Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Christian Lequesne a távoli unióról, az öregedő földrészről és a nemzetek Európájáról
A Budapesti Francia Intézet a hónap végi európai parlamenti választások előtt előadás-sorozatot tart, amelyen francia és magyar közéleti személyiségek beszélgetnek európai témákról. Az egyik legutóbbi vendég Christian Lequesne professzor, a Párizsi Társadalomtudományi Intézet, a neves Sciences Po kutatási igazgatója volt, aki a keleti országok csatlakozásának következményeivel foglalkozott. Pósa Tibor az Európai Unió kérdéseiről tudakozódott a francia tudóstól.
– Professzor úr, ön szerint miért ennyire népszerűtlen az Európai Unió? A május végén esedékes európai parlamenti választásokon a szakértők harminc-negyven százalék közti részvételt jósolnak, ami már-már rekordtartózkodásra utal. Miközben Brüsszelben mást se hallani, mint hogy az emberekhez közelebb kell vinni az uniót és annak legfőbb törvényhozó szervét, a parlamentet.
– Ez olyan nehézség, amely az egész európai közvéleményre jellemző. Meg kellene érteni, hogy valójában mit is jelent az Európai Parlament. Az európai választópolgároknak tisztában kellene lenniük azzal, hogy mi is ennek az intézménynek a szerepe, látniuk kellene a parlament döntéshozatali rendszerét. Ám az európai polgárok számára túl távolinak tűnik ez a szervezet. Talán a kevésbé „láthatósága” miatt alakult ki ez a helyzet, de az európaiaknak jobban kellene érdeklődniük iránta, mert az az utóbbi húsz évben egyre nagyobb hatalomra tesz szert. Az Európai Parlament olyan intézmény, amelynek van tényleges hatalma, ám erről nem tudta meggyőzni az európai polgárokat. És arról sem, hogy mekkora szerepet játszik az egyszerű emberek mindennapjaiban. Ha megnézzük az Európai Parlament tevékenységét, akkor azt láthatjuk, hogy 75 százalékban olyan törvényeket vitat meg és fogad el, természetesen a nemzeti parlamentekkel együttműködve, amelyek az emberek mindennapi életét érintik. Ezek, hogy csak néhány utóbbit említsek, a piaci szabályozók, a bankok felügyeletének rendszere vagy például a különböző kutatási kérdések, amelyek mind hatással vannak a mindennapjaikra.
– De akkor minek tulajdonítja az európai intézményekkel kapcsolatos közönyt?
– Egyik oka az lehet, hogy a megválasztása nemzeti keretek közt zajlik. A másik ok pedig az, amit az Egyesült Államok képviselőházának egykori elnöke mondott, hogy a politika mindig valami helyi. Ebben az esetben valami globálisat, az egész földrészre vonatkozó politikát kellene megérteniük az európai polgároknak. Ezt nagyon nehéz egy választópolgártól kérni. Ezek lehetnek a magyarázatai a nagyarányú tartózkodásnak, sőt az sem kizárt, hogy a választási részvétel még jobban visszaesik.
– Nem tartja-e túl liberálisnak azt a felfogást, amellyel az európai intézmények viszonyulnak olyan lényegi kérdésekhez, mint a család, az erkölcs vagy a vallás? Nem lehet, hogy ez a felfogás távol áll az európai polgároktól, talán ez is táplálhatja a meg nem értést?
– Az Európai Unióról tudni kell, hogy liberális tervezet, ami magában foglalja a tolerancia szükségességét. Ez a türelmesség azon nyugszik, hogy elfogadjuk Európa különbözőségeit. Például nem egyetlen európai vallás létezik, amelyet kikiáltunk európainak, hanem vallások. Az európai hagyományokban is számtalan vallás hatásáról beszélhetünk. Bár a kereszténység Európa történelmében vitathatatlanul szerepet játszott, de nem csak egyedüliként, például a zsidó vallást sem lehet megkérdőjelezni. Jelenleg a globalizáció révén az Európai Unióban egyre több polgár van, aki európai uniós útlevéllel a zsebében olyan vallást követ, mint az iszlám vagy épp a buddhizmus. Nehéz lenne azt állítani az Európai Unióról, hogy egyszerűen egyetlen vallásból ered. Tehát ez egy liberális elképzelés, mégpedig politikailag is az. Ami a családot illeti, az Európai Unió nem nagyon avatkozik be a családi kérdéskörbe, ez inkább az állami törvényhozás feladatai közé tartozik. Franciaországban a közelmúltban megvitattak, majd ezt követően elfogadtak egy törvényt az azonos neműek házasságáról. De végződhetett volna ellenkező eredménnyel is: hogy nem bólintanak rá a törvényre; az Európai Unió részéről semmilyen nyomásnak nem voltunk kitéve. Ez a francia törvényhozók többségének döntésén múlott, mint azt megszavazták a brit, a spanyol honatyák is.
