Duty free

A duty free lobbi úgy tűnik, legyőzte a világ vezető repülőtér-tervező cégének véleményét, amely szerint az utasok szintbeli elválasztása segíti a gyorsabb közlekedést.

Néhány hónapja döbbentem tapasztaltam, hogy megérkezve a Liszt Ferenc reptérre, az indulási csarnokon keresztül kellett kimennem. Gondoltam, biztosan felújítják az érkezési folyosókat. Tévedtem. Néhány napja olvashattam a büszke plakátokat, hogy már az érkezéskor is vásárolhatok. Várnak szeretettel a duty free boltok. Hiszen forgalmuk világszinten megtriplázódott az elmúlt 15 évben. Először az hittem, hogy magyar találmányról van szó. De Lisszabonban járva rá kellett ébrednem, hogy a trend legalábbis európai szintű. Így nem tűnik túlzásnak a DSF, a világ harmadik legnagyobb vámmentes üzletláncának előrejelzése, miszerint a következő tíz-húsz évben újabb többszörös növekedés várható a duty free boltok forgalmában. A probléma azonban az, hogy a kereskedelem oltárán sikerült feláldozni a repülőtéri közlekedési lehetőséget.

Évek óta szenvednek a világ legnagyobb repterei a zsúfoltságtól, a kapacitáshiányos repülőterek fele Európában található. A londoni Heathrow-n például évente 285 millió utas fordul meg, egész évben 98 százalékos kihasználtságú a reptér, dolgozói szerint az év 15 napján katasztrófálisak az állapotok. Ez egyrészt tetten érhető abban, hogy a gépek kénytelenek többször körözni a város felett, mire leszállási engedélyt kapnak, másrészt a reptér termináljaiban nemhogy ülőhelyet nem találni, de szinte mozdulni sem lehet a hömpölygő tömegtől.

A nagynevű repterek többségét sokkal kevesebb emberre tervezték a hatvanas-hetvenes években. A kisebb kiszolgálóhelyiségek, alacsonyabb áteresztőképesség, kevesebb bolt és étkezőhelyiség a repülés aranykorában még nem okoztak gondot, a magas jegyárak garantálták, hogy csak a fizetőképes kereslet vegye igénybe a létesítményeket. A fapados járatok térnyerésével azonban sokszorosára nőtt az embertömeg, a fejlesztések viszont nem követik az igényeket. Nem mindenkit vigasztal, hogy az újabb reptereken már levegős terek és széles folyosók várják az utazóközönséget. Ha mégis újítanak, akkor az még inkább növeli a zsúfoltságot. A duty free vásárlás elősegítése érdekében ugyanis most a beszállási csarnokon keresztülhaladó érkező közönség adj, király katonát! jelleggel feszül a boardingra készülő tömegnek. Az érkezők sietnének csomagjaikért, a beszállók keresik a repülőbe beszálláshoz megadott kapukat. A folyosókat viszont nem kétirányú forgalomra tervezték, így tánckoreográfiához hasonló mozdulatoknak lehetnek szemtanúi az egymást kerülgető utasok.

A duty free lobbi úgy tűnik, legyőzte a világ vezető repülőtér-tervező cégének véleményét, amely szerint az utasok szintbeli elválasztása segíti a gyorsabb közlekedést. A New York-i JFK egyik termináljában például külön emeletet kaptak a mobillal csekkolók és azok, akiknek a reptéri dolgozók segítenek. Ez a technikai újítás Európában még hiányzik, az érkező és távozó utasok is egy helyen szoronghatnak. Valakik – úgy gondolják – dühüket hátha vásárlással vezetik le.