Ő azonban talált egy embert, aki, bár név nélkül, de kitálalt, így az egész világ megtudhatta az igazságot. Ez pedig tovább rongálja az egyház tekintélyét – írta aggódva Rocca, aki szerint a péterfilléreket a közelmúltban egy átláthatatlan londoni ingatlanügy finanszírozására fordították. Hogy nyerészkedés van a dolog mögött, az bizonyos, és nem csoda, hogy fel is függesztették a Vatikán tagságát egy pénzmosás elleni nemzetközi szervezetben. Persze hogy felfüggesztették, ha egyszer hatalmas londoni mosógépekben tisztogatják a mocskos péterfilléreket.
De vajon ki az a bátor vatikáni tisztviselő, aki Roccának szivárogtatva felrobbantotta az idei „péterfillérbombát”? Ha csak kevesen tudnak a Szentszék zavaros pénzügyeiről, bennfentes emberről lehet szó. Talán személyesen intézte az egész ingatlanbizniszt, azonban később feltámadt a lelkiismerete. Vagy esetleg feltűnt neki, hogy valamelyik magas rangú főpap pénzeszsákkal a hátán felszállt egy Londonba tartó repülőre. Tulajdonképpen mindegy.
Mindenesetre az informátor keveset tud a péterfillér történetéről és talán a dolog szabályozásáról is. Ha ugyanis a szivárogtatás előtt felüti például a New Catholic Encyclopedia XI. kötetét vagy a szintén kiváló Lexikon für Theologie und Kirchét, esetleg a Magyar katolikus lexikont, nemcsak a Census Sancti Petri több mint 1200 éves történetéről olvashat összefoglalót, hanem arról is, hogy az Egyházi Állam 1860-as birtokvesztése miatt IX. Pius óta hosszú időn keresztül a péterfillér részben a római kúria fenntartását szolgálta. Igaz, az utóbbi évtizedekben a vatikáni kommunikáció a karitatív tevékenységet hangsúlyozta, de hogy formálisan hogyan szabályozták az összegyűlt pénzzel való gazdálkodást, befektethetik-e az adományokat, és fordíthatja-e másra a Szentszék a péterfilléreket, nos, erről nem sokat tudunk.
Mint ahogy arról sem, egyáltalán igazak-e Francis X. Rocca vádjai.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!