A gyeplő szára

Megsérült a férfiértékek örökítésének lánca. Az apák kevés időt töltenek otthon, nem vesznek részt a nevelésben, a rengeteg válás miatt kiesnek a családokból. A gyerekek többsége ma már férfi jelenléte nélkül nő fel. A Férfiak Klubja közössége missziót indított, hogy megszilárdítsa az erkölcsi alapokat, és megerősítse a férfi-nő szövetségét – a családot. A klub alapítójával, Bedő Imrével beszélgettünk.

Fotó: Teknős Miklós

– A nők egyre jobban elférfiasodnak. Mindenféle terhet kell a nyakukba venniük, és túl sok dologban dönteniük. Ilyen helyzetben hogy tud a férfi helyet és feladatot találni magának a családban?

– A nők nem megátalkodottságból fogják a gyeplőt. Biztonságra törekszenek, és minél gyengébb férfi van mellettük, annál inkább úgy érzik, az a biztos, ha ők felügyelnek mindent.

A lányokat is úgy nevelik, hogy mindig tegyenek félre pénzt, úgy tanuljanak, úgy építsenek karriert, hogy egyedül is képesek legyenek eltartani a családot, ne legyen szükségük másra. A férfinak kell meggyőznie a nőt, hogy nyugodtan adjon át feladatokat, mert képes azokat elvégezni. Az asszonyok egyik legnagyobb gondja, hogy mindent nekik kell kitalálniuk, a pszichés terheken nincs kivel osztozniuk, mert a párjuk egy halott ló, amit csak húznak maguk után. A fásultságukat az is okozza, hogy a férjük állandóan azt mondja: „oldd meg, igazad van, drágám, úgy lesz, ahogy akarod”. Ha a férfi segíteni akar, akkor megoldja a problémákat, kész a kompromisszumra, mindig ott van, figyel és gondolkodik.

– Bedő Imre is így tesz otthon?

– Igyekszem. Nekem is ugyanezek a feladataim. Egy vagyok azok közül, akiknek össze kell szedniük magukat, de ha fáradt vagyok, akkor is megyek a lányaimmal játszani, kirándulni. Azt is kordában tartom, hogy hány előadást vállalok hetente. Hétvégén is csak ritkán utazom el. A feleségem biztos lehet abban, hogy ott állok mögötte, nem kell hátranéznie. Mindig kifejezésre juttatom, hogy számomra a család a legfontosabb, és minden más csak utána következik. A Férfiak Klubja is.

– Két könyve jelent meg eddig. A Férfienergia – Uralt erő a család és a társadalom szolgálatában, és A megbízható férfi. Járja az országot, sokfelé tart előadásokat. Mindenhol egyetértenek az elképzeléseivel, vagy vannak, akik vitatkoznak?

– Az előadásaim és a könyveim a magyar kultúrára építenek, azokra a mintákra, melyek évszázadok óta működnek. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik nem értenek egyet. A pszichológusok, a tanácsadók is elismerik, hogy a maguk területén ők is hasonló dolgokról beszélnek. Előfordult, hogy az előadásomra szerzetesek is eljöttek, akik utána azt mondták, hogy amiről beszéltem, az a Bibliában is benne van. Sokan elmesélik, ők is így gondolkodnak, ott volt a nyelvük hegyén, csak eddig nem tudták megfogalmazni. Örülnek, hogy megtettem helyettük. Amit én csinálok, az egyfajta előgondolkodás. Korábban nem akartam író lenni, csak ezért írok könyveket, hogy legyen egy eszköz, amely nélkülem is „dolgozik”. Érdekes, hogy sok nő is kézbe veszi őket, olvasás közben jobban megértik a férfiakat, és rájönnek, hogy nekik mi lenne a dolguk. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a huszonévesek is egymásnak adják a könyveimet.

Fotó: Teknős Miklós

– Ma a lányok milyen férfimintákat kapnak?

