Tarkólövés a presszóban

A napokban jelentette be a rendőrség, hogy elfogták a Vas megyei Gersekaráton huszonöt éve elkövetett gyilkosság gyanúsítottját. Az emberölés áldozata egy nyolcvannégy éves nő volt. Az elkövető az idős asszonyt saját házában bántalmazta, megfojtotta, majd az áldozat pénzével és arany ­ékszereivel távozott a helyszínről. Az elmúlt években húsznál is több reménytelennek tűnő esetet nyomozott ki a rendőrség.

A napokban jelentette be a rendőrség, hogy elfogták a Vas megyei Gersekaráton huszonöt éve elkövetett gyilkosság gyanúsítottját Fotó: Friedmann Endre Forrás: MTI/Friedmann Endre

A negyedszázada történt gersekaráti gyilkosság áldozatáról annyit lehetett tudni, hogy idős kora ellenére a közösség meghatározó és aktív tagja volt, ezért halála és annak körülményei megrázták a kistelepülésen élőket, ugyanakkor a széles körű nyomozás ellenére az elkövető kilétét évtizedekig nem sikerült azonosítani.

Az üggyel 2021-ben kezdtek újra foglalkozni a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) gyilkossági nyomozói, majd a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai is bekapcsolódtak a munkába. Az újraindult nyomozás során a KR NNI által végrehajtott adatgyűjtések és tanúkihallgatások mellett a szakértői vizsgálatok vezettek eredményre, így sikerült megtalálni és a DNS alapján azonosítani a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét, akit a nyomozóiroda és a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai 2021. július 6-án reggel fogtak el Vasváron. A hatóságok nyereségvágyból elkövetett emberöléssel gyanúsították meg az elkövetéskor a húszas éveiben járó, most negyvenhat éves N. Zsoltot. A kétgyermekes férfiról kiderült, hogy korábban nyomozóként dolgozott, tavaly hagyta ott a rendőrséget. Ezután lett a Vasvári Hulladékkezelőnél műszakvezető, a rendőrség éppen egy munkagépből szállította ki a vasvári szeméttelepen. Sajtóhírek szerint N. Zsolt édesapját is rabosították a rendőrök, akik N.-ék egyik rokonától kaphattak információkat a gyilkosságról.

Nem ez az első olyan „döglött ügy”, amelyet a rendőrség a közelmúltban megoldott. Ezekkel a régen történt, sokáig fel nem derített gyilkosságokkal a Petőfi Attila vezérőrnagy által vezetett Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály foglalkozott korábban. A főosztály 2013-ban alakult meg, és feladatkörébe tartoztak az elévülési időn belüli emberölések utófelderítései. Ezek olyan ügyek, amelyeket a megyei nyomozó szervek az ismeretlen elkövető miatt felfüggesztettek vagy meg is szüntettek. 2021 elején azonban az a döntés született, hogy a Petőfi-csoportot „a párhuzamosság megszüntetése érdekében” beolvasztják a Nemzeti Nyomozó Irodába. Azt persze senki nem kérdőjelezte meg, hogy a főosztály kiválóan végezte a munkáját, hiszen több mint húsz, régi emberölést derített fel sikeresen, köztük a Balla Irma-gyilkosságot és a soroksári futónő megölését vagy a siófoki Napfény Szálló portásának kivégzését. Utóbbi ügynél a szálak az alvilág hóhérjáig, az 1999-ben a saját kocsmájában, a katonai titkosszolgálat két munkatársának jelenlétében agyonlőtt Döcher Györgyig vezettek.

A siófoki gyilkosság több évtizedes adóssága volt a rendőrségnek: a fiatal recepcióst egyetlen tarkó­lövéssel végezték ki harminc évvel ezelőtt, 1990. július 27-én. A férfi holttestét néhány órával később a takarítónő találta meg. Az elkövetés módja akkor még ritkaságszámba ment, az ügyet évtizedekig a legrejtélyesebb gyilkosságok között tartották számon.

