A ló túloldala

A világ legliberálisabb abortusztörvényével dicsekedhet március közepétől Új-Zéland. Jacinda Ardern kormányfő a koronavírus-járvány keltette rettegés árnyékában gyorsan keresztülvitte a parlamenten a „haladó” rendelkezést. Az új-zélandiak zöme nem ért egyet a terhesség művi megszakításának ilyen megengedő szabályozásával.

Jacinda Ardern a christchurchi mecsettámadások áldozatainak hozzátartozóinál. A liberálisok ikonjává vált Fotó: Edgar Su Forrás: Reuters

Három éve, amikor Jacinda Ardern 37 évesen új-zélandi munkáspárti vezetőként hatalomra került, programjának egyik alapvető pontja volt az, hogy a parlamentnek új abortusztörvényt kell alkotnia. A régi szabályozás negyven évvel ezelőtt született, amely a bűntények közé sorolta a terhesség művi megszakítását. Az előző rendelkezés kimondja: csak akkor engedélyezhetik az abortuszt, ha a terhesség és a szülés maradandó testi és lelki károkat okoz az anyának, és ezt két orvos írásban megerősíti. Most átlendültek a ló túloldalára, olyan szabályozást kaptak az új-zélandiak, hogy a várandós nőnek szinte semmi sem köti meg a kezét. A terhesség huszadik hetéig – egy orvosi ajánlással – bármely nő különösebb indok nélkül jelentkezhet abortuszra.

Ez számos országban így van. Utána jönnek a gondok, vagyis a liberálisok és a feministák nagy győzelme. Ha a húsz hét már elmúlt, akkor egészen a szülést megelőző időszakig a hölgynek két orvostól kell engedélyt beszereznie, hogy abortuszt hajthatnak végre rajta. Felmerül a kérdés, hogy milyen indokkal. Szinte bármilyennel. Például az újszülött nemét illetően ő nem kisfiúra, hanem kislányra gondolt. De olyan méhen belül érzékelhető elváltozás is szóba jöhet indokként, mint a végtagok sérülése vagy a nyúlszáj. A huszadik hétig ráadásul nincs szükség orvos jelenlétére a beavatkozásnál. Az ezután bekövetkező abortuszoknál igen, de ha valamilyen indokból az anya mégis élő magzatnak ad életet, azt orvosilag nem kötelező ellátni. Tehát – mint ahogy „anya” kérte – halálra ítélik.

A jóérzésű ember az ilyen hírek hallatán erősebben kezdi markolni a szék karfáját, és valami nagyon csúnyát gondol azokról, akik szavazatukkal megalkották ezt a rendelkezést. A parlamenti szavazást március 18-án egy napon bonyolították le a kérdést vizsgáló utolsó bizottsági üléssel. Ezt követően a törvénytervezet azonnal a képviselők elé került, akik rohammunkában meg is szavazták. Az arány 68 mellette, míg 51 ellene. Valószínűleg az esti szavazással is el akarták terelni a polgárok figyelmét, ugyanis a déli szigetországban is a koronavírus-pánik ural mindent. Azt gondolhatnánk, hogy három éve az új-zélandiak megszavazták ezt a kormánykoalíciót, amely a Munkáspártból, a Zöldekből és az Új-Zéland az Első elnevezésű tömörülésből áll, nyilván ez a három párt továbbra is nagy népszerűségnek örvend az országban. De ez nem egészen van így. Az abortusz ügyében készült egy felmérés, amely azt mutatja, hogy a megkérdezett nőknek csupán két százaléka ért egyet a művi megszakítás kitolásával egészen a szülésig. Az indokok közül a nemi szelektálást 93 százalék elutasítja. A parlament azonban mégis rábólintott az Ardern-kormány törvényjavaslatára.

Jacinda Ardern a christchurchi mecsettámadások áldozatainak hozzátartozóinál. A liberálisok ikonjává vált
Fotó: Reuters

Tavaly márciusban történt Christchurchben az a két mecsetet érő támadás, amelyben egy ausztrál férfi, aki a fehér felsőbbrendűséget hirdeti, legyilkolt 51 muzulmánt. A miniszterelnök asszony lefátyolozva végiglátogatta a megöltek hozzátartozóit, ezzel a gesztusával vívta ki nemzetközi hírnevét, sőt a liberálisok valóságos ikonjává vált. Az áldozatokra összpontosított, szinte szó nélkül hagyta az elkövetőt. Jacinda-mánia alakult ki a sajtóban, egyesek John F. Kennedyhez vagy Barack Obamához hasonlították. De talán jobb az összevetés Emmanuel Macron francia elnökkel és Justin Trudeau kanadai kormányfővel. Ezek a negyven körüli politikai vezetők egy nemzedéki együttműködést is megcéloztak, kiegészülve Sebastian Kurz osztrák kormányfővel. A christchurchi felhívás alapján ennek célja a gyűlölet száműzése az internetről.

Ardern sokkal népszerűbb külföldön, mint otthon. Vannak olyan nemzetközi megfigyelők, akik nem veszik észre a hazai mérlegét. Az új-zélandi konzervatív Nemzeti Párt kilencéves hatalma után tudott győzedelmeskedni 2017-ben a baloldali koalíció. Ennek vezetője egyértelműen a legtöbb szavazatot begyűjtő Munkáspárt elnöknője lett. 1856 óta ő a legfiatalabb politikus, ráadásul nő, aki az ország élén áll. Jacinda Ardern a világon a második nő, aki miniszterelnöki megbízatása alatt gyermeknek adott életet. Tavaly szülése után pár hónappal el is vitte kislányát, Nevét, New Yorkba, az ENSZ közgyűlésére.

Ardern szocialista politikus, az elesetteket segítő nagyívű programokkal vágott bele az előtte álló munkába. Az ötmilliós lakosságnak tíz éven belül százezer új lakást ígért, amelyeket a szegényebb sorsúak kaphatnak meg. Tizennégy hónap alatt ebből háromszáz épült meg, a kormányfő le is fújta a programot. „Ha valami nem megy, azt be kell vallani” – jelentette ki ebből is diadalt faragva a kormányfő. A szegény gyermekek életét megkönnyítendő lépéseket vezetett be, de egyelőre ezeknek sincs semmi látszata. „Kevés volt az idő” – mondta. Ellenben sikerült elfogadtatnia azt a törvényt, amely karbonsemlegessé teszi Új-Zélandot – majd harminc év múlva. És a fent említett módon dekriminalizálta az abortuszt, valószínűleg itt is túllőtt a célon. Az idén szeptember 19-re írta ki a törvényhozási választásokat, amelyeken – ha megtartják – könnyen visszatérhet a hatalomba a konzervatív párt. „Pedig milyen kiváló kormányfő volt” – summázhatják a liberálisok.