Ítél a gép

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a hazugságvizsgálót csak akkor vetették be, amikor valamilyen lopásra, sikkasztásra kívántak fényt deríteni?

Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a hazugságvizsgálót csak akkor vetették be, amikor valamilyen lopásra, sikkasztásra kívántak fényt deríteni?

A szerkentyű ma már minden olyan álláskeresőt „átvilágíthat”, aki nedvesedő tenyérrel vagy a szokásosnál gyorsabb pulzussal reagál a munkaerkölcsre, például négynapos munkahetet szorgalmaz.

A poligráfnak az 1980-as években volt a legnagyobb keletje, azóta kiment a divatból (hazugságmérőként ma már a legtöbb helyen pszichológiai teszteket használnak). A Die Weltwoche magazin szerint 1982-ben egymillió embert ültettek hazugságvizsgáló székbe az USA-ban. Sokan mélységesen megalázva érezték ettől magukat. „Mi után a detektorokat rám erősítették, azonnal ilyen kérdéseket szegeztek nekem: lopott már életében? Hagyta-e valaha, hogy fizetés nélkül elvigyenek árut? Szívott már hasist? Milyen kudarcai voltak gyermekkorában? Van valami, amit elhallgat? És most miért remeg?” – mesélte egy eladói állásra pályázó hölgy.

A kritikusok téves rögeszmét láttak a készülék bevetésében. Úgy vélték, senki sem bizonyította be, hogy a hazugság akaratunktól független fiziológiai változással jár. Sőt épp ellenkezőleg. Utah állam egyetemén kimutatták, hogy a düh, a feszültség és a félelem ugyanolyan reakciót vált ki szervezetünkben, mint a füllentés. A másik „neuralgikus pont” maga a hazugságvizsgáló személye. Az USA-ban szinte bárki szabadon űzhette az ipart, amennyiben volt hazugságvizsgáló gépe, és talált pácienst. Így hát könnyen előfordult, hogy a készülék alkalmatlan kezekbe került, vagy visszaéltek vele.

A Michigan állambeli LeMoyne Snyder bírósági orvos Nyomozás gyilkossági ügyben című könyvében egész sor tényezőt sorol fel arra vonatkozóan, mikor lehetetlen eredményesen használni a berendezést. Nem ad objektív látleletet többek között krónikus hazudozók, elmebetegek, szeszes ital, kábítószer és hipnózis hatása alatt lévő egyének, alacsony színvonalon állók esetében, különböző szív- és más szervi elváltozások, betegségek fennforgásánál. Sőt bizonyos módszerekkel be is csapható a detektor, például ha az illető, akire rákötik a szerkezetet, összeszorítja a lábujjait.

Így annak valószínűsége, hogy a gép felfedezi a hazugságot, 75 százalékról tíz százalékra csökken. Egy-két kínos meglepetésben a poligráf híveinek is volt részük. A nyolcvanas évek elején detektoros nyomozás után bocsátották volna el állásából John Tillsont, a Pentagon egyik osztályvezetőjét, a West Point-i katonai akadémia egykori rangelső növendékét. A vád az volt ellene – és ezt a gép is megerősítette –, hogy ő tájékoztatta a The Washington Postot egy szigorúan bizalmas értekezlet adatairól. A nagyra becsült tisztet csak az mentette meg, hogy a lap riportere eskü alatt vallotta: mástól szerezték meg az anyagot. Az egyik tekintélyes amerikai pszichiáter, a minnesotai egyetem volt oktatója, David Lykken is kimondta: a poligráf nem más, mint tudományos csomagolásban forgalomba hozott humbug.

Felelőtlenségnek tűnik tehát gépi ítéletek alapján bárkiben is megbízni. Az orvostudomány szerint is különféle idegrendszeri típusok léteznek, ezek merőben másként reagálnak ugyanarra a pszichikai folyamatra, például a hazugságra. S ez nem csupán önuralom kérdése. Vannak gyenge idegrendszerű emberek, akiknél a legkisebb izgalom, a váratlan helyzet erősebb reakciókat vált ki, mint másoknál a valóságos pszichikai feszültség (ez esetben a hazugság), a veszély. Ez pedig azt jelenti, hogy a hazugság vizsgáló masina adataihoz előzőleg feltétlenül be kell szerezni a vizsgálatnak alávetett személy lelkialkatának paramétereit. Ezzel az erővel akár magát a hazugságot is ki lehet deríteni...