakértők ezért úgy tekintettek az őszi választásra, mint népszavazásra Netanjáhu személyéről. „Talált, de nem süllyedt el” – így is fogalmazhatnánk a gyermekkorunkban játszott torpedójáték meghatározásával élve. A Likud elvesztette a választást a kék-fehérekkel szemben, de nem olyan arányban, hogy a közép ünnepelhessen. Ráadásul a jobboldali tömörülés szövetségeseivel, ultraortodox és vallási pártokkal együtt több képviselőt tud a soraiban, mint a legnagyobb ellenfél. Az viszont figyelemre méltó, hogy a Kék-Fehér mozgalom választásról választásra jobban szerepel. Ebben bízhat Ganz, ezért vetette el elsőre a közös kormányzást, hogy a legközelebbi voksolást egyértelműen az ő tábora nyerje meg.

Beni Ganz testőrei gyűrűjében. Semmilyen kudarc nem tapadt meg rajta
Fotó: Reuters

Szerdán az államfő Netanjáhút bízta meg azzal, hogy kezdje meg a kormánytöbbség létrehozását. Erre 28 napja van, de az esélye minimális, hogy sikert érjen el. Ötvenöt képviselőt tud maga mögött a szövetségeseivel együtt, a Kék-Fehér együttműködés pedig eggyel kevesebbel rendelkezik a knesszetben. A baloldali izraeli–arab szövetség 13 képviselőjéből három nem hajlandó még a közepet egyesítő párttal sem együttműködni. Ganznak is be kell látnia, ha a következő körben őt bízzák meg kormányalakítással, ő is kudarcra ítéltetett. De ki is ez a politikai babérokra pályázó katona?

Nem példa nélküli a modern Izrael Állam történetében, hogy a miniszterelnöki tisztséget volt vezérkari főnök birtokolja. Ilyen volt Ariél Sárón és Ehúd Bárák is. Ha Beni Ganznak sikerül elűzni a hatalomból Netanjáhút, akkor ő lesz a harmadik katona, aki civilként ilyen magas politikai pozícióig viszi. A hatvanesztendős férfi szülei magyarországi gyökerekkel rendelkeztek, apja, ­Nahum Ganz Erdélyből származik, az anyja, Malka Weisz Mezőkovácsházáról indult el a közel-keleti államba. Mindkettő holokauszttúlélő.

Ganz egy kibucban született, amely a déli határ környékén az apja irányításával gazdálkodott. A volt ejtőernyős fokozatosan emelkedett a ranglétrán. Egyetemre járt Tel-Avivban és az Egyesült Államokban is, 2001-ben tábornokká nevezték ki, az ő irányításával hagyta el Izrael Libanont. „Katonai pályájára jellemző a teflonhatás. Semmilyen kudarc nem tapadt meg rajta” – nyilatkozta róla a közelmúltban a Haaretz izraeli napilapban egyik korábbi feljebbvalója. 2011 és 2015 között ő irányította a hadsereget. Érték bírálatok, felrótták neki, hogy nem a kellő időben reagált az eseményekre. Az izraeli katonák viszont úgy emlékeztek rá, mint gondoskodó apára.

Tavaly decemberben hozta létre centrista pártját: a Kék-Fehér tömörülést el is nevezték „a tábornokok pártjának”, ugyanis rajta kívül két magas rangú volt katona is tagja a vezetőségnek. Az első áprilisi választáson a párt alig maradt el a Likudtól, megszorította Netanjáhút. Az egyik fő támadási területe a korrupció, hiszen a kormányfő ellen három megvesztegetési ügy folyik, az ügyészségi meghallgatás jövő héten lesz. Netanjáhúnak volt esélye, hogy kibújjon a jogi eljárások alól: ha úgy dönt, hogy távozik a kormányfői tisztségből, akkor az igazságszolgáltatás lezártnak tekintette volna ügyeit, de nem ezt, hanem a küzdelmet választotta a saját igazáért.

Mostani kampánya középpontjába a külpolitikai sikereit állította. Képes jó kapcsolatokat ápolni Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal, igaz, legutóbbi moszkvai látogatásán három óra hosszan váratta a vendéglátója. A két feltörekvő hatalommal, Kínával és Indiával is rendezett, sőt gyümölcsöző a viszonya. Izrael elismertsége talán sohasem állt jobban, különösen, ha hozzávesszük a környező szunnita arab országokkal most kezdődő óvatos nyitást.

Ám volt egy üzenete, amely ha megvalósul, akkor nagy ribilliót váltana ki: ez pedig Ciszjordánia azon részének annektálása, amelyen zsidó telepesek élnek. „Isten segítségével ki fogjuk terjeszteni a zsidó szuverenitást a kolóniákra, amelyek a Biblia szerinti Izrael földjének részét képezik” – erősítette meg többször Netanjáhu. Mintegy négyszázezer zsidó telepes él ezeken a vidékeken és 212 ezer Kelet-Jeruzsálemben. Ganz is hasonló elveket vall, sőt teljesen megegyezik álláspontja abban a kérdésben Netanjáhúéval, hogy Izrael legfőbb ellensége Irán.

Talán nem azokat a kézzelfogható eredményeket – amelyekkel az emberek mindennap találkozhatnak – kellett volna hangsúlyoznia a kampányában, amelyeket Netanjáhu vezetésével az utóbbi tíz évben az ország elért? – vetik fel az elemzők. Mert Izrael határozottan változik, szépül és egyre modernebb lesz, ám a politikai rendszeren egyre jobban látszanak az öregedés jelei. A harmadik választási kampányban ezt meg kellene cáfolnia Netanjáhúnak. Helyzete már-már reménytelen, de ez őt, a nagy túlélőt bizonyosan doppingolja.