Leszerelés

A közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakos bűncselekmények esetében a sértettek 18 százaléka pedagógus vagy nevelő. A tanárok jó része eszköztelennek érzi magát az iskolai agresszió bekövetkeztekor. A kormány – az erre igényt tartó intézményekben – iskolarendészet felállítását tervezi, és vizsgálja a biztonsági kamerarendszerek kiépítésének lehetőségét.

Szerényi Gábor rajza

Szerényi Gábor rajza

De egyik említett jogszabály sem ejt szót a tanárok testi épségének védelméről. Ezt a kérdést a büntető törvénykönyv rendezi: a pedagógus – például az egészségügyi dolgozókkal, mentősökkel és tűzoltókkal együtt – közfeladatot ellátó személy, a sérelmére elkövetett bűncselekmény 2010 óta egytől öt évig tartó szabadságvesztéssel sújtható.

– Kutatási adataink alapján a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakos bűncselekményeknél a sértettek 18 százaléka pedagógusok, nevelők közül került ki – mondja lapunknak Nagy László Tibor kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője. – Az utóbbi évtizedekben olyan – korábban tabuként tisztelt – tilalmak dőltek meg, mint például a tanárok bántalmazása. Úgy vélem, szükség van a jó értelemben vett tekintélytiszteletre, azt nem lehet önmagában antidemokratikus jelenségnek tekinteni, hiszen elutasítása nihilizmushoz, anarchiához vezethet.

– Komoly hangsúlyt helyezünk a hozzánk járó gyermekek magatartásának értékelésére, pedagógusaink szoros kapcsolatot tartanak a szülőkkel – mutatja be a nagykátai intézményben folyó prevenciós munkát Fehérvári Károly igazgató. – Több tanárunk vett részt kifejezetten agressziókezelésről szóló tréningen. Tanulóinknak rendszeresen tartunk előadásokat, amelyeken iskolarendőr és a büntetés-végrehajtásban dolgozó volt tanítványunk is szerepet vállal.

Csakhogy korántsem biztos, hogy mindez elegendő védelmet nyújt egy megtámadott pedagógusnak.

– Elméletileg a módszertani felkészültségünk segíthet a konfliktushelyzetek megoldásában. De egy százötven centis, ötvenkilós tanárnőnek már akkor is nehéz közbeavatkozni, ha egy 15 éves gyerek esik neki a társának, nemhogy akkor, amikor egy tagbaszakadt 16-18 éves teszi ugyanezt! És mit tehetünk, ha nekünk jönnek, leköpnek vagy fojtogatnak minket, netán meg akarnak ütni? Egy tanár nem végzett önvédelmi tanfolyamot! Módszertani eszközeink az átlagos, illetve afölötti viselkedéskultúrával rendelkező, megfelelően szocializált gyerekekre szabottak. A devianciára egyszerűen felkészületlenek vagyunk – mondja egy tanárnő, aki a mai napig tanít, így névtelen kíván maradni.

„A kormány elfogadhatatlannak tartja, hogy bizonyos iskolákban pedagógusokat erőszakkal fenyegetnek, terrorizálnak és bántalmaznak egyes diákok. Az erőszak elfogadhatatlan, és erre nincs mentsége sem a diáknak, sem a szülőnek, függetlenül attól, ki milyen szociális helyzetben van!” – nyomatékosítja a szakgimnáziumokat és szakközépiskolákat fenntartó Innovációs és Technológiai Minisztérium közleménye. A kormány – az erre igényt tartó oktatási intézményekben – iskolarendészet felállítását tervezi, s vizsgálja a biztonsági kamerarendszerek kiépítésének lehetőségét. De felmerült a pedagógusok konfliktuskezelési készségeinek fejlesztése vagy a diákoknak erőszakmentes kommunikációt segítő pedagógiai programok kidolgozása az iskolapszichológusok és az érintett szülők bevonásával.

Óváriné Furján Rita már nyugdíjas – negyven évig oktatott Komárom-Esztergom és Pest megyében –, így nincs oka arra, hogy ne adja nevét a véleményéhez:

– Noha a nyugdíjba vonulásom előtti években energiáim nagy részét a fegyelmezés és a figyelem megtartása vitte el, sosem kerültem olyan éles helyzetbe, mint amilyen a neten keringő videókon látható – szögezi le. – Mindig arra törekedtem, hogy fellépésemmel, személyiségem erejével vegyem elejét az esetleges atrocitásoknak. A pedagógusnak ezzel nem leszerelni kell a gyereket, esetleg féken tartani, hanem megnyerni, vagy éppen elfogadtatni magát vele. A határozottság esetemben tehát nem fizikai keménykedést vagy kakaskodást jelentett, „csupán” azt, hogy következetesen ragaszkodtam az első kimondott mondathoz, az elvárások teljesítéséhez. Egyébként szerencsés lenne, ha nemcsak a gimnáziumokban és szakiskolákban, de az általános iskolákban is több férfi tanár volna. Megszoknák a srácok, hogy nem csak nőkkel találkozhatnak az órákon, s így talán a tekintélytisztelettel sem lenne annyi gondjuk.

