Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Román–magyar futballboksz: Bukarest ostroma vagy nemzeti presztízsveszteség?
Gyáva és lélektelen játékkal csúnyán kikapott a magyar labdarúgó-válogatott múlt pénteken Bukarestben. A román fővárosba kiutazó magyar szurkolók egy csoportja viszont épp a túlzott bátorság miatt került be a híradókba – a rendőrökkel vívott harcban átrendezték a belvárost. Áldást vagy átkot jelentenek az ultrák egy csapat számára? Miattuk fogynak a nézők a lelátóról, vagy a rossz foci okán nélkülük még kevesebben lennének? – teszi fel a kérdést Lukács Csaba.
A nézőtéri agresszió kutatásának nincsenek hagyományai Magyarországon: a rendszerváltás előtt ez a probléma nem létezett, mert az akkori hatóságok nem akartak tudomást venni róla. A világ figyelme a brüsszeli Heysel-stadionban lejátszódó tragédia után fordult erre a területre – 1985 májusában a Liverpool és a Juventus közötti BEK-döntő előtt a stadionban az angol szurkolók rátámadtak az olaszokra, ahol ledőlt egy oldalfal. Harminckilenc, zömében olasz szurkoló halt meg.
Az első magyar kutatás 1991 őszén zajlott, az angliai S. University szociológiai tanszékének javaslatára. A Földesiné Szabó Gyöngyi által vezetett felmérésben a magyar NB I-es futballmérkőzések nézőinek szurkolói szokásait, magatartásformáit vizsgálták. Ebből kiderült, hogy a futballmérkőzések közönségének a harminc-negyven évvel ezelőtti széles társadalmi bázisa, amely a nézők tág körét jelentette, a rendszerváltás után számottevően megváltozott. A kilencvenes évek elejének Magyarországán az NB I-es labdarúgó-mérkőzésekre ugyanis jobbára alacsony iskolai végzettségű és társadalmi státusú fiatal felnőtt férfiak jártak.
„A futballszurkolókat gyakran vádolják azzal, hogy többségben műveletlenek és kulturálatlanok – írja a Valóság című folyóiratban 2008 decemberében megjelent tanulmányában Szabó János. – Az iskolai végzettség szerinti megoszlás sajnálatos módon teljes mértékben alátámasztja ezt a feltételezést ( ). a szurkolók mintegy 20 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, s mindössze 2,3 százalékuk diplomás. ( ) Az általános iskolát és szakmunkásképzőt végzett futballdrukkerek együttes aránya 87 százalék, ami azt jelenti, hogy a stadionokat ez idő szerint az alacsony iskolai végzettségű, a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek uralják, dominálják” – fejti ki A siker parazitái? című írás. Ebből az is kiderül: a szurkoló jelentős része javarészt munkaképes korú, de munkát vállalni nem képes vagy nem akaró férfiakból áll. Anyagi kiszolgáltatottságuk miatt még nagyobb szükségük van arra az identitástámaszra, amelyet a csapathoz való kötődés nyújt számukra.
A magyarokkal ellentétben Nyugat-Európában jellemzően a felsőbb osztályok és a felső középosztály polgárai járnak meccsekre, mert a méregdrága jegyárakat ők tudják kifizetni. A klasszikus huligánok Angliában már a pubokban nézik a meccseket. Nálunk a nézőtér egésze lumpenesedik, ami elmossa a határt az úgynevezett normál szurkolók és a szélsőséges szurkolók között. Amint az idézett tanulmány fogalmaz: „Szolidabb rendes szurkolók, ha csak tehetik, elszigetelődnek, s kimenekülnek a futballhuligánok és az őket követő fiatal fanatikusok kettős szorításából.”
Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!
