A filmben többen is kimondják, hogy Juli elbújt a világ elől. Nem kért segítséget, amikor a rákkal küzdött. Nem tudjuk meg, hogyan küzdött, mit érzett, és milyen folyamatok dúltak benne éveken át, amíg tartott a betegsége, így aztán nem derül ki, hogy mi mindenen ment át ezekben az években. Kifelé legalábbis tökéletesnek mutatta magát, és remélt, miközben utolsó klipje forgatásakor már olyan rosszul volt, hogy folyamatosan le kellett állni a felvétellel. Egy zenésztársai által szeretett, széles mosolyával valódi fájdalmát leplező, fegyelmezett és zárkózott nőt látunk, de nem ismerjük meg, csak csodálhatjuk.
A Meggyes Krisztina és Lévai Balázs alkotók által címnek választott Like a Child slágert anno az énekesnő a következőképpen konferálta fel az Eurovíziós Dalfesztiválon: nagyjából arról szól, hogy az ember ne vegye magát komolyan, hanem hagyja a benne élő gyermeket kiszabadulni, játékosnak lenni, bohóckodni, viccelődni és egy kicsikét hülyének lenni – azonban ha valamit megtudhatunk az énekesnőről, az inkább az ellenkezője ennek: ő ugyanis talán csak a színpadon tudott megnyílni és igazán felszabadulni.
A visszaemlékezések és az archív felvételek szerencsére nem játszanak rá sem Fábián Juli kivételes tehetségére, sem pedig családjának tragikus veszteségére. A Like a Child nem portréfilm, inkább megemlékezés. Tiszteletadás egy csonka, befejezetlen életmű előtt.
(Like a Child – Fábián Juli, magyar dokumentumfilm, 66 perc. Rendező: Lévai Balázs)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!