A koronavírus és a lezárások nyomán mindennaposak a hírek, hogy a budapesti turizmus bajban van. Az őszi rendezvények, mint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vagy a vadászati kiállítás segíthettek, de az immár többszezonos veszteséget nem pótolhatták.
Mindeközben, többségében a fővárosi vendégkör miatt, a vidéki belföldi turizmus pörög. Jellemző nemzetközi trend, hogy a nagyvárosok valamilyen hívószó szerint értelmezik újra magukat. Lisszabon például az elmúlt tíz évben a konferenciák otthonává vált, és hatalmasat fejlődött a turizmus, mivel az üzleti résztvevők később családjukkal együtt térnek vissza.
Budapesten vannak bizonyos próbálkozások, hogy sportfővárossá váljon, és lehetőleg minél több sportrendezvényt jegyezve vonzza a turistákat, de a városnak egyelőre mégsem sikerült minden tekintetben beírnia magát a nemzetközi köztudatba. Szkeptikusok szerint ez addig nem is csoda, amíg maguk a fővárosiak sincsenek tisztában értékeikkel.
Történt például, hogy egy budapesti középiskolában – amely kiemelten tanítja a turisztika különféle ágazatait – az újonnan kezdő diák a Lehel teret sorolta fel mint a világörökség részét a Hősök tere helyett. Ugyanitt fordult elő az egyik szakmai vizsgán, hogy a kihúzott két tételből a jobban tudottal kezdte a diák a feleletet. A tétel címe a hideg előétel volt.
– Nos, ez egy olyan ételfajta, amelyet előételként szolgálnak fel és hidegen – kezdi a diák, majd elhallgat. A vizsgáztatók bátorítólag mosolyognak, hogy eddig kiváló, folytassa, tisztelt delikvens. Ő azonban nem szól.
– Ennyi? – kérdezi az egyik vizsgáztató meghökkenten.
– Ennyi – válaszolja a diák teljes lelki nyugalommal.
– És ezt tudja jobban? – döbben meg a másik tanár.
A nemzetközi kompetenciafelméréseken Magyarország diákjai évek óta nem teljesítenek jól. Tanulási szakértők számos okot és problémát vázoltak, amelyekre egyelőre nem született kielégítő válasz. Tény azonban, hogy addig, amíg saját jövendő turisztikai szakembereink nem ismerik a magyar örökséget, aligha várható, hogy a nemzetközi turizmus meghatározó legyen.
Pedig vannak előrelépések. A gasztronómiában például a szocializmus és a gulyáskommunizmus mindent olcsón, nagy mennyiségben, de rossz minőségben előállító étkeztetése helyett 2010 óta jelentősen fejlődött a magyar konyha. A Costes 2010-es első Michelin-csillaga után új magyar bisztrókonyha és fine dining vetette meg a lábát az országban, ami hatással volt a teljes hazai éttermi palettára és az otthoni főzőtechnikára is.
Ugyan az idén az Onyx elvesztette mindkét csillagát, de Budapestnek ugyanúgy hét csillaga maradt, csak ezúttal hét különböző étterem osztozik rajtuk. A látnivalók tekintetében rengeteg üzletet, műemléket felújítottak az elmúlt évtizedben, legutóbb a várban átadott Szent István terem jegyezhetett rekord hazai látogatótömeget. A hazai diákok tájékozatlansága nem viszi előre a főváros hírnevét.
Ezt persze a főként brit és skandináv bulituristák nem bánják, hiszen ők csak a hatodik és hetedik kerület romkocsmái, illetve az olcsó sör miatt jönnek Budapestre. A helyiek viszont szeretnék, ha a főváros nem a külföldi legénybúcsúk kizárólagos gyűjtőhelye lenne.
Borítóképek: Rendelést visz ki az egyik felszolgáló a Bock Bisztró étteremben. A Dining Guide gasztromagazin szavazásán, a Michelin Guide által Bip Gourmand besorolással elismert vendéglő bekerült a 10 legjobb magyar étterem közé. (Fotó: MTI/Beliczay László)