– A magazinokból és a filmekből veszik a mintát, ami miatt nagyon magas elvárásaik lesznek. Úgy gondolják, hogy minden férfinak George Clooney és Brad Pitt keverékének kell lennie – aminek élő ember nem tud megfelelni. A srácoknál a minta hiánya rettegő fiúkat hoz létre, akik nem tudják, hogyan kell férfiként viselkedni. Így a nagyon magas elvárású lányoknak rettegő fiúkkal kell családot alapítaniuk. Magyarországon kétszer annyi lánynak lesz diplomája, mint fiúnak, ami azt jelenti, hogy a nők fele nem jut végzettségben hozzáillő társhoz. A mai fiúk többségében egyáltalán nem alakul ki férfikép. Attól, hogy számítógépen rengeteg zombit megölnek, nem lesznek férfiak, nem tudják, mi a felelősségvállalás. A problémára szeretnénk a gyerekeket is ráébreszteni. Vannak olyan szülők, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy amúgy ez az ő dolguk lenne. Ők annak örülnek, ha minél kevesebbet kell foglalkozni a gyerekkel. Megjelent a családon belüli elárvult gyerek – van apja, anyja, csak nem funkcionálnak. Nagyon nehéz rávezetni az embereket arra, hogy a gyerekekkel törődni nem extra feladat, hanem A feladat. Tudomásul kell venni, hogy a család feladatát semmilyen intézmény nem képes ellátni. Nem az a megoldás, hogy a szülő többet dolgozik, a gyerek pedig minél tovább benn marad az iskolában. Az egyik legfontosabb dolgunk, hogy mindenkit, aki gyerekekkel foglalkozik, tájékoztassunk, hogy a fiúkkal egészen másképp kell bánni, mint a lányokkal. Ahhoz, hogy felelősségvállaló férfivá érjenek, másfajta terhelésnek kell kitenni őket. Éppen ezért a koedukáció a ­fiúknak nem jó. Őket külön csapatokba kellene szervezni, külön próbatételek elé állítani. Mivel másképpen „működnek”, egészen más módszerekkel motiválhatóak, mint a lányok, akik eleve szabálykövetőbbek. Eddig a gyerekek örökölték a férfimintákat, mostanában szavakból kell felépíteni azt. Mára annyira elveszett ennek a tudása, hogy az is vita kérdése, ki a férfi és ki a nő. A gyerekeknek a szüleikkel kellene minél több időt eltölteniük. Legyenek ott a bevásárlásnál, a főzésnél, az ünnepeken és a temetéseken, amikor összevesznek vagy kibékülnek a szomszéddal. Ma minden arról szól, hogy hagyják békén a felnőtteket. Én ezzel nem értek egyet.

– A Férfiak Klubjának ma már 145 ezer követője van, de hogyan fogadták az emberek a közösség alapítását?

– Nagyon sokan egyáltalán nem értették. Kitartó munka eredménye, hogy ma már tudják, valódi problémáról beszélünk. Mindenki látja, érzi, hogy manapság általános értékválság van, kihalófélben az udvariasság, pusztulóban a cselekvőképesség. Gondoltam, azok a férfiak, akik bizonyos értékeket fontosnak tartanak, szívesen csatlakoznak hozzánk.

– Mindenféle programokat, köröket szerveznek, Férfi Felelősség Fája néven faültetési akciót kezdeményeznek, díjakat osztanak. Az apa-fia táborban mit tud kezdeni egymással az a szülő és gyerek, akik a hétköznapokban alig találkoznak, nem sokat beszélgetnek?

– A kimaradt évek ellenére a kapcsolatot bármikor érdemes újrakezdeni. Vegyenek egy mély levegőt, üljenek le a fiukkal, és mondják ki, hogy „volt, ami volt, ugorjunk neki még egyszer, beszélgessünk”. Ha van kedvük, csatlakozzanak a Kultúrát Apától kezdeményezésünkhöz, és menjenek el kettesben színházba, legyen közös élményük. Apa-lánya tábort is szervezünk, ami különleges élmény a hölgyek számára. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a táborokat, már karácsonykor kérdezgetik, hogy mikor megyünk. A Vállvetve Apával programunk arról szól, hogy bemehetnek apa munkahelyére, és megnézhetik, hol és hogyan dolgozik. A Gránit Oroszlán Példakép Díjjal közöttünk élő embereket jutalmazunk, olyanokat, akiket követhető példaképként állítunk magunk elé apaként, férfi pedagógusként, közéleti személyként, mesterként és felelős üzletemberként.

– Mit szólnak mindehhez az asszonyok?

– A klubnak nagyon komoly női támogatottsága van. Sokan megírták nekünk, hogy egyedül nevelik a gyermeküket, és nem tudnak férfimintát mutatni. Nálunk ők is megtalálják a helyüket. Miután létrehoztuk a hölgyek számára a Férfiak Klubja Női Támogatói Körét, több mint húszezren csatlakoztak hozzánk. És mindenki a saját portája előtt söpröget.

– Két lánya van. Nem hiányzik egy fiú?

– Nagyon szeretek lányos apuka lenni. A misszióm arról is szól, ha ők húsz év múlva férfit akarnak maguknak, akkor azért nekem ma erősen kell dolgoznom.