Nehéz elhinni, hogy ezek az emberek tényleg léteznek, és nem felbérelt színészeket látunk. Vékony határ húzódik a Tigrisvilág esetében a dokumentumfilm és a megrendezett, szenzációhajhász valóságshow között. A figyelemfelkeltés működik, ám a színes kirakatot nézegetve könnyen elsiklik a néző az olyan részletek felett, hogy a rokonszenves, vicces fickónak beállított Joe drogokkal tömi amúgy heteroszexuális „férjeit”, hogy vele maradjanak, vagy hogy a Doki kvázi rabszolgaként dolgoztatja kora reggeltől késő estig tucatnyi nőjét. Beteg emberek, akiket függő, bántalmazó kapcsolatban élő emberek vesznek körül. Ezek az emberek harcolnak egymással a közönség szeretetéért és groteszk módon a legnagyobb állatbarát címért, miközben lejárt szavatosságú felvágottal etetik tigriseiket, amelyeknek száma ráadásul néha különös módon megcsappan.
A szereplők annak idején valóban az állatok szeretete miatt vágtak bele a vállalkozásukba, mára azonban valóságos szörnyetegekké váltak. Fémrúddal piszkálják ki a síró újszülött tigriskölyköt a szögesdrót alatt, miközben az anya még a következő kicsinyét hozza világra. Fejbe lövik a látogatók kíváncsiságának kielégítéséhez már túlkoros nagymacskákat, és elássák őket az udvarban. Amikor Joe tízévnyi külön ketrecben eltöltött idő után összeenged két csimpánzt, és azok azonnal megölelik egymást, a férfi agyába bevillan, hogy mennyi mindentől fosztotta meg állatait hosszú időn át. Csupán azért, mert a pénzt és a népszerűséget kergette.
Joe Exotic jelenleg 22 éves börtönbüntetését tölti, amiért bérgyilkost fogadott, hogy megölje riválisát. A Tigrisvilágban bemutatott súlyos problémák egy része csupán szigorú törvényi módosításokkal orvosolható. Az egzotikus állatok, veszélyes nagyragadozók aktája nincs lezárva, tömeges tartásuk a mai napig problémát jelent: a szabályozás a hatóságok és a törvényhozók feladata lenne. Joe Exotic és Carole Baskin elmérgesedett cicaharcából senki sem került ki valódi győztesként, a legnagyobb vesztesek pedig maguk az állatok.