A szakember szerint a hátrányos helyzetű fiatalok iskolai agressziója egy okra vezethető vissza: – A családi közegükben vagy a kortárs csoportjukon belül uralkodó szociokulturális mintákat követik, amelyek sokszor egyszerűek, kevésbé kifinomultak – magyarázza Forgács István romaügyi szakértő, hozzátéve, hogy a mesterségbeli tudás megbecsülése eltűnt a társadalomból. Legtöbben a diploma megszerzését tekintik a legfontosabb értéknek, mintha kizárólag annak birtokában lehetne boldogulni és előrébb jutni.

– Csakhogy a társadalom alsóbb szegmenseiben lévő, nehéz sorsú családok gyerekei jellemzően nem a diploma megszerzéséért szállnak harcba. Számukra az is kihívás, hogy egyáltalán jelen legyenek a képzés különféle színterein. Így a szakiskolákba járók nem feltétlenül tudnak pozitív, az önképüket erősítő tényezőként tekinteni arra, hogy szakmát tanulnak, sőt sokan nem értékként és lehetőségként, hanem kényszerként tekintenek erre.

Forgács István úgy látja, a tanárok sérelmére elkövetett különféle cselekmények számát két megoldással lehetne csökkenteni. Az egyik: ha az általános és a szakközépiskolai képzést megelőző oktatási rendszerbe olyan eszközöket építenének, amelyek alkalmasak a szociokulturális hátrányok leküzdésére, illetve segítenék az óvodából az iskolába, az iskolából a középiskolába való átmenetet.

– Manapság az óvodákban is jelen vannak az okoseszközök. Használatukkal elméletileg a hátrányos helyzetű gyerekeket is meg lehetne tanítani a számok és a betűk felismerésére. Ebben az esetben úgy mennének iskolába, hogy rendelkeznek az írás, olvasás, számolás elsajátításához szükséges alapkészségekkel – fejtegeti. – A szociokulturális érettséghez a család és a környezet közreműködése is kellene, ez pedig élesen kirajzolja a jobb és a rosszabb körülmények közül érkező gyerekek közötti különbségeket az általános iskola megkezdésekor. A hátrányos helyzetű gyerekek többségükben olyasmivel szembesülnek itt, amivel korábban nem volt dolguk – például azzal, hogy háromnegyed órán keresztül csendben kell lenni, s hallgatni kell a tanárra. Erre sok esetben a saját közösségük, családjuk sem készítette fel őket.

Az általános iskola alsóbb osztályaiban dolgozó, neve elhallgatását kérő tanítónő szerint nincs annyi gond a hátrányos helyzetű fiatalokkal: – Lehet őket kezelni, többé-kevésbé együttműködőek, s még azt is elfogadják, hogy „hékás, nem ütjük meg az oktatót!”. De mihelyst felső tagozatba lépnek, elkezdenek klikkesedni, és ha rádöbbennek, hogy csak erőszakkal tudnak kiemelkedni a saját közegükből, már nincs esélyünk, hogy bármin is változtassunk! Beállnak a sorba, máskülönben ez az agresszióra épülő közeg kicsinálná őket.

Forgács István szerint a tanodák – a helyi sajátosságokra, a gyermekek önkéntes részvételére és egyéni szükségleteire építő, hátránykompenzáló létesítmények – rendszerének szélesítése és a korrepetálás jelentheti a segítséget akár az általános iskola alsó tagozatától kezdve. Ahol ilyenek működnek ma az országban, ott az eredmények is látszanak.

A másik lehetséges megoldás az volna, ha nem egy, de akár több tanár is érkezne ugyanarra az órára. A skandináv országokban egyre szélesebb körben alkalmazzák ezt a módszert.

– Évek óta mondom, hogy a nehezen kezelhető osztályok óráira legalább két pedagógus kell. Egyetlen oktatóval szemben bizony egyfajta közösségi ellenállás alakulhat ki, a gyerekek vállvetve küzdenek a pedagógus ellen, az pedig ellenük. Ha viszont két tanár van jelen, az más, kevésbé egységes viselkedést eredményezhet – ért egyet Forgács István.

Az oktatási rendszer a gazdasági alapú felzárkóztatás felé próbálja terelni a fiatalokat.

– A jelenlegi munkaerőpiaci viszonyok között ugyanis a szakmával rendelkező, alapvető szocializációs képességek birtokában lévő munkavállaló biztosan el tud helyezkedni – mutat rá Forgács István. – Vagyis: nem szabad eljutni odáig, hogy a hátrányos helyzetű fiatal ellenséget lásson az oktatási rendszerben, s 16 éves korában hátat fordítson neki. Inkább azt kell elérni, hogy úgy tekintsen rá, mint amely lehetőséget kínál, és amelyet meg kell ragadni.

– Egyelőre szerencsére nem a tanárverés a jellemző országos minta – ezek már Furján Rita szavai –, de hamar eljuthatunk arra a pontra, amikor nem kelt már megdöbbenést az emberekben. Nem kellene megvárni, amíg az iskolákat háborús övezetté nyilvánítjuk. Nyilván csak álom, de az lenne az igazi, ha a tanárok és a diákok jogosítványait a kölcsönös tisztelet szabályozná.