Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Olykor kevésen múlik, hogy egy elvileg halálra ítélt kistelepülésen a lakók sorsukba belenyugodva haladnak-e a „szakadék” felé, vagy életüket kezükbe véve mindent újrakezdenek. A Baranya megyei kisközségnek, Cserdinek szerencséje volt: innen származott el Bogdán László, aki húszéves pécsi kitérő után – ahol udvari takarítóból egy nagy cég termelési igazgatói posztjáig vitte – visszatért szülőhelyére. Hét éve a négyszáz lelkes, több mint hatvan százalékban cigányok lakta település polgármestere (és így az országban tevékenykedő talán kéttucatnyi cigány településvezető egyike), aki bámulatos eredményeket ért el.
Cserdinek saját önkormányzati nyaralója van a Balatonnál, modern mentálhigiénés központja, közösségi háza, nemsokára közös fürdőháza. Néhány évvel ezelőtt évi kétszáz betörés volt, ma nagy esemény, ha eltűnik két fürt szőlő. Korábban menetrendszerűek voltak a verekedések, ma mindenki – cigányok és magyarok – a lehető legnagyobb egyetértésben dolgozik a falu földjein, fóliaházaiban és erdeiben. Ez ugyanis a falu felemelkedésének kulcsa: Bogdán kőkemény, következetes, de igazságos menedzserként irányítja a községet, ahol mindenkinek jut munka, aki dolgozni szeretne. Terményeiket nagy üzletláncoknál és éttermekben értékesítik, hétvégenként bérkapálást vállalnak a környék mezőgazdasági nagyvállalkozóinál.
A polgármester, akinek nézeteivel nehezen tudnának egyetérteni a politikai korrektséget zászlajukon hirdetők, a cigányság rövid távon kizárólag kétkezi munkával érvényesülhet. A kisebbségi önkormányzatokat családi vállalkozásoknak tartja, és megszüntetné őket, de az országos cigány vezetőkről is megvan a véleménye.
Az először a XIII. század végén említett Cserdi címerében ásó és kapa, búzakalász és tölgyfalevél látható. A közösségnek ma 22 hektáros akácosa van, ha búzát nem is, de szinte minden zöldséget megtermelnek, ásót és kapát pedig annyit forgatnak, hogy szinte összenőtt már a kezükkel. A cserdi szülők közül sokan, látva, hogy a mezőgazdaságból tisztességesen meg lehet élni, általános iskola után mezőgazdasági szakiskolába küldték gyermekeiket. Nem kell sok idő, hogy kinevelődjék a település első cigány agrárgenerációja – ha helyben maradnak, a fejlődés határai e pillanatban beláthatatlannak tűnnek. Cserdi hétszáz éven át a földből élt, aztán a rendszerváltás után következett egy kis szünet, mai lakói pedig visszatérnek a gyökerekhez.
(21., 24–25. oldal)