– Nálunk legalábbis biztosan, de a többi uniós országban sem láthatunk mást, mint hogy az európai kampányt belpolitikai kérdések uralják. Mintha nem is léteznének olyan, minden országot érintő, európai ügyek, mint a munkanélküliség, az euróválság, a bevándorlás helyzete vagy a földrész energiapolitikája. Ennyire provinciálisak lennénk, hogy csak a saját problémáink érdekelnek?
– Amikor az európai gazdaság ennyire egymástól függ, amikor ilyen mértékben kereskedünk egymással, amikor a másik országában fektetünk be, nagyon nehéz elválasztani a bel- vagy a közösségi, európai politikát. Egyre kevesebb olyan terület marad, amelyet egy ország kizárólagos ügyének tekinthetünk. Ez az unió különlegessége, minden hat mindenre. Az Európa-politika nem külpolitika, hanem a belügynek az egyik része. Vegyük a gazdasági kérdéseket! Például az euróválság miatt a három százalék alatti költségvetési hiány tiszteletben tartása, mint ez Franciaországra is érvényes, azonnal olyan döntéseket vált ki, amelyek a belső gazdaságot is érintik. Az Európa-politika hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevésbé tudjuk elválasztani a kül- és belügyet, amelyek hatnak egymásra. De ez kapcsolódik a modernitás fogalmához is: egy ország – talán Észak-Koreától most tekintsünk el – a jelenlegi viszonyok közt nem tud élni a külvilágtól elszigetelve.
– A bevándorlás kérdése egész Európa ügye, amelyre nem tud az unió érdemi és közös választ adni. Vannak nekibuzdulási időszakok, amikor Lampedusa felé hajózva menekültekkel teli hajók vesznek a vízbe, majd jön a csendesebb szakasz, amikor a lélekvesztők célba érnek, miközben Görögország felől a szárazföldön ezrével áramolnak menekültek nyugati irányba.
– Európa öregszik. Ha rátekintünk a földrész demográfiai térképére, ez a mutató majd mindenhol csökken. Ráadásul keleten jobban, mint nyugaton. Két ország kivétel: Francia- és Írországban a közepesnél jobban nő a születések száma. Ha középtávon nézzük a bevándorlást, akkor egyes országoknak azzal kell szembesülniük, hogy hiány lesz a munkaerőben. Itt különösen Németországra gondolok, ahol már ma sem áll rendelkezésre megfelelő számú mérnök. Európának szüksége van bevándorlókra, de még nagyobb szüksége van a világgazdaságban játszódó új munkaszervezésre, a fejlett technológiák meghonosítására. Európa az olcsó áruk terén sohasem lesz képes felvenni a versenyt Ázsiával vagy Brazíliával. Az egyetlen esélyünk, ha minőségi terméket állítunk elő, ehhez pedig képzett külföldi munkaerő kell. Van esélyünk erre, de egyben a szegény bevándorlókat is befogadjuk, ami ráadásul rontja az asszimiláció esélyeit. Nem engedhetjük meg, hogy ne ellenőrizzük ezeket a migrációs folyamatokat. Jónak tartanék egy kanadai vagy ausztrál típusú bevándorlási szabályozást, amelyben elgondolkoznánk azon, hogy milyen embereket várunk, milyen képzettséggel, és számukra milyen feltételeket teremtünk a boldogulásra, a beilleszkedésre. Emellett szigorúan ellenőrizni kell az illegális bevándorlást, arról nem is beszélve, hogy a törvénytelen migráció az ezt meglovagoló szélsőséges politikának ad teret. (21., 23. oldal)
Piramis
