Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
A nyugati határ földjeinek nyolcvan százalékát osztrákok művelik
Ha a földkérdés háború – s olykor az –, akkor a minap a frontvonalban jártunk. Az ország nyugati szélein csapataink még harcban állnak, de sokukon látszanak a kimerültség jelei, mások pedig mintha elfogadták volna a „megszállók” jelenlétét. Képtelen helyzetek Vasban, Zalában – avagy milyen vircsaft az, amikor egy magyar gazda Magyarországon osztráktól bérel földet? Wekerle Szabolcs határszemléje.
Gyönyörű az Őrség a kora tavaszi, bágyadt napsütésben. Kertjében ügyködve örül a jó időnek Kerkáskápolna 83 lakosának egyike, Ernő bácsi is. A 81 éves férfi szívesen rááll egy kis beszélgetésre, ám amikor a zsebszerződésekről, az osztrák gazdák jelenlétéről kérdezzük, azt mondja, nemigen tud segíteni.
– A mi osztrákjainkkal nincs baj, rendes emberek, részt vesznek a falu életében, segítenek, ha kell, és a havonta egyszer a református imaházban tartott istentiszteletre is eljárnak – kezdi. – Hogy a földjeikhez annak idején hogyan jutottak, nem tudom. Valami csinogli – csippent a szemével – biztos volt benne.
Csinogli. Szép magyar szóval: humbug. Zalában, Vasban így mondják, ha valami nem egészen tiszta. És hiába járjuk végig a nyugati országhatárt Muraszemenyétől Őriszentpéterig, sokkal többet másoktól sem tudunk meg. Csinogli mindenütt volt, de hogy pontosan ki, hogyan csinálta, senki sem tudja. Ha pedig mégis, azt végképp nem, hogyan kellene bizonyítani. A nagyjából 55 kilométer hosszú szakaszon sokakkal beszélünk, s úgy tapasztaljuk, hogy a főként külföldiek által hasznosított földek jövőjével kapcsolatban sokféle érzés, várakozás tapasztalható. Az óvatos reménykedéstől a teljes elkeseredésig és lemondásig.
Egy biztos: Magyarországnak ezen a vidékén egyetlen föld sincs parlagon. Pedig mezőgazdasági szempontból korántsem hazánk legértékesebb területe. A föld agyagos, nehezen művelhető, igaz, amilyen kelletlenül nyeli el a vizet, olyan vonakodva is adja ki magából, ezért a zalai, vasi földek az aszályt is jobban bírják. Hogy az öt-hat-hét aranykoronás parcellák mégis sokat érnek – olykor valós értékük akár két-háromszorosát is –, az Ausztria közelségének köszönhető.