A hangoskodásra az áruház vezetője is odakeveredett, majd a semlegesség mellett döntve sunyin elsomfordált. A rendőrséget egy másik vásárló értesítette, a rendőrök pedig a mentőket hívták. A látlelet szerint a sértett nyolc napon belül gyógyuló koponyazúzódást szenvedett.
Négy év után a bíróság bűnösnek mondta ki K. Attilát egyrendbeli garázdaság és egyrendbeli testi sértés vétségében. Megállapította, hogy a vádlott magatartása közösségellenes és erőszakos volt: egy forgalmas bevásárlóközpont üzletében a sértett bántalmazása egyértelműen erőszakos magatartás, ami alkalmas arra, hogy másokban riadalmat és megbotránkozást keltsen, és megvalósította a testi sértést is. Halmazati büntetésként 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, napi ezer forintjával számolva 120 ezer forintra.
A történet tehát lezárult, mégis hiányérzet marad az emberben. A bíróság ilyen kirívóan durva esetben például eltilthatta volna K. Attilát a foglalkozásától. Kérdés az is, hogy vajon milyen elméleti képzést kapnak a vásárlók tömegeivel közvetlen kapcsolatba kerülő biztonsági őrök, hogy ennyire tudatlanul ösztönlényként viselkedhetnek. És vajon hol van az áruház felelőssége? A péppé vert sértettnek a Match nemhogy egy bőrönd pénzt, egy föld körüli utat vagy egy kisebb ajándékkosarat nem ajánlott fel kártérítésként, még csak bocsánatot sem kért tőle.
Ami K. Attilát illeti, ő köszöni szépen, jól van. Vagyonőrként keresi a kenyerét. Most épp az Auchannál.
