Becsapódás – Magazin-ajánló

E heti Magazinunkban írunk Washington és Moszkva ukrajnai játszmájáról, és a budapesti kerékpárkultúráról.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Washington és Moszkva játszmája húzódik meg az ukrán válság hátterében

Van az Európai Uniónak olyan vívmánya, ez a legnagyobb, amelybe a kákán is csomót keresők sem tudnak belekötni: az együttműködésben részt vevő országok területén béke van már majd’ hetven éve – olvashatjuk Pósa Tibor elemzésében.

Ez korántsem természetes állapot – figyelmeztetett pár éve Angela Merkel német kancellár, hiszen erről a földrészről indult ki a múlt század két hatalmas világégése, és a történelem előző korszakaiban sem arról volt híres a kontinens, hogy a béke szigete lenne. Merkelnek a helyzetet óvó szavai mégis általános megdöbbenést keltettek. Sok európaiban talán most először tudatosult, hogy lehet szapulni az uniót ezért és azért is, de a legrosszabbat elkerülte: a háborút, amelyet a földrész harmadik nemzedéke csak könyvekből, filmekből és újabban video- és számítógépes játékokból ismer.

Ez vitathatatlan érték, és nem is kevés. A felmerülő akadályokkal, vitákkal, nézeteltérésekkel meg majd elboldogulunk. Amíg ezt a feladatát teljesíti, egyszerűen nincs más alternatívája az uniónak. Ám a jelenleg 28 országot és a földrész több mint 500 millió lakosát tömörítő szervezet azzal a kihívással küszködött, hogy a közvetlen környezetében is érvényesíteni tudja a békét. Ne feledjük, Európában a második világháborút követően is volt fegyveres konfliktus: jó húsz éve, a kilencvenes években, Jugoszlávia felbomlásakor a Balkánon, a „szomszédban” pusztított több százezer ember halálát követelő véres háború. Majdnem ötven év után a földrész újból szembesült a rég eltemetett démonokkal, az etnikai tisztogatásokkal, a koncentrációs táborokkal, a tehetetlenséggel, hogy nem tudja leállítani a borzalmakat. A diplomácia csődöt mondott, csak a NATO fellépésével, a levegőből végrehajtott katonai beavatkozással tudta rákényszeríteni a fegyvernyugvást a délszláv térségre.

Most újból a háború hideg szele fúj. A földrész keleti felén, az ukrán–orosz határvidéken támadt fel a légáramlat. Viharkabátot öltünk, hátat fordítunk a szélnek, hogy ne vágjon az arcunkba. Mi közünk nekünk ehhez? Távol van Európa szívétől, majd lejátsszák az ukránok és az oroszok ezt a meccset – sokak szerint ez a helyes magatartás. A közvélemény másik fele pedig határozott fellépést vár el az Európai Uniótól, hogy mindent tegyen meg egy mindinkább elharapózó összecsapás tovaterjedésének megakadályozásáért.

Mivel ennyi holland állampolgár vesztette életét a polgári repülőn – nem beszélve arról, hogy németek, belgák, kanadaiak is voltak a gépen –, a nemzetközi jogi szakértők egy része szerint azonnal a NATO alapító okirata 5. cikkelyére kellett volna hivatkoznia Hágának, és bejelentenie, hogy támadás érte a polgárait, ezért védelemért fordul a többi tagállamhoz. 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államok nem habozott ezt megtenni, amikor külső terrortámadásokat szenvedett el, igaz, akkor a meghaltak száma a mostaninak a tízszerese volt.

Az áldozatok révén kétségtelen az Európai Unió érintettsége is. De már sokkal a múlt csütörtöki rakétabecsapódás előtt az egyik, ha nem is fő, de nem elhanyagolható szereplője volt az ukrán–orosz válságnak. Az egész ukrajnai konfliktus hátterében Washington és Moszkva egyre élesebb szembenállása húzódik meg. Az elmúlt tizenöt évben voltak barátságos hátba veregetések az amerikai és orosz vezetők között, de mindez csupán a közvéleményt megtévesztő gesztus volt. A kulisszák mögött csak valamit enyhült a hangulat a hidegháború óta. A gyanú mindig körüllengte a másik cselekvését, hogy ezzel nem nekem akar-e ártani.

Mézes kanál

Veresegyházról ma már nem az asszonykórus, hanem a medveotthon jut először az emberek eszébe. Vezetőjének, Kuli Bálintnak nagy része van abban, hogy az egykori magántulajdonú állatgyűjteményből mostanra „brand” lett, vagyis olyan márkanév, amelyhez kellemes érzések kapcsolódnak. Hanthy Kinga interjúja. (23. oldal)

Sávszélesség

Külföldön már fel sem tűnik az egyirányú utcában szemből érkező kerékpáros, ám Budapesten még zavaró látvány. Pedig hamarosan működésbe lép a közbiciklirendszer is, és ha igazak a jóslatok, sokan előveszik eddig hanyagolt kétkerekűjüket. Kérdés, járműtől függetlenül rájövünk-e végre, mit jelent az a bizonyos közlekedési kultúra. Szabó Emese riportja. (24–25. oldal)

Hegymenet

Néha úgy érezzük magunkat, mintha katonai kiképzésen lennénk. Naponta mindössze tucatnyi turista léphet be Áthoszra, s juthat el a kétezer méteres szent hegy lábához. A terület jogilag Görögországhoz tartozik, gyakorlatilag nem. A szigorú szabályokat nekünk, vendégeknek is be kell tartanunk. A szerzetesi állam több mint ezer éve dacol idővel, háborúkkal és Európával – György Zsombor járt a helyszínen. (28–29. oldal)

Oltár propellerből

A gönyűi Király család két fiatalja nem akart lemaradni a kőkereszt felszenteléséről: 1913 szeptemberében nemcsak a hajósfalu apraja-nagyja vett részt a népünnepélyen, hanem minden bizonnyal ott állt a grófi család képviseletében Esterházy Alajos és a frissen kinevezett tanító, Háry Dezső is. Az aznapi harangzúgás összekötötte e négy ifjú sorsát, akik hamarosan életük legrögösebb útjára léptek. A száz esztendővel ezelőtt, 1914. július 28-án kitört világégésről Bárány Krisztián emlékezik meg a gönyűi bakák sorsát felidézve.(33. oldal)

Forszírozott kapcsolattartás

Jankovics Nándor fedőnéven dossziét nyitott az állambiztonság 1964 elején Ruffy Péterről. Ügynöknek akarták beszervezni, többek között ifjúkori barátjáról kellett volna jelentenie. A kísérlet Ruffy kétségbeesett, bátor ellenállásának köszönhetően kudarcba fulladt. Az aktát nem sokkal a publicista ötvenedik születésnapját követően, 1964 derekán irattárba helyezték, ma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában olvasható. Pethő Tibor írása. (34. oldal)