Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Nem csak mostanában kell figyelni a külföldi munkavállalásnál: az 1900-as évek elején több száz az Újvilágba induló magyar családnak kellett csalódnia, ugyanis a hajójuk az Egyesült Államok helyett Argentínában kötött ki. És még azután is várta őket meglepetés, hiszen ingyenföldet kaptak ugyan, de a termőterületet a dzsungelből kellett kihasítaniuk maguknak. Kígyókkal, mérges pókokkal és nyáron ötvenfokos meleggel megbirkózva. Munkájuk nyomán gyapotföldek, zöldellő pampák alakultak, de a jó termésért ma is nagyon keményen meg kell dolgozniuk.
Argentína legszegényebb tartományában, Chacóban elfeledett magyarokra találtunk – a fővárostól ezernél is több kilométerre felépítettek maguknak egy kis magyar világot.
Ács, Barabás, Csonka, Csörnyei, Czombos, Faggyas, Gálfi – a családnevek még megmaradtak, de a negyedik generáció már nem beszél magyarul. Az öregek még igen, némelyek csíki tájszólásban – erre a vidékre jellemzően Trianon után az elszakadt nemzetrészekről mentek ki magyar kivándorlók. A magyar ételek megmaradtak, az éves disznóvágásokon a kolbász és a hurka pillanatok alatt elfogy. Megmaradt a néptánc, és az unokák elkezdtek újra magyarul tanulni – egy anyaországi ösztöndíjprogram keretében most fél évre kaptak egy tanítót Zsonda Márk személyében.
– Argentínában az őslakosokon kívül mindenki jött valahonnan – meséli a fiatal tanító. – Villa Ángelában német, lengyel, magyar, cseh és szlovák zászló lobog, szinte minden európai országból érkeztek ide emberek. Általánosan jellemző, hogy a mai fiatalok keresik azt, honnan is származnak a nagy- és dédszüleik. Próbálnak interneten keresgélni, de ez nem egyszerű, mert néha még a település nevét sem tudják, ahonnan elindultak a felmenőik. Coronel du Gratyban még mohóbban kaptak a lehetőség után, amit az érkezésem jelentett: ez elszigetelt közösség, itt még jobban keresik a gyökereket.
A legtávolabbra szakadt magyarokról szóló, Áldozati nemzedék című megrázó riportunkat Lukács Csaba tollából a szombati Magazin címoldalán és a 28–29. oldalakon olvashatják.
Örök belépő
Lassan ötven éve, hogy az elsők között szólaltak meg magyar nyelvű dalszövegei. Munkásságát az Omega, a Locomotiv GT és sok más előadó mellett színpadi darabok librettói és szövegkönyvei fémjelzik. Első nagyobb lélegzetű műve, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról sikere négy évtizede töretlen, de most is új musicalbemutatóra készül: Adamis Annával Hegedűs István készített interjút. (23. oldal)
Halotti beszéd
Rendkívüli halálesetek a szakterülete egy fiatal magyar főhadnagynőnek. Törteli Esztert az ilyen ügyek felgöngyölítése vonzza, az, hogy mozaikokból rekonstruálhatja az áldozatok utolsó óráit. Sok tragédiával szembesül, évente ezernél több ügy fut át osztályán, de ezt a munkát is el kell végezni, hogy pont kerülhessen a történetek végére. A főhadnagynőt György Zsombor faggatta munkájáról dolgozószobájában és egy bűnjelektől zsúfolt régi raktárban is. (25. oldal)
Ténykép: Róma felé
Július elsejei csatlakozásával Horvátország a második olyan ország az Európai Unióban, amely valaha – bár Szlovákiától eltérően nem mindenütt egy időben és nem mindenhol közvetlenül – Magyarország része volt. Bereznay András térképsorozatának első részében déli szomszédunk történelmének első kilencszáz évét eleveníti fel. (26. oldal)
Ártalmas gyógymód
A Nemzetközi Valutaalap már hónapokkal ezelőtt elismerte, hogy túladagolták megszorításokkal Görögországot. A közelmúltban Írország gazdasága mutatott visszaesési jeleket, és pár hete a trojka utasításait eddig mindenben betartó Portugáliának lett elege a szigor politikájából. Pósa Tibor összefoglalója a gyógyszerről, amelynek mellékhatásai túl sok esetben ölik meg a beteget. (27. oldal)
Majd jönnek
Milyen az, amikor két politikai tábor elkeseredett tüntetői éles lőfegyverrel támadnak egymásra? Már nem csak majdnem polgárháború. Jászberényi Sándor újságíró, aki napok óta az egyiptomi főváros utcáit rója, első kézből tudósít nekünk minderről: riport a kairói Október 6. híd csatájáról, ahol kamerája előtt lőtték agyon az egyik tüntetőt. (30–31. oldal)
Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!
