Két üst – Magazin-ajánló

Kerekasztal-beszélgetés a Seuso-kincsről; Bodri István az új tőkékről, a nemes örökségről és a kutyás borról, újra egészségügyi központ állhat fel a 2007-ben bezárt OPNI helyén.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Kerekasztal-beszélgetés a Seuso-kincsről

Már a remény is elszállni látszott, hogy valaha magyar múzeumba kerülnek a Seuso-kincs néven ismert késő római kori műtárgyak. Most hét darab mégis hazaérkezett. A felbecsülhetetlen értékű leletegyüttes múltjáról és a tudományt is szolgáló jövőjéről beszélgetett a Magyar Nemzet kerekasztalánál Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Mráv Zsolt, Török László, Visy Zsolt régészek és munkatársunk, Hanthy Kinga.

Magyar Nemzet: Mindenekelőtt tisztázzuk a jogcímet! Mire, milyen birtokosi viszonyra költötte el az állam a négy és fél milliárd forintot?
Baán László: A történet 1990-ig nyúlik vissza, amikor New Yorkban egy délelőtt erejéig árverésen kiállították, majd visszavonták a Seuso-kincset a Sotheby’s aukciós háznál. Akkor Libanon, majd Jugoszlávia is bejelentette rá a tulajdonjogigényét, és néhány napra rá Magyarország is. Libanon később visszavonta keresetét, a felbomlott Jugoszlávia érdekeit Horvátország képviselte tovább, de Magyarország is fenntartotta igényét. A New York-i bíróság fellebbviteli szinten is elutasította mind a két ország beadványát, de ezzel nem mondta ki az angol Lord Northampton tulajdonjogát sem, ugyanakkor a birtokában hagyta az általa megvásárolt műtárgyakat. A magyar és a nemzetközi jog szerint egy ásatási lelet azé, akinek a földjéből kikerült: idehaza pedig egyértelműen az államot illeti. Magyarországnak 1990 óta meggyőződése, hogy illegális ásatáson nálunk találták meg a kincset, de eddig nem sikerült erre vonatkozó perdöntő bizonyítékokkal előállnunk. Márpedig a siker jó reménye nélkül felesleges lett volna ismét bíróság elé vinni az ügyet, mert az újabb pervesztés katasztrofális következményekkel járt volna számunkra. A magyar álláspont tehát több kormányzati ciklus óta az volt, hogy megállapodással kell a kincs birtokába kerülnünk. A magyar állam költségeiért cserébe végül egyfajta kompenzációs összeget fizetett annak az angol testvérpárnak, amely eddig birtokolta a most hazakerült hét műtárgyat. Mostantól a visszaszerzett hét tárgy esetében immár nemcsak tulajdonosok, hanem végérvényesen birtokosok is vagyunk.

Magyar Nemzet: Bíróság tehát még nem mondta ki tulajdonosi pozíciónkat.
Baán László: Senki, így a korábban igénybejelentő horvátok sem, soha nem álltak elő a mieinkhez akár csak hasonló bizonyítékokkal. A nemzetközi szakmai közvélemény a magyar tulajdonjogot tartja az egyedüli reális álláspontnak, és indirekt módon ezt elismerték az angol hatóságok is azzal, hogy a leletet kiengedték Magyarországra. Más nem kapott volna rá exportengedélyt. A kincs másik fele még Lord Northampton birtokában van. Hogy milyen úton-módon fogunk visszatérni a nála lévő hét tárgyra, az kormányzati megfontolás eredménye lesz.

Magyar Nemzet: Magyar bíróság még kimondhatja ezután, hogy a tárgyaknak nemcsak birtokosai, hanem tulajdonosai is vagyunk?
Baán László: Azt itthon levő tárgyak miatt nincs mit pereskedni, azok végérvényesen a mieink. Az Angliában lévők felett pedig csak angol bíróság ítélkezhetne.
Visy Zsolt: A szerződésben a kompenzáció szó szerepel? És a másik fél elismerte a tulajdonunkat?
Baán László: Nem vitatta. A kompenzáció szó ez esetben azt jelenti, hogy nem megvettük, hanem birtokba vettük a darabokat. A hét Seuso-tárgy tehát egyszer és mindenkorra birtokost cserélt, s visszatért jogos tulajdonosához, a magyar államhoz.
Török László: A még Angliában lévő hét tárgy esetében a birtokossá válásunknak továbbra is egyik lehetséges útja, hogy a következő időben kétségbevonhatatlanul bizonyítsuk, a kincs Magyarországon tartózkodott.
Baán László: Ma már nem kétséges, hogy a kincs járt Magyarországon, azt kellene bizonyítani, hogy itt is emelték ki a földből. Kétféle, a Seuso-kincshez tartozó darabokról beszélhetünk: azokról, amelyek a lord kezében vannak, és továbbiak lappanghatnak még a műkincspiacon, biztonságos széfek mélyén vagy akár családi vitrinekben is bőséggel.

