Hazugsággyár

A hazánk ellen hamar kifulladó bojkottról Gratz Gusztáv bécsi nagykövet nyilatkozik a Reich­postnak.

A Pesti Hírlap arról ír július 1-jén: „A tegnapi nap az ifjúság napja volt a fővárosban. A templomokban misék és hálaadó istentiszteletek voltak a tanév sikeres befejezése alkalmából.” A Védőligák Szövetsége ünnepséget rendez, amelyen Horthy Miklós kormányzó beszédet mond. „Örömmel látom itt az ifjúságot, jövendő létünk és boldogságunk zálogát. A mai ifjúságra Magyarországon különösen nehéz feladatok várnak. […] Csak ha a jövőre gondolunk, lehetünk tisztában azzal, hogy rokon és barátok nélkül fog ez a nemzet élni. És szükséges, hogy harcra termett és harcra kész lakosság lakja és védje ezt az országot. […] Összetartás nélkül pedig nem jutunk el oda, ahova jutnunk kell. Ezt az összetartást ki kell kényszeríteni, itt pártokat többé nem ismerünk. Egy irányban haladunk valamennyien, a jelszó meg van adva: nemzeti és keresztény! […] Ha a jövőben pályaválasztásra gondoltok, mindig az legyen a vezérelv, hogy hol és mi módon szolgálhatunk leginkább hazánknak. Azt tartsátok szemetek előtt, hogy nekünk mindnyájunknak csak egy kötelességünk van, hazánkat naggyá, erőssé, gazdaggá és boldoggá tenni.”

A Budapesti Hírlap is értékel ugyanaznap. „Ez az a nemzedék, amelyre a jövő munkája vár. Ahány fiú, annyi katonája a nemzeti jövőnek, nemcsak a szó militáris értelmében, hanem általánosságban is, mert belőlük kerül ki az új, a leendő Magyarország értelmi hadserege, azé a Magyarországé, amely nem volt, hanem lesz. Mert lennie kell. Kell.”

A hazánk ellen hamar kifulladó bojkottról Gratz Gusztáv bécsi nagykövet nyilatkozik a Reich­postnak július elején „a nemzetközi szocialista szakszervezeti szövetség delegátusával tegnap befejezett tárgyalásáról”. Kijelenti: „Ha a bojkottot csupán a szakszervezeti szövetség ­határozatában említett okokból rendelték el, akkor azt kell hinnem, hogy most befejezik, mert bebizonyítottam – és számokkal és adatokkal megerősített fejtegetéseimet nem vonták kétségbe –, hogy a határozatban, illetőleg a fölhívásban egyetlen olyan mondat sincs, amely tele ne lenne valótlanságokkal, tévedésekkel és rikító túlzásokkal. […] Ha azonban a bojkott politikai erőpróba, akkor valószínűen folytatni fogják.

A magyar kormány sohasem fog belső engedményeket tenni. […] A magyar kormány, sem a mostani, sem az új, nem fogja elismerni a szakszervezeti szövetségnek, tehát egy magántestületnek azt a jogát, hogy a magyar állammal szemben bárminő követeléssel lépjen föl.”

A Pesti Hírlap megjegyzi 3-án: „A külföldön szárnya van minden magyar becsületben gázoló híresztelésnek, ellenben csigaháton jár minden igazság, amelyik a mi javunkra szól. Az okát ennek nagyon jól tudjuk. Bécsben vígan működik a határon túlra menekült magyar kommunisták hazugsággyára, amelyik torzító tükörben mutatja be a magyar földön történő eseményeket. A bécsi kommunistákkal pedig lelkesen versenyeznek a prágai, a bukaresti és a belgrádi hírforrások. A magyar hazugok valóságos kartellt kötöttek ellenünk a szerb, a cseh és román hazugokkal. […] Garbai bántódás nélkül agitálhat Erdélyben, Linder, a gyászos emlékű magyar hadügyminiszter állást kap Jugoszláviában, Kunfi Zsigmond pedig, amikor a cseh–osztrák határon föltartóztatják, Tusár rendeletét mutatja föl az elámult határőröknek, amelyikben a cseh miniszterelnök arra utasítja a köztársaság hivatalnokait, hogy a volt magyar népbiztost minden vizsgálat és minden nehézség nélkül bocsássák ki és be a határon.

A Reichpost szerint Fimmen részéről a legnagyobb csodálkozással értesült arról, hogy Magyarországon az úgynevezett »fehérterror« előtt vörösterror ontotta a legkiválóbb és legtisztességesebb állampolgárok vérét. Lehet-e csodálkozni ezen azután, hogy Magyarország minden ellenségével szövetkező és puszipajtásságban élő magyar kommunisták kezében van a külföld informálása?

Lehet-e ez másképp, amikor a legvadabb nacionalizmus és a türelmetlenségében féktelen nemzetköziség testvéri frigyben egyesültek Magyarország befeketítésére? […] Egyelőre semmi okunk arra, hogy kételkedjünk az amszterdami iroda jóhiszeműségé­ben, és várjuk a bojkott közeli végét. De hozzátesszük, hogy mi a politikai erőpróbától sem félünk. Mert hogy is mondták a nemzetgyűlésen? Mégiscsak komikus az, amikor az üres hombár akarja kiéheztetni a teli kamrát!”

A Pesti Napló július 3-án a Neue Freie Pressét idézi: „Brüsszelben holnap ülést tart a nemzetközi szakszervezeti szövetség elnöksége, amelyen Fimmen szövetségi titkár, aki Bécsből érkezik, jelentést tesz a Bécsben folytatott megbeszélésekről. Híre jár, hogy a Magyarország elleni bojkottot bizonyos időre felfüggesztik.”