Fém alkatrészekből készült az az élethű kaméleon, amely első ránézésre is tükrözi környezetének harmóniáját. De ez csak egyike a számtalan „semmiből vagy mások számára már használhatatlan dolgokból” művészien elkészített alkotásnak, amelyek Scháden János újrahasznosító művész keze közül kikerültek.
Már a MÉH-telepen is eldőlhet, mi lesz a következő műalkotás, de Scháden János olykor csak úgy hazavisz rozsdás fémdarabokat, amelyek majd csak később nyerik el értelmüket, és lesznek alkotóelemei egy-egy műnek. A civilben az egyik lakberendezési áruházban dolgozó művész egyedi darabokat alkot. Alien, Hamsa kéz, kézi erővel fel sem húzható számszeríj, mindez a legkülönbözőbb fémhulladékokból, háztartási gépek, szerszámok, akár autóalkatrészek felhasználásával. Emellett festményeket s más képzőművészeti alkotásokat is készít, többfajta művészeti ágat is kipróbált már.
Scháden négyéves kora óta rajzol rendszeresen, ám az iskolai rajzórákon kívül senki sem tanította, önmagát képezte.
– Nem is gondolom azt, hogy egy művésznek feltétlenül tanítani kellene vagy tanítani lehetne azt, hogyan fejezze ki, valósítsa meg önmagát, vagy milyen módon csinálja azt, amit szeret.
A technikai tudás és annak pallérozása persze már más téma – vallja az újrahasznosító művész. – Csaknem nyolcmilliárdan vagyunk a bolygón, és ennyiféle gondolkodásmód, személyiség és ízlésvilág létezik. Végtelen kombinációk, véges hit. Az emberek annyi mindenre lennének képesek, ha megkeresnék, megtalálnák és használnák az egyedi vagy legerősebb adottságaikat. Az enyém a látás, a belelátás képessége. Egy fotóst is effajta képesség tesz kiemelkedővé, mert kattintani mindenki tud, de jó pillanatban elkapni a szenzációs téma lényegét, az már a művész sajátja. Én belelátok egy virágot egy drótkefés sarokcsiszoló korongba, egy sörétes töltényhüvelybe, egy svédfogó nyelébe, egy festék flakonjába. A MÉH-telepen megfognak a különleges formák, és idővel meg is tudom határozni, hogy hogyan használom majd fel őket – avat be minket az alkotás folyamatába, és abba, mi az, amiből nem enged akkor sem, ha kérésre, megrendelésre készít el valamit.
A munka mellett ugyanakkor nem jut elég idő az alkotásra, de tervei szerint pár éven belül csak a művészettel szeretne foglalkozni. Ahogy Scháden fogalmaz: művésznek lenni nem feltétlenül kifizetődő „szakma”, s nagyon nehéz érvényesülni, a „szabályok” pedig sokszor ellentmondanak a logikának. Mindenki olcsón szeretne minőségi produktumot kézhez kapni, és természetesen rövid határidővel. Ezek közül az utóbbiból nem enged, mert az a minőség rovására menne. A teljes munkafolyamat több hónapig is eltarthat.
– Munkáim mindegyike borzalmasan néz ki az első fázisokban, viszont ahogy halad előre a folyamat, egyre jobban magával ragad az ihlet, mert látom, mi lesz belőle, és motivál a fejlődés – magyarázza. – A fokozatosság, a gyakorlás nagyon fontos ahhoz, hogy fejlődjünk. Nekem a szüleim kitartása, maximalizmusa, precizitása, emberbaráti és kedves személyisége, odaadása, támogatása sokat jelentett, ami áthatja nemcsak a művészetemet, de az egész életemet is. Ugyanakkor ez a világ nem ad időt. Nem áll meg, egyre gyorsabb tempóban pörög, és ha nem tudunk lépést tartani az igényekkel és trendekkel, bármit csináljunk is, akár a legmagasabb szinten, ráunnak az emberek, és feledésbe merül, kihasználatlanná válik a tehetségünk.
Márpedig Scháden János újrahasznosító művész maradandót akar alkotni. Úgy, hogy saját maga és mások is örömüket leljék benne.
