Mérgező fájdalom

A yerma szó spanyolul terméketlent jelent. Nem véletlen, hogy Federico García Lorca 1934-ben ezt a címet adta balladisztikus drámájának.

A darab egy isten háta mögötti, intrikákkal teli faluban játszódik, középpontban egy megfoganni képtelen asszonnyal, Yermával. Párjának fontosabb az anyagi biztonság, amit a folyamatos, kemény munkában talál meg.

Anyalélekkel születni és gyermektelenül élni olyan, mint folyton-folyvást könnyek nélkül sírni. Ez az állandó, kilátástalannak tűnő küzdelem vezet végül Yerma tragédiájához is. Mi lesz, ha az a sok elnyelt, sötét, mélyen örvénylő fájdalom egyszer méreggé válik, és kitörni készül? Erre keresi a választ a Főnix Színház Yerma-sorsok, meddő vágyakozások című előadása, amelyet még a koronavírus-karantén előtti napokban mutattak be az RS9 teátrumban.

A feltörő indulatok hozhatnak az előadásnak nagy sikert vagy indulatokkal teli bukást. Ezért a legnehezebb, mégis a legszebb művészi kihívások közé tartozik Lorca majd kétórás darabjának színpadra alkalmazása. A rendező, Baku György azonban most sem volt hűtlen önmagához. A Bernarda Alba háza és A krétakör-ítélet után ez a női karakter is „elfért” a zsebkendőnyi színpadon. Az előadás során beszédes szimbólumokat láthatunk: szalmabálát, cserépből sarjadó zöld növényeket és néhány kanna vizet: előbbi a vidéki helyszínt, utóbbi az új, serkenő élet táplálását szimbolizálja. A minimális díszletet kiegészítendő remek és pluszinformációt adó megoldás a vetített háttér, illetve a hátsó fénnyel megvilágított, vászon mögötti női árnyalakok játéka.

A szereplőkben óriási energia lapul, amely időzített bombaként robban
Fotó: Főnix Színház–Telegdy István

A szereplőkben óriási energia lapul, amely a kellő pillanatban időzített bombaként robban. Ezért pazar dramaturgiai elem, hogy a falu zsémbes sokgyermekes vagy egykedvű, megfáradt, olykor indulatos gyermektelen asszonyai folyamatosan jelen vannak a színpadon. Egyrészt a Yerma vívódásai keltette állandó traccspartik szereplőiként, másrészt a gyermek után vágyakozó nő lelkiismeretét, gondolatait megtestesítő személyiségelemekként.

A címszereplő Facskó Marica fegyelmezett játékkal képes elhitetni azt a fájdalmat, amelyet egy nő akkor érez, amikor rajta kívülálló okok, illetve párja miatt nem születik gyermeke. Furcsa kettősség, hogy ki és miként értelmezi azt az idegőrlő folyamatot, amely végül elvezet odáig, hogy megöli a férjét. A karakterhez Makray Gábor zseniális választás, hitelesen és kimagaslóan alakítja a zsarnok embert, akinek látszólag csak a pénz számít, pedig valójában neki is lenne igénye az asszonya érintésére, vágyakozására.

Victort – Yerma plátói szerelmét – Földes Tamás személyesíti meg, aki mindvégig jelen van a történetben, de harmadikként sohasem használja ki a fiatalok közti egyre romló helyzetet. Megőrizve a vágyott, édes gyümölcs romlatlanságát, amit valójában Yerma akar, a hagyományok és a mindennél fontosabb látszat megtartása miatt.

A férfiak közössége a darabban kevéssé számít, ezért óriási szerepük van az asszonyoknak, ők irányítják a fiatalok életét. Árpád Andrea, Szávai Katalin, Dankovics Noémi és Boldizsár Tünde pillérei Yerma személyiségének, a főszereplőt ők mozgatják marionettbábuként. Közülük kiemelkedik Boldizsár Tünde mindent elsöprő játéka.

Nem könnyű feladat bemutatni a házastársak közti őrlődést, amely egy archaikus világban játszódik. A rendező remekül érzékelteti a konfliktusokban jelen lévő kétségbeesett vágyakozást, a néma, érintések nélküli, mindent kifejező testbeszéddel. Míg Juannak a szókimondása lesz a veszte, Victor inkább elhagyja a falut.

Baku György rendezése méltán állhat be a hazai színpadokon korábban már nagy sikert megélt Yerma-alkotások sorába.

(Yerma-sorsok. Rendezte: Baku György. A Főnix Színház előadása az RS9 Színházban, március 8.)