Gyenge lábakon – Magazin-ajánló

A Krím ráirányítja a figyelmet a kárpátaljai magyarságra is; Freund Tamás Benny Goodmanről és a dobozokra írt képletekről; Jó gyerekek drogja.

2014. 03. 07. 13:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

A Krím ráirányítja a figyelmet a kárpátaljai magyarságra is

„Csak háború ne legyen!” – emelik az égre tekintetüket Ungvár központjában az aktuális helyzetet elemzők. Gondolataik 1300 kilométerre, a Krímben járnak. Idegen tankokról, ide-oda vonuló katonákról érkeznek a hírek, míg Kárpátalja viszonylagos nyugalomban van. Átéltek errefelé már rosszabbat is, s nagyon jól tudják, akkor is csak magukra számíthatnak, ha Kijevben szilárd a hatalom.

Kárpátok láncolata a történelem során mindig biztos természetes védelmi vonalat jelentett a hágókon innen élők számára a kelet felől érkező veszéllyel szemben. Így van ez manapság is, amikor előbb Kijev, Lemberg s immár a Krím és Donyeck felizzó indulata, valamint ezzel párhuzamosan az ukrán állam megroppanása terheli meg a Kárpátalján élők amúgy sem könnyű életét. Ám ahogy e régiót idáig is eltakarták a hegyek a kijevi, sőt a lembergi tekintetek elől is, úgy most is lassabban és – a helyiek szerencséjére – megszűrve szivárognak be az ország többi részében már áldozatokat követelő dühös eszmék, amelyeket tovább puhít a soknemzetiségű Kárpátalja hagyományos toleranciája. Így aztán Ungvár is jóval nyugodtabb, mint Ukrajna többi része – írja Ster Gábor.

Az elmúlt hónapokban a fővárosból kisugárzó káoszt, a bizonytalanságot és a megnövekedett agresszivitást azonban mégsem képesek teljes egészében felfogni a Kárpátok. Mutatja ezt a szélsőségesek hangjának erősödése mellett a megbízott ungvári polgármestert ért minapi támadás is. Egy férfi késsel sebesítette meg a „narancsos forradalom” idején játszott szerepe miatt „kárpátaljai Che Guevaraként” emlegetett Viktor Scsadejt. Mindez azért is figyelmeztető jel, mert az eset hatalmi harcok kiéleződését, politikai feszültségek növekedését sejteti ezen a vidéken is. Megbontja ugyanis a gazdagságot messze nem, a viszonylagos nyugalmat azonban garantáló erőegyensúlyt, amely a Baloga-klán helyi befolyásán alapul.

– Kárpátalja csendjét és a kisebbségek biztonságát alapvetően a status quo fenntartása őrizheti meg – fogalmazott lapunknak a Viktor Baloga vezette Egységes Közép nevű párt tanácsadója, az ismert kijevi politológus, Vadim Karaszev. A stabilitás megőrzésében valóban évek óta jelentős szerepe van az Ivan Baloga vezette megyei tanácsnak, eközben azonban az új hatalom a saját embereit helyezi a régiók élére. Így történt ez Kárpátalján is, ahol Ivan Baloga azonnal figyelmeztette Valerij Luncsenkót, hogy a néppel gyűlik meg a baja, ha elődjéhez, Olekszandr Ledidához hasonlóan vazallusa lesz az épp hivatalban lévő államfőnek és környezetének.

A kijevi politológushoz hasonlóan higgadtságra intett a kárpátaljai politikai élet befolyásos magyar szereplője, Brenzovics László.
– Kárpátalja kitűnt azzal, hogy a legtovább őrizte meg a nyugalmat. Nem ragadták el az érzelmei, még a kormányzót is csak a végén zavarták el. A kijevi régi-új hatalomban legnagyobb befolyással bíró Julija Timosenko és Arszenyij Jacenyuk mögött álló erők azonban Kárpátalján meglehetősen gyenge lábakon állnak – húzta alá a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) prominens alakja.

A jelenlegi parlamenti többségen jelzésértékűen kívül maradt Balogáék kivárnak, s minden bizonnyal igyekeznek majd különalkukat kötni. Amennyiben figyelmen kívül hagyják az érdekeiket, akkor ismét a megyei közgyűlés és a végrehajtó hatalom konfliktusai határozzák meg a politikai napirendet.