A gyilkosságot 2014. november 5-én kezdte újra vizsgálni a Petőfi-csoport. Ők leginkább azt a verziót valószínűsítették a nyomozás során, hogy az emberölést előre kitervelten, nyereségvágyból, pénzért követték el. Az akták leporolása után évekkel meggyanúsítottak egy jogerős szabadságvesztését töltő 48 éves férfit, L. Józsefet, aki azonban nem sokkal később rákban elhunyt. A hatóság adatai szerint a gyilkosság másik elkövetője a kíméletlenségéről és hidegvérűségéről ismert, az alvilágban Csontkezűnek is nevezett, az emberölés idején szintén fiatal Döcher György volt. Őt és alvilági társát 1999. február 2-án gyilkolták meg Döcher XV. kerületi presszójában. A tettes 7.65-ös kaliberű cseh gyártmányú, hangtompítós Scorpion géppisztolyból adott le több lövést. Egyik áldozatát tarkón, a másikat szembe lőtte. Döcher barátnője és az asztalnál ülő harmadik férfi sértetlen maradt. A fiatal bűnöző sokaknak útjában állt, de arra nem derült fény, hogy ki rendelte meg a bérgyilkosságot. Az mindenesetre érdekes körülmény, hogy a magyar katonai titkos­szolgálat két munkatársa is jelen volt a kisvendéglőben az emberölés elkövetésekor.

N. Istvánt, a rendőrgyilkos Soós Lajos tettestársát kihallgatásra vezetik, 1980. Megúszta a kötelet Fotó: MTI–Friedmann Endre

Visszatérve L. Józsefhez, őt első körben tanúként hallgatták meg, el is mondta, hogy Döcher végzett a portással. Ugyanakkor minél többet hallgatták ki a férfit, annál egyértelműbbé vált, hogy ő maga lehetett a másik elkövetője az emberölésnek. Ezenkívül egy szemtanú minden valószínűség szerint látta a két gyilkost az emberölés után, és pontos személyleírást adott róluk. Mint utóbb kiderült, azt is megjegyezte, hogy milyen zakóban volt a magasabb feltételezett tettes, Döcher György. A rendőrök ezek után harmincéves videófelvételt találtak a férfiról, amely két héttel az ember­ölés előtt készült olaszországi nyaraláson. Döcher vélhetően ugyanazt a zakót viselte ekkor, mint amelyet a tanú leírt vallomásában.

A Petőfi-csoporthoz köthető annak a gyilkosságnak a felderítése is, amelyet tizenhárom éve a halálra ítélt brutális rendőrgyilkos, Soós Lajos korábbi bűntársa követett el. Emlékezetes, 2008 augusztusában a főváros XII. kerületé­ben, a Kútvölgyi kórházzal szemközti kiserdőben hajléktalan férfi sátra égett, a tűzben megsérült és meghalt egy 52 éves férfi. A tűzvizsgáló és az orvos ­szakértő a tűz körülményeit csak valószínűsíteni tudta, feltételezésük szerint a férfi a sátor előtti tűzben elesett, és a ruhája tüzet fogott. Mivel bűncselekményre utaló jel nem merült fel, az ügyet lezárták. A Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály munkatársai 2019 őszén újra áttanulmányozták az ügy iratait, és a nyomozás során kiegészítették a szakértői véleményeket.

A rendőrök kihallgatták az oltásban részt vevőket, a tűzvizsgálókat és a rendőröket, és kiderült, hogy az egyik tűzoltó még tudott beszélni az áldozattal, aki azt mondta, egy másik ember is volt a helyszínen. A rendőrök így jutottak el a hatvanas éveiben járó, letartóztatásban lévő N. Istvánhoz, aki a bűncselekmény elkövetésekor az erdő melletti parkolóban élt egy autóban az élettársával. A rendőrök beszéltek a férfi zárkatársaival is, akiknek elmondta, hogy az áldozat pár nappal korábban pénztárcát talált a városban, amelyet visszajuttatott a tulajdonosnak, és ezért tízezer forint jutalmat kapott. A két férfi ezen veszett össze, majd N. István felgyújtotta a sértettet.

