Aktuálpolitikába torkolló okfejtéséhez Bogár László azonban más példákat is fel tudott volna sorakoztatni a mából. A történelmünkön átívelő vagyonvesztés ugyanis ma is zajlik. A leendő vezető közgazdászok képzését végző egyetem rektorának, Lánczi Andrásnak – aki Bogár főnöke – az a bátorító véleménye az ország vezetéséről, hogy amit mások korrupciónak neveznek, az a legfőbb politikája. Pedig a korrupció így is, úgy is csúnya dolog, Lánczi tolmácsolásában ugyanakkor a legcsekélyebb súlyú gazdasági folyamatokban is tapasztalható erkölcsi, lelki, anyagi és fizikai vagyonvesztés a Fideszben polgárjogot nyert.
S ha már a példáknál tartunk, az uniós források jelentős része nem a magyar közösség felzárkózását segíti, hanem magánzsebekbe folyik, és klientúrát épít titokban. A közpénzből megvalósuló beruházások mindig ész nélkül túlárazottak, ez a módszer a pénz kiszivattyúzását szolgálja a közösség hasznából.
A főváros I., V. és IX. kerületében az önkormányzati vagyonvesztés ma már letagadhatatlan. Az állam hatósági eszközöket adott ki a kezéből simlis, a kormánypártok gazdasági holdudvarához tartozó üzletembereknek, hogy a letelepedési államkötvénnyel vagyonokat halmozzanak föl maguknak a társadalom kárára. A társasági adó „sportcélú” elterelése miatt ugyancsak vagyonvesztést szenved el a közösség.
És az MNB? A közgazdász is kurátor olyan alapítványban, amilyeneknek százmilliárdokat adott át törvénytelenül a jegybank elpazarolni. Bogár László élesen és tisztán látja a vagyonvesztést. Akár mesélhetne is róla.