Magyar Nemzet: Honnan lehet tudni, hogy a Seuso-készlet kétszázötven darabos volt?
Visy Zsolt: Ez ismert adat. A The Art Newspaper közölte 2007-ben Halim Korban levelét, amelyben további darabokat is felajánlott a lordnak. Egy második üst tartalmát, vagyis további 227 ezüsttárgyat: 187 kanalat, öt tálat, a többi ivópohár. Szakmai egyetértés is van abban, hogy egy ekkora kincsnek az apróbb tárgyai is meg kell hogy legyenek valahol. A lord azonban ezeket a darabokat már nem merte megvenni, azóta nem is hallottunk róluk. (21., 28–29. oldal)

Kihasznált teraszok
A kohómérnök végzettségű, egy időben rendőrnyomozóként dolgozó Bodri István négyéves kora óta él különös harmóniában a szőlővel. Borászata toszkániai szépségű völgyben található, ráadásul a Szekszárdhoz tartozó Faluhely-völgy dűlőin és lejtőin olyan szőlő terem, amelyből összetett ízvilágú, csúcsminőségű borokat lehet előállítani. És ennyi elég a sikerhez. Varga Attila interjúja. (23. oldal)

Talán Vivaldit
A Cegléd melletti Ugyer nevű településrész hovatovább törvényen kívüli világ. A szebb napokat látott tanyákon mélyszegény – túlnyomórészt cigány – családok élnek, otthonaikból a közmű mellett többnyire a legalapvetőbb civilizációs vívmányok is hiányoznak. Ugyer egyetlen reménykeltő pontja az óvoda és az iskola által alkotott aprócska sziget, ahová Wekerle Szabolcs látogatott el. (24–25. oldal)

Lipót játszótere
Mélységes csalódást okozott több kongói civil szervezetnek az a kereskedelmi javaslat, amelyet a közelmúltban az Európai Bizottság a konfliktusövezetből származó ásványkincsek ügyében tett. A döntés kizárólag a bányavállalatoknak kedvez, így az uniós ígéret ellenére folytatódhat a világ ásványkincsekben leggazdagabb országának emberi mészárszékké változtatása. Győr Ágnes és Sitkei Levente elemzi a gazdasági és társadalmi hátteret. (26. oldal)

Hógolyó
A Nemzeti Front a vasárnap lezajlott francia helyhatósági választásokon minden eddiginél jobb eredményt ért el. Ez vajon elég-e ahhoz, hogy Marine Le Pen pártja a két hónap múlva esedékes európai parlamenti voksoláson első helyen végezzen? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor. A vélemények megoszlanak, de ha ez bekövetkezne, az lenne csak a történelmi áttörés. (27. oldal)

Doboz a szekrény tetején
Ha az anya és a magzat között nincsen „párbeszéd”, a terhesség megszakad. De vajon a veszteséget elszenvedő nő és férfi tudnak-e beszélgetni egymással közös fájdalmukról? A pszichológus állítja, nemcsak a néhány hetes embriót, még a lombikban megtermékenyített petesejtet is el kell gyászolni. Major Anita riportja. (32–33. oldal)

Tollvonás
Nagyot fejlődött a grafológia tudománya az utóbbi években, komputeres módszerekkel már több tízezer paraméter vizsgálható egyetlen aláíráson. Eközben ma is készülhet igazságügyi szakvélemény mindenféle technikai eszköz használata nélkül. Szabó Emese kérdezte a szakértőket. (33. oldal)

Cinka Panna freskója
Elbűvölő, tüneményes, ugyanakkor döbbenetes. A fővárosból nézve a világ végén, Edelényben van egy tündérszép kastély, Magyarország legnagyobb egybefüggő rokokó freskójával. Szobáról szobára mesél egy pikáns és édes világról, amely soha sem volt talán Hogy lehetett erről elfelejtkezni évszázadokon át? De a Csipkerózsikák szerencsére felébrednek, és az ország hetedik legnagyobb kastélya ma megnyitja kapuit, és remélhetően a környéket is felrázza az évszázados apátiából. Farkas Adrienne idegenvezetése. (40. oldal)

Zárt osztály, vigyázz!
Elkészült az a koncepció, amely megmentheti az enyészettől az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hatalmas épületegyüttesét. A kivitelezés költségeit az állam állná, de így legalább nem is kerülne magánkézbe a hatalmas birtok és a műemlék komplexum. György Zsombor járt a helyszínen. (30–31. oldal)