Szájról szájra

Fennmaradhat a csók fizikai aktusa abban a korban, amikor elektronikusan is lehet csókot küldeni? Létezhet romantika a kibertérben?

Marcel Danesi romantikus filmekről beszélgetett a tanítványaival a szemináriumán, ahol a csók témája is felmerült. Az egyik diákja feltette neki a kérdést: „Mért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?” A szerző – a Torontói Egyetem professzora – akkor nem tudott mit mondani, válasz gyanánt írta meg később a könyvét, amely a csók történetét és értelmét kívánja megmutatni.

„Az embertudományokban uralkodó nézet a csók eredetét biológiai okokra vezeti vissza, én viszont azt állítom, hogy a romantikus csók először a középkorban bukkant fel az árulás és a testi vágy aktusaként – szemben a hűséget és a spirituális vágyakozást kifejező, házastársak közötti lélegzetcserével” – írja Danesi művében, aki szerint a romantikus csók ebben az időszakban jelent meg először az elbeszélésekben és a költészetben. Miközben ennek bizonyítására várunk, az ókori költőről, Catullusról ír, „aki az ajakcsókot szenvedélyes és erotikus aktusként magasztalja”.

Az sem derül ki egyértelműen, hogy mi az összefüggés a csók és a könyv alcíme, A populáris kultúra születése között. Néhány közhely mellett viszont érdekességeket is megtudhatunk. Például nemcsak a csókolózásnak van külön szakszava: oszkuláció, hanem a csókolózás tudományának is: filematológia, amely a csókolózás szokását vizsgálja, dokumentálja és értelmezi. Ami az egyik kultúrában romantikus viselkedésnek számít, azt a másikban bizarrnak vagy vulgárisnak tartják. A szexuális csókolózás néhány helyen ismeretlen – van, ahol veszélyesnek, egészségtelennek vagy undorítónak tartják. A Kámaszútra az erotikus játékok és incselkedések közé sorolja. A tudósok sokféle elmélettel álltak elő biológiai és evolúciós eredetéről. Vannak, akik azt állítják, hogy a férfiak és nők azért csókolóznak, hogy genetikai összeillésüket ellenőrizzék, mások szerint a csók a szerelem kijelzője, tökéletes hazugságvizsgáló.

A szerző sokrétűen foglalkozik a témával, bár bizonyos motívumok többször ismétlődnek. Kár, hogy az alkotásokat és a történeteket kevés fotó színesíti. Szó esik a könyvben szerelmi mítoszokról, legendás, viszonzott vagy reménytelen szerelmesekről, elátkozott párokról, megfestett és faragott csókokról, híres fotókról és filmjelenetekről, romantikus dalokról, még eladott csókról is. Marcel Danesi mesél többek között Rómeóról és Júliáról, Casanováról, Rodinről, Madonna és Britney Spears csókjáról, de olvashatunk Csipkerózsikáról, Csehovról, Darwinról, Mozartról, Louis Armstrongról, Keanu Reevesről, Humphrey Bogartról és még Harry és Ginny első csókjáról is a Harry Potter 6. részében.

Széles a skála. Megtudhatjuk, hogy az egyik első mozgókép, Thomas Edison A csók című alkotása 1896-ban olyan fölháborodást okozott, hogy a nézők kihívták a rendőrséget a vetítésekre. És mi a helyzet ma? Fennmaradhat a csók fizikai aktusa abban a korban, amikor elektronikusan is lehet csókot küldeni? Létezhet romantika a kibertérben? A válaszokért érdemes elolvasni a könyvet. Egyszer.

(Marcel Danesi: A csók története – A populáris kultúra születése. Ford.: Zsuppán András. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 212 oldal. Ára: 2900 forint)