A ló túloldala

A világ legliberálisabb abortusztörvényével dicsekedhet március közepétől Új-Zéland. Jacinda Ardern kormányfő a koronavírus-járvány keltette rettegés árnyékában gyorsan keresztülvitte a parlamenten a „haladó” rendelkezést. Az új-zélandiak zöme nem ért egyet a terhesség művi megszakításának ilyen megengedő szabályozásával.

Jacinda Ardern a christchurchi mecsettámadások áldozatainak hozzátartozóinál. A liberálisok ikonjává vált Fotó: Edgar Su Forrás: Reuters

Jacinda Ardern a christchurchi mecsettámadások áldozatainak hozzátartozóinál. A liberálisok ikonjává vált
Fotó: Reuters

Tavaly márciusban történt Christchurchben az a két mecsetet érő támadás, amelyben egy ausztrál férfi, aki a fehér felsőbbrendűséget hirdeti, legyilkolt 51 muzulmánt. A miniszterelnök asszony lefátyolozva végiglátogatta a megöltek hozzátartozóit, ezzel a gesztusával vívta ki nemzetközi hírnevét, sőt a liberálisok valóságos ikonjává vált. Az áldozatokra összpontosított, szinte szó nélkül hagyta az elkövetőt. Jacinda-mánia alakult ki a sajtóban, egyesek John F. Kennedyhez vagy Barack Obamához hasonlították. De talán jobb az összevetés Emmanuel Macron francia elnökkel és Justin Trudeau kanadai kormányfővel. Ezek a negyven körüli politikai vezetők egy nemzedéki együttműködést is megcéloztak, kiegészülve Sebastian Kurz osztrák kormányfővel. A christchurchi felhívás alapján ennek célja a gyűlölet száműzése az internetről.

Ardern sokkal népszerűbb külföldön, mint otthon. Vannak olyan nemzetközi megfigyelők, akik nem veszik észre a hazai mérlegét. Az új-zélandi konzervatív Nemzeti Párt kilencéves hatalma után tudott győzedelmeskedni 2017-ben a baloldali koalíció. Ennek vezetője egyértelműen a legtöbb szavazatot begyűjtő Munkáspárt elnöknője lett. 1856 óta ő a legfiatalabb politikus, ráadásul nő, aki az ország élén áll. Jacinda Ardern a világon a második nő, aki miniszterelnöki megbízatása alatt gyermeknek adott életet. Tavaly szülése után pár hónappal el is vitte kislányát, Nevét, New Yorkba, az ENSZ közgyűlésére.

Ardern szocialista politikus, az elesetteket segítő nagyívű programokkal vágott bele az előtte álló munkába. Az ötmilliós lakosságnak tíz éven belül százezer új lakást ígért, amelyeket a szegényebb sorsúak kaphatnak meg. Tizennégy hónap alatt ebből háromszáz épült meg, a kormányfő le is fújta a programot. „Ha valami nem megy, azt be kell vallani” – jelentette ki ebből is diadalt faragva a kormányfő. A szegény gyermekek életét megkönnyítendő lépéseket vezetett be, de egyelőre ezeknek sincs semmi látszata. „Kevés volt az idő” – mondta. Ellenben sikerült elfogadtatnia azt a törvényt, amely karbonsemlegessé teszi Új-Zélandot – majd harminc év múlva. És a fent említett módon dekriminalizálta az abortuszt, valószínűleg itt is túllőtt a célon. Az idén szeptember 19-re írta ki a törvényhozási választásokat, amelyeken – ha megtartják – könnyen visszatérhet a hatalomba a konzervatív párt. „Pedig milyen kiváló kormányfő volt” – summázhatják a liberálisok.