Kárpátalja legnagyobb városában azonban egyelőre nyugodt a hangulat. Egyedül a megyeháza környékén érződik valamiféle forradalmi lelkesültség. A helyi „Majdant” is a Pravij Szektor (Jobboldali Szektor) aktivistái uralják. Igaz, meglehetősen hézagosan, de piros-fekete banderista karszalagot viselve nagy öntudattal őrzik az épületet, szinte kérdés nélkül mentegetőzve, hogy ők nem fasiszták. Fiatalok, akik láthatóan élvezik, hogy hatalmat kaptak a kezükbe. Idejük meg volt, hiszen egyikük fagyit árult, de hát ez se tegnap lehetett, míg egy másik derék nemzetőrt jó ideje munkanélküliként ért a „forradalom”.

– Mi senkit sem bántunk, a magyaroknak sem kell félniük! – nyugtatgatnak, s büszkék arra, hogy hoznak nekik teát, szendvicset.

Meg vannak győződve arról – akárcsak a Szvoboda (Szabadság) párt beregszászi vezetője, Szavcsur Ferenc –, hogy rossz hírük jó esetben félreértésen, de inkább a róluk terjesztett tudatos hazugságokon, az őket érintő provokáción alapul. A kijevihez képest a kárpátaljai Majdannak valóban van egy kis operetthangulata. Ezek a fiúk nem lőttek, romboltak, randalíroztak, legfeljebb a beregszászi tanácsba rontottak be. A legszívesebben Oleh Tyahnibokot vagy Vitalij Klicskót látnák az elnöki székben, Arszenyij Jacenyukból és Julija Timosenkóból viszont nem kérnek. Európa számukra a vízum eltörlését jelenti, s köszönik az eddigi segítséget, de úgy gondolják, a továbbiakban egyedül is meglesznek.

Timosenkót a város kevésbé felhevült pontjain sem nagyon várják vissza. Klicskóval különösebb bajuk nincs, de nem tartják komoly politikusnak. A „csokoládékirály” Petro Porosenkóról viszont meglepő módon nem az jut a többség eszébe, hogy oligarcha.
– Ő már nem lopna! – jelenti ki Oleh, s hozzáállását igazolják a friss közvélemény-kutatások is.

A korántsem forradalmi hevületet alátámasztja Brenzovics László helyzetértékelése. A kárpátaljai magyar politikus úgy véli, a hatalomváltás megtörtént, ám a szereplők – beleértve az oligarchákat is – lényegében ugyanazok. A parlamentbe új pártként legfeljebb a szélsőséges Jobboldali Szektor juthat be.

– A rendkívüli módon központosított Janukovics-rendszer lebontásával kétségkívül történt előrelépés, zajlik tisztulási folyamat, ugyanakkor visszatérni látszik a pártok és csoportok különalkujára épülő „narancsos forradalom” után kialakult berendezkedés is, amely nem biztosította az állam hatékony működését, s elege is lett ebből a társadalomnak – fogalmaz Brenzovics, megjegyezve, hogy most ismét a korrupt háttéralkuk világára lehet számítani.

Kárpátalján a gyakorlatban nem érvényesülő – kisebbségi nyelvtörvény eltörlésével indít. Ezzel magára húzva nemcsak Európa értetlenkedését, hanem a krími beavatkozást is. A felelősséget e provokatív és durva belépőért láthatóan senki nem akarja vállalni, de a következményektől megrettenve csak átdolgozzák törvényüket, amelynek bevezetése akár a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létét is veszélyeztette volna.

Az intézmény vezetője, Orosz Ildikó nem először él át hasonló bizonytalanságot, hiszen amióta Ukrajna megalakult, a nyelvkérdés mindig problémát okozott, s a függetlenné válás után szinte azonnal a keleti és nyugati régiók közötti szembenállás egyik harcterévé vált. Jó példa erre a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának elfogadása, hiszen eljárási hibára hivatkozva Kijev azonnal visszakozott, és ötven százalékra emelte ismét az alkalmazás határát. Közben a kisebbségi nyelvek folyamatos nyomás alatt voltak. Már csak azért is, mert egyre inkább megérett az értelmiségen belül a gondolat, hogy az ukrán nyelvnek nagy teret kell kapnia. Erre válaszul a nyelvtörvény az oroszok kedvében járó választási ígéretként született meg, a végrehajtásához azonban a győztes régiók nem írtak rendeletet, nem rendeltek hozzá pénzeket, s a magyar kétnyelvű bizonyítványokat el sem nagyon fogadták.

