Ha a vagyonőr beveri a fejedet

Fizess, és takarodj! Ez az a kiirthatatlan képlet, ami a mai napig áthatja a hazai kereskedelmet.

A történeteknek sokszor az a bajuk, hogy nem érnek véget. De van itt egy, amelyik igen. Négy éve írtam a férfiról, aki egy szép tavaszi napon reggeliért indult a boltba, és végül a kórházban kötött ki. Úgy megverte ugyanis az áruház biztonsági őre, hogy látleletet kellett felvenni róla. A férfi feljelentést tett, a bíróság a napokban mondta ki az ítéletet.

A helyszín a fővárosi Mammut bevásárlóközpont földszintjén az azóta Magyarországról kivonult Match multilánc áruháza. Azon a négy évvel ezelőtti szombat kora reggelen alig páran lézengtek a hatalmas élelmiszerboltban. A pénztárban ücsörgő hölgyek álmosan is megismerték a férfit, mivel rendszeresen ott vásárolt. 

Hamar kiválogatott mindent, és fizetett. Utána begyömöszölte a dolgokat a bevásárlószatyrába, és már sietett is volna haza, amikor felvillant benne, hogy valamit elfelejtett. A pénztárnál ülő hölgyre bízta a zacskót, és visszaszaladt a boltba. Ezután újra fizetett, majd a zacskót a pénztáros mögül újra magához vette, és elindult a kijárat felé.

K. Attila, a Match biztonsági őre a mozgólépcső tetején érte utol, és egyből rávetette magát. A ruhájánál fogva rángatta lefelé, és hangosan anyázva lökdöste be a bejárat melletti fülkébe. Itt aztán egy alapos verés következett. A megalázó helyzettől és a fájdalomtól lemerevedett vásárló fejére és tarkójára záporoztak az ütések. Eközben az őr azt ordította neki, hogy tolvaj, és azonnal adja át a személyi igazolványát. A férfi ekkor már nem bírta, rendőrért kiáltott. K. Attila azonban arról biztosította, hogy jó helyen van, mert ott ő a rendőr. A fülkébe belépett a biztonságiak főnöke, rendőrt azonban ő sem hívott. A férfi ekkor már torkaszakadtából üvöltött segítségért, amire mások is felfigyeltek. Így ért véget a bántalmazás.

A biztonsági őr ezután, biztos ami biztos, megkérdezte a pénztárosokat, akik elmondták neki, hogy a férfi nem lopott el semmit, mindent kifizetett. Így nem maradt más hátra, K. Attila röviden közölte a vásárlóval, hogy mivel nem lopott, akár el is mehet. Egy bocsánatot sem lökött neki oda. A sokkot kapott férfi kitántorgott a fülkéből, arcát elöntötte a könny. Az emberek szánakozva nézték.

A hangoskodásra az áruház vezetője is odakeveredett, majd a semlegesség mellett döntve sunyin elsomfordált. A rendőrséget egy másik vásárló értesítette, a rendőrök pedig a mentőket hívták. A látlelet szerint a sértett nyolc napon belül gyógyuló koponyazúzódást szenvedett.

Négy év után a bíróság bűnösnek mondta ki K. Attilát egyrendbeli garázdaság és egyrendbeli testi sértés vétségében. Megállapította, hogy a vádlott magatartása közösségellenes és erőszakos volt: egy forgalmas bevásárlóközpont üzletében a sértett bántalmazása egyértelműen erőszakos magatartás, ami alkalmas arra, hogy másokban riadalmat és megbotránkozást keltsen, és megvalósította a testi sértést is. Halmazati büntetésként 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, napi ezer forintjával számolva 120 ezer forintra.

A történet tehát lezárult, mégis hiányérzet marad az emberben. A bíróság ilyen kirívóan durva esetben például eltilthatta volna K. Attilát a foglalkozásától. Kérdés az is, hogy vajon milyen elméleti képzést kapnak a vásárlók tömegeivel közvetlen kapcsolatba kerülő biztonsági őrök, hogy ennyire tudatlanul ösztönlényként viselkedhetnek. És vajon hol van az áruház felelőssége? A péppé vert sértettnek a Match nemhogy egy bőrönd pénzt, egy föld körüli utat vagy egy kisebb ajándékkosarat nem ajánlott fel kártérítésként, még csak bocsánatot sem kért tőle.

Ami K. Attilát illeti, ő köszöni szépen, jól van. Vagyonőrként keresi a kenyerét. Most épp az Auchannál.