N. István a rettegett rendőrgyilkosok, Soós Lajos és György József társa volt. 1979-ben a két elvetemült bűnöző, illetve az akkor 19 éves N. azt tervezték, hogy megtámadják a Magyar Nemzeti Bankot, és elrabolják az aranykészletet.

A tervük megvalósításához sorozatlövő fegyverekre volt szükségük, ezért úgy döntöttek, hogy a 4-es főút mentén, Budapest határában megölnek egy rendőrt, és elveszik a fegyvereit. Azon a hajnalon a negyvenöt éves Gyulai Károly főtörzsőrmester volt szolgálatban. Soósék műszaki hibára hivatkozva odacsalták magukhoz a rendőrt. Soós egy féltengellyel leütötte a főtörzsőrmestert, majd testét betették autójuk csomagtartójába. N. a rendőr géppisztolyát nem találta meg az őrbódéban, a pisztolyát viszont elvették. Ezt követően kukoricásba hajtottak, ahol a még élő tiszthelyettest kivették a csomagtartóból. Gyulait mindhárman megszurkálták, Soós még a torkát is átvágta, utána eltemették. A gyilkosok három hónapig tartó hajsza után kerültek rendőrkézre. Soós végül halálos ítéletet kapott, csakúgy, mint György József.

N. István csak azért úszta meg a kötelet, mert még nem volt húszéves, az akkoriban bevett gyakorlat szerint huszonegy éves kor alatt nem alkalmaztak halálbüntetést köztörvényes ügyekben a bíróságok, így életfogytiglani fegyházra ítélték 1980-ban azzal, hogy legkorábban húsz év letöltése után vizsgálható felül a szabadlábra helyezése. A gyilkos 2000-ben feltételesen szabadulhatott, ám 2007-ben ismét bíróság elé került, ekkor vagyon elleni bűncselekményért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Később azért került a hatóság célkeresztjébe, mert a gyanú szerint heti rendszerességgel erőszakolta meg a lányát és a fiát.

Döcher György és társa holttestének elszállítása, 1999
Fotó: MTI/Mihádák Zoltán

Ugyancsak a Petőfi-csoport kezdett el nyomozni Koncz Judit „eltűnése” ügyében. Tizenöt éve szinte az egész ország kereste a szentesi albérletéből hirtelen távozó édesanyát. A fiatal nőnek 2006. július 21-én este veszett nyoma, kétéves gyermekét egyedül hátrahagyva. Koncz Judit új élettársával és kislányával élt, július 22-én a volt élettárs, a gyermek apja jelentette be a nő eltűnését. D. Lajos kifejezetten zűrös életet élt. 2006-ban a szentesi jegyző elleni kézigránátos támadással is őt vádolták, ám végül bizonyítottság hiányában felmentették. Elmondása szerint láthatásra érkezett, de hiába csengetett, senki sem nyitott ajtót. Felhívta volt párja szüleit, így jutott be a lakásba, ahol a kisgyermek DVD-filmet nézett, az anyja nem volt sehol, a kutya pedig az udvaron holtan feküdt, megmérgezték.

A család tagjai azonnal bűncselekményre gyanakodtak: több lapnak is nyilatkoztak arról, hogy Judit sosem hagyná egyedül a gyerekét. Mivel nem volt holttest, ezért mindvégig eltűntként keresték a hatóságok Koncz Juditot.

Már erős volt a gyanú 2015-ben, hogy az asszonyt megölhették, a tettes drótkerítésbe tekerhette a testét, és a Tiszába dobta. Ekkor a folyót is átvizsgálták, hiába. Hogy több mint tíz év elteltével miként bukkantak a nő maradványaira, az máig nem derült ki, de feltételezhető, hogy alkunak köszönhetően találták meg a holttestet. Végül tavaly nyáron emberölés gyanújával kezdték el körözni a nő volt élettársát, akit Olaszországban fogtak el, és onnan hoztak haza. A nyomozást ekkor már a Nemzeti Nyomozó Iroda vette át Petőfi Attiláéktól, majd az ügyészség idén márciusban vádat is emelt D. Lajos ellen.