Miért titkos? Csak!

Kiderült, hogy Fazekas Sándor agrárminiszter akadályozza meg az információáramlást.

A magyar agrárminisztérium különös egy jószág. Nagyjából-egészéből mindent máshogyan csinál, mint ahogyan kellene. Nem sorolom hosszasan, mi mindent; itt van ez az egyszerű eset a Kínába exportált hazai marhahússal, amelynek eredetéről az összes erőfeszítésünk ellenére még mindig nem tudtunk meg semmit, hiába fordultunk az ügylet összes hazai állami és magánrésztvevőjéhez, valamint az élelmiszerek ellenőrzésében érintett hatóságokhoz. Mindannyian elzárkóznak a felvilágosítástól, épp úgy, mint azok, akiknek valamilyen takargatnivalójuk van. Mostanra kiderült, Fazekas Sándor miniszter akadályozza meg az információáramlást.

Nem csak azért szeretnénk látni a származási bizonyítékokat, hogy megtudjuk, vajon a gyakorlatban is igaz-e az élelmiszerlánc részleteinek a megismerhetősége. Hiszen mit ér az a sokat hangoztatott kormányzati szándék, amely szerint a fogyasztók számára „a termőföldtől (az istállótól) az asztalig” nyomon követhető egy-egy élelmiszer elkészítésének a folyamata, ha ez valójában titkos? Hanem azért is, mert arra is kíváncsiak vagyunk, vajon az állami kereskedőház meg merte-e kockáztatni, hogy átverje újdonsült kínai partnereit, és valójában nem is Magyarországról származó húst szállított le, hanem valamilyen importterméket. És persze azért is, hogy a közvélemény megtudhassa, kiben, mely gazda személyében ünnepelheti azt a nagyszerű termelőt, aki olyan jó minőségű marhahúst állít elő, amelyből már pár konténernyit is állami ceremóniával és diplomáciai csinnadrattával adtunk át a mozdulatlannak tetsző keleti nyitás egyik élő bizonyítékaként. Szeretnénk kifaggatni ezt az embert a módszereiről, a minőség iránti elkötelezettségéről. Milyen körülmények között tartja az állatait, pontosan mennyit és milyen fajtát? Milyen takarmányt ad nekik, mennyi ideig neveli őket? A marhahúsra vonatkozó nemzetközi mértékegység szerint hány pontot kapott az ő terméke? Mennyit tud szállítani? Magyar feldolgozóknak szállít-e? Áldoz-e figyelmet az állatjóléti körülményekre? Miért pont az ő terméke lett a kiválasztott, hogy egy állami exportügylet része legyen? Ehhez meg kellett-e például valakit vesztegetnie, vagy nem volt erre szükség, ment magától is? Könnyen belátható, hogy az ismeretlen termelő ezekkel az adatokkal segíteni tudna hazai gazdatársain, akik szintén húsmarhatenyésztést folytatnak, de a laikus fogyasztók is megismerkedhetnének azokkal a körülményekkel, amelyektől egy termék valóban minőségivé válik.

A napokban Fazekas Sándor miniszter is megszólalt az ügyben, aki egy jobbikos politikus, Magyar Zoltán kérdésére – „Magyar vagy külföldi marhahúst exportál a tárca a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-n keresztül?” – válaszolt írásban. A parlament honlapján is föllelhető dokumentum legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon hosszan nem válaszol a kérdésre. Végül a miniszter így magyarázza meg, miért nem tudhatja meg a közvélemény, melyik magyar gazda istállójából származik a hús: „A megfelelő nyomon követés az export esetében is alapfeltétel. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a kiszállított áru – a hatósági állatorvos által igazoltan – magyar eredetű volt. Egyetlen konkrét ügyről sem tudunk, ahol a cikkben leírt eset előfordult volna. Amennyiben bárki konkrét információval fordul a Nébih felé, ami ezt megkérdőjelezi, a hatóság azonnal kivizsgálja az ügyet. Újságírói feltételezésre, a hamisítás gyanúját megalapozó konkrét információ, illetve bizonyíték hiányában a Nébih nem indított vizsgálatot.”

Vagyis azért nem nyálazzák át a papírokat és teszik egyértelművé a helyzetet, mert csak. A tanulság? Amikor eljön az idő, ebből a miniszterből nem áldozat lesz.