Péterfillérek

Vajon mióta menetrendszerű, hogy nagyobb ünnepek előtt az egyházat bátran támadó és leleplező vagy akár csak finoman kigúnyoló írás jelenik meg valamelyik független lapban vagy hírügynökségnél?

Amikor először hallottam a The Wall Street Journal péterfillérről szóló cikkéről, azon gondolkodtam, vajon mióta menetrendszerű, hogy nagyobb ünnepek előtt a katolicizmust – kereszténységet –, egyházat bátran támadó és leleplező vagy akár csak finoman kigúnyoló írás jelenik meg valamelyik független lapban vagy hírügynökségnél. Nem most kezdődött ez a sorozat. Hol valami rettenetes pedofilbotrány robban ki a szent idő előtt, hol Jézus koporsóját és csontjait találják meg kifejezetten húsvétra időzítve, máskor egy nagy kortárs szent teljes ateizmusát derítik ki a szorgalmas újságírók. Az idei karácsony előtt volt már homoszexuális paradicsomjelenet oltárképen és netflixes meleg Jézus, most pedig itt van ez a péterfillér-história.

Nálunk először a baloldali médiumok csaptak le a botrányra, rádió, tévé, újság mind lelkesen közölte az üzleti lap leleplezését. Nem sokkal később az MTI is átvette a hírt, mely szerint a katolikus templomokban világszerte gyűjtött adományokat nem is a szegények, rászorulók, üldözöttek kapják, hanem a Vatikán fenntartási költségére fordítják a „befolyt” ötvenmillió euró kilencven százalékát. Szintje látjuk is magunk előtt a sok kövér, drága ruhában, bíborban, bársonyban páváskodó, arany ékszereket viselő főpapot, amint az éhező afrikaiaknak szánt adományokból Róma drága éttermeiben dorbézolnak. A reakció már csak ilyen, különösen, ha klerikális. Nagy szerencse, hogy a magyar választók jóvoltából ma már van olyan bátor politikusunk, aki Brüsszelben óvja Európát attól, hogy nyakát a papok igájába hajtsa.

Az amerikai lap vatikanistája, Francis X. Rocca írásai alapján egyébként elégedett lehet Ferenc pápa tevékenységével: XVI. Benedek pápasága alatt lényegesen több botrányról és kivetnivalóról tudósított Rómából a The Wall ­Street Journal számára. De az elfogulatlanság, e fontos újságíróerény még a csöndes szimpátia mellett is arra késztette, hogy lerántsa a leplet a súlyos visszaélésről. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen, mint írta, a Szentszék ügyel arra, hogy átláthatatlan pénzügyeiről senki se tudjon semmit, ezért még a Vatikán falain belül dolgozó tisztségviselők között is alig akad valaki, aki tisztában lenne a pénz elsíbolásának módjával.

Ő azonban talált egy embert, aki, bár név nélkül, de kitálalt, így az egész világ megtudhatta az igazságot. Ez pedig tovább rongálja az egyház tekintélyét – írta aggódva Rocca, aki szerint a péterfilléreket a közelmúltban egy átláthatatlan londoni ingatlanügy finanszírozására fordították. Hogy nyerészkedés van a dolog mögött, az bizonyos, és nem csoda, hogy fel is függesztették a Vatikán tagságát egy pénzmosás elleni nemzetközi szervezetben. Persze hogy felfüggesztették, ha egyszer hatalmas londoni mosógépekben tisztogatják a mocskos péterfilléreket.

De vajon ki az a bátor vatikáni tisztviselő, aki Roccának szivárogtatva felrobbantotta az idei „péterfillérbombát”? Ha csak kevesen tudnak a Szentszék zavaros pénzügyeiről, bennfentes emberről lehet szó. Talán személyesen intézte az egész ingatlanbizniszt, azonban később feltámadt a lelkiismerete. Vagy esetleg feltűnt neki, hogy valamelyik magas rangú főpap pénzeszsákkal a hátán felszállt egy Londonba tartó repülőre. Tulajdonképpen mindegy.

Mindenesetre az informátor keveset tud a péterfillér történetéről és talán a dolog szabályozásáról is. Ha ugyanis a szivárogtatás előtt felüti például a New Catholic Encyclopedia XI. kötetét vagy a szintén kiváló Lexikon für Theologie und Kirchét, esetleg a Magyar katolikus lexikont, nemcsak a Census Sancti Petri több mint 1200 éves történetéről olvashat összefoglalót, hanem arról is, hogy az Egyházi Állam 1860-as birtokvesztése miatt IX. Pius óta hosszú időn keresztül a péterfillér részben a római kúria fenntartását szolgálta. Igaz, az utóbbi évtizedekben a vatikáni kommunikáció a karitatív tevékenységet hangsúlyozta, de hogy formálisan hogyan szabályozták az összegyűlt pénzzel való gazdálkodást, befektethetik-e az adományokat, és fordíthatja-e másra a Szentszék a péterfilléreket, nos, erről nem sokat tudunk.

Mint ahogy arról sem, egyáltalán igazak-e Francis X. Rocca vádjai.