Székesfehérvártól néhány kilométernyire, Iszkaszentgyörgyön van az ország legfurcsább alaprajzú kastélya. Az épület formájánál talán csak története kacskaringósabb. Április végén a faluban, a település névadó szentjének napján nemcsak a sárkányölő Szent György szobrát avatták, hanem egy különös építményt is. A finn nagykövet – ki más? Na meg egy hazalátogató német bárónő és a Veszprém megyei állami erdészet. Közösen a faluval. Ugron Zsolna riportja. (24–25. oldal)
A misszionárius
Bibliát csempészett a Szovjetunióba és Ceausescu idején Romániába, falut alapított az erdélyi menekülteknek, százharminc embernek ad munkát Isaszegen, és évről évre a helyszínen segíti a kongói leprásokat, árvákat, éhezőket. Béres Jánosnak, a pünkösdi egyház lelkészének hétköznapi csodák kísérik útját. Ezekről mesél György Zsombornak. (26. oldal)
Rossz tréfa
Nem ritka, hogy a legnagyobb közösségi portálon valaki más nevében hoz létre profilt, vagyis személyes oldalt, azután az illetőt lejárató tartalmakat tölt fel a nevében. Mit lehet tenni az ilyen virtuális alteregók ellen? – kérdezi Wekerle Szabolcs. (27. oldal)
Kuvaiti kisfröccs
Göröcs János, az újpesti labdarúgás legendája múlt héten töltötte be a hetvenötöt, de már két évtizede nem edzősködik. A véleménye, emlékei viszont, amelyeket egy körúti borozóban osztott meg Deák Zsigmonddal, tökéletesen időtállóak. (28. oldal)
Bezárt lelkek városa
A strasbourgi bíróság hét eleji döntése szerint Törökországnak 90 millió eurót (27 milliárd forintot) kell fizetnie Ciprusnak a sziget 1974-es megszállásakor, illetve az azóta elkövetett jogsértésekért. Az összegből 30 millió euró az eltűnt személyek hozzátartozóinak jár kártérítésként, a többi 60 pedig az északi részen, a Karpas-félszigeten élők szenvedéseiért. A bíróság már 2001-ben megállapította a jogsértéseket, de az anyagi kérdésekről csak most határozott. Kő András helyszínrajza. (30–31. oldal)
Menekítő kategória
Három lány írt magyar robottörténelmet tavaly, amikor negyedikek lettek a Hollandiában megrendezett ifjúsági világbajnokságon. Az idén Brazíliában mérethetik meg gépeket, ahol egy katasztrófahelyzet-szimuláció során kell bizonyítaniuk. Mesés történet az ország egyik legszegényebb régiójából. (33.oldal)
Elég egy asztal
Hatvanadik születésnapjára kötetet kapott válogatott írásaiból a várostól és a barátaitól, elismerésül, hogy feltette Veszprémet az irodalmi térképre. Géczi János leginkább költőnek tartja magát, a legbüszkébb viszont arra, hogy róla neveztek el új rózsafajtát, amelyet nemrég találtak a Kárpát-medencében. Hanthy Kinga interjúja. (34. oldal)
Hallali
Majd hetven évvel első kiadása után a Park Kiadónál ismét megjelent Fenyő Miksa német megszállás alatt írott naplója, Az elsodort ország. A Nyugat-alapító terjedelmes, ám csak ritkán elfáradó prózája pompás, izgalmas és olykor – a tragikus téma dacára – lenyűgözően humoros korrajz az 1944 júniusa és 1945 januárja közötti időszakról. Wekerle Szabolcs esszéje. (36. oldal)
Hajóharang
Lélegzetelállító mutatványokkal naponta vásárra viszik bőrüket az artisták. Ifjabb Richter József, a legnagyobb magyar utazó cirkusz igazgatója csupán huszonkét éves, de nemcsak a számokhoz és a szervezéshez ért, hanem bármikor szaltózik párat egy vágtató ló hátán. Varga Attila járt a manézsban. (40. oldal)
