Másrészt ott az oszlopra ragasztószalagokkal rögzített, eltüntetésük esetén egyre szaporodó műanyag órák látványa, az a civilek bemutatta káosz, amely görbe tükröt tart a közpénzt pazarló tehetetlen beruházónak, kivitelezőnek, meg mindenkinek, aki ebben a kínos óraállítási feladatban bármennyire is részt vett.
Mindez azért jutott eszembe, mert pár napja leesett az állam az amszterdami repülőtéren fölállított órától. Az egyik csarnokban augusztus óta egy olyan szerkezet mutatja az időt, amely előtt percekig gyönyörködnek az emberek. A hatalmas óra belsejében egy kék overallos munkás mozog, aki folyamatosan tisztítja a szerkezetet. Ahogy ott áll az ember, jó darabig tart, mire leesik a tantusz. Az alak vetített, és percenként törli le szivaccsal a nagymutatót, hogy az idő múlásával a következő perchez fesse föl azt, miközben a kismutatót is folyamatosan igazítja. Az egész mutatvány lenyűgöző – azt is mondhatnánk, hogy a hollandok most ezt adták nekünk.