Habarcs
Tizenkétmilliárd forinttal támogatja a költségvetés a most kezdődő nemzeti agykutatási programot, amelyben a világ élvonalába tartozó magyar tudósok agyunk működését és betegségeinek gyógymódjait vizsgálják. A program elnöke, Freund Tamás vallja, zeneszeretet és hit nélkül nem tudott volna sikereket elérni a tudományban sem. Molnár csaba interjúja. (23. oldal)

Kései meghívó
Tizennyolc évig hírügynökségi fotóriporterként kereste a kenyerét, de mindig olyan szabadságot szeretett volna magának, amilyet például a Life riportere élvez. Szakmailag persze így is messzire jutott. Díjak, kötetek, kiállítások, Ózd, Ikrek, Utak, Arcok. Húsz-harminc éve fényképezi fotóesszéit. Szerepelt közös felvételen világhírességekkel is, de mint mondta, ő mindig a kamera másik oldalán áll, mert ott a helye. Varga Attila járt Benkő Imrénél. (24–25. oldal)

Jó gyerekek drogja
Amerikában komoly szakirodalma van az interneten (is) terjedő újfajta játéknak, melynek már Magyarországon is vannak áldozatai. Jellemzően jó tanuló, problémamentes kamaszokat találnak halva szobájukban – néhány pillanatnyi eufóriára vágyva fojtogatták magukat, nem számolva azzal, hogy fatális következménnyel járhat a szórakozás. Lukács Csaba megrázó története egy jó iskolából, ahol nem szoktak gondok lenni. (25. oldal)

Elszámolás
Három évvel ezelőtt söpört végig az arab tavasz az iszlám világon. Ha ma végignézünk ezeken az országokon, akkor szinte mindenütt bizonytalanságot, gazdasági vergődést vagy egyszerűen politikai visszafordulást láthatunk, nem beszélve azokról az államokról, ahol véres polgárháború dúl. Vajon lehet-e ezt az állapotot a túl gyorsan és felkészületlenül hatalomra jutott Muzulmán Testvériség szervezetei számlájára írni? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor. (26. oldal)

Tönkölylapok tofukörözöttel
Nem tart attól, hogy a multinacionális élelmiszergyártók tyúkszemére lép, Beteg táplálékaink című könyvét mégis leszedették a könyvesboltok polcairól. Tóth Gábor élelmiszer-ipari mérnök harcot hirdetett az adalékanyagok ellen. Hetente háromszor életmódklubokban tart előadást, csütörtökönként pedig majd kétmillió ember hallgatja a Class FM rádióban adott tanácsait, Varga Attilának is adott útmutatást. (32. oldal)

Ha a férfiak elfogynak
Szinte mindennap szerepel valamilyen robbantás a hírekben, de akkor értékelődik fel igazán az eset, ha nő az elkövető. Tamási Erzsébet kriminológus Terrorista nők című könyve kerüli a hátborzongatást, számára az az igazán izgalmas, hogy milyen is a terrorizmus természete, és hogyan keverednek bele a nők. Farkas Adrienne beszélgetett a szerzővel. (33. oldal)

Sastoll pengető
Egyik őse fordította arámiról arabra a Bibliát, édesapja a lantzene nagy megújítója. „Súlyos” örökség, ám Omar Bashir mára saját jogon is világhírű zenész: koncertjei telt házat vonzanak. Egyik szerzeménye gyári csengőhang egy mobiltelefon-gyártó cég arab világban forgalmazott készülékeiben – erről is beszélt Wekerle Szabolcsnak. (34. oldal)

Bomba a léghajóban
Velence forradalma és a magyarok – 1848 egy skót hölgy szemével. Szécsi Noémi esszéje. (36. oldal)

Badacsonyi kísértetkastély
Hatodik éve várja a feltámadást esőben, hóban a tetőzetétől megfosztott, kibelezett Ranolder-kastély Badacsonyban. A váltakozó szélirányú XX. században számtalan régi, becses épületünk – utcasorunk, városnegyedünk – reménykedett, hogy valahogy túléli a kurzusokat, de a hatóság végül mindig a markológépet, bontóbrigádot küldte rájuk, hagyta őket összeomlani, szétfagyni. Ez megtörténhet most is egy százötven éves, védett természeti és tájképi területen található, a Balaton-parton messziről látható műemlék épülettel. Ludwig Emil terepszemléje. (40. oldal)

 

Tikverők
Egyike a kevés fennmaradt húshagyókeddi szokásoknak. Ma már csak a Bakony lábánál, a Fejér megyei kis faluban, Mohán ismerik s tartják meg minden évben a farsangbúcsúztató népünnepélyt egy nappal a nagyböjt kezdete előtt. A település másik nevezetessége a Mohai Ágnes ásványvíz. Pethő Tibor is részt vett a rendezvényen. (30–31. oldal)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.