Haláltánc – Magazin-ajánló

E heti magazinunkban írunk a Zsolnay névről, a lejárt szavatosságú magyar konzerviparról és a focibundáról is.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!

Húsz év után sem tisztázott, ki és mire használhatja a Zsolnay nevet

Kilopták a Zsolnay márkanevet, állítják a család leszármazottai, a pécsi gyár jelenlegi tulajdonosa szerint azonban éppen hogy megvédték a szélhámosoktól. Egy ideje enyhén szólva sem felhőtlen Pécs városa, a porcelánmanufaktúra szíriai tulajdonosa és a kisrészvényesek viszonya. Pedig minden olyan szépen kezdődött – írja Hanhy Kinga.

Mattyasovszky-Zsolnay Viktor június 2-án írt felháborodott hangvételű levelet Pécs polgármesterének, Páva Zsoltnak, amelyben a polgármester azonnali intézkedését kérve felhívta a figyelmet: a Zsolnay márkanév jogtalanul idegen kézbe került. A helyzet elég egyértelmű. A márkanevet, amelynek tulajdonosa a gyár, egy idegen cég védette le az Európai Unióban és néhány más, Európán kívüli, elsősorban ázsiai országban. Ettől kezdve semmiféle garancia nincs arra, hogy nem ruházza át bármely más vállalkozásra, és nem használja fel bármely más termék márkaneveként. A márkaoltalmat ugyanis nemcsak porcelánra, fajanszárura és háztartási cikkekre, hanem nemesfémre, drágakőre, órára is benyújtották – és megkapták. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. jelenlegi tulajdonosa, Bachar Najari, aki svájci órákkal kereskedik, nem lát kivetnivalót abban, ha a márkanév más termékeken is megjelenik, a gyáralapító Zsolnay Vilmos leszármazottai, a családi név viselői szerint azonban sohasem született olyan bírósági ítélet, hogy a név szabadon használható lenne. Pécs városának vezetése, amelynek társtulajdonosként jogosítványa lenne kordában tartani Najarit, egyelőre tehetetlenül csóválja a fejét.

A rendszerváltoztatás után sok viszontagságon és még több felelőtlen, de mondhatjuk azt is, szélhámos tulajdonos kezén átment patinás gyárat, pontosabban a romjait az állam 2005-ben ingyen adta át az MSZP-s Toller László vezette Pécsnek. Cserébe át kellett vállalnia a cég egymilliárd forint feletti adósságát. A városnak azonban nem is a gyárra, hanem a 6-os út mellett fekvő értékes telekre és a rajta lévő műemlék épületekre, nem utolsósorban pedig a Zsolnay névre volt szüksége. Körvonalazódtak Európa kulturális fővárosának tervei, benne a Zsolnay kulturális negyeddel. Végül a gyár hathektáros területéből kettő maradt, a súlyos adóssággal küzdő város pedig ezt követően szabadulni akart az évek óta veszteségesen működő Zsolnaytól. Először 2010-ben adta el, de két évvel később visszakerült hozzá. Ingyen. A Közgépnek, miután belenézett a főkönyvekbe, inkább nem kellett. 2012 végén tehát ismét eladásra hirdették meg, az egyetlen jelentkező Bachar Najari svájci állampolgárságú, Magyarországon élő szíriai órakereskedő volt. A 74,5 százalékos részvénypakettért 180 millió forintot fizetett, továbbá vállalta, hogy 2013 őszéig 500 millió forintos tőkejuttatást biztosít. A kisebbségi részvénycsomag a város tulajdonában maradt. Az üzletember fejlesztéseket, új épületrészeket és növekvő dolgozói létszámot ígért.

Bachar Najari azt mondja, a csőd szélén állt a gyár, amikor megvette, évi 300 millió forint volt a vesztesége. „Nekem érzelmileg volt fontos a Zsolnay. Hol voltak akkor azok, akik most nacionalistaként verik a mellüket?” – kérdezi. Úgy gondolja, korrekt szerződést kötött, de már akkor figyelmeztették, hogy csontvázak fognak kihullani a szekrényből. Hát hullottak. Rossz volt a marketing, rossz a bolthálózat, ezeken sikerült javítaniuk. Sőt saját erőből tavaly csökkentették a veszteséget, és az idén nullára jöhet ki a cég. Az exportot ötszáz százalékkal növelték. Úgy érzi, nem is a gyár életben tartása a legnagyobb feladat, hanem a bezárásából profitáló üzleti körök távol tartása. Néhány kétszáz forintot érő kisrészvény tulajdonosai üzleti titkok reményében járnak a gyárba, de mivel azt nem kapnak, kreálnak maguknak.

Mattyasovszky-Zsolnay Zsófia és Mattyasovszky-Zsolnay Viktor ugyancsak a cég kisrészvényesei, akik hangsúlyozzák, nincs közük az utóbbi egy év során „kisrészvényesek” aláírással megjelent különböző nyílt levelekhez. Ugyanakkor hozzáteszik, azt is ki kell mondani, hogy ezekben az írásokban szinte minden esetben valós, dokumentumokkal alátámasztott visszásságokat hoztak nyilvánosságra. Mattyasovszky-Zsolnay Viktor a polgármesternek írt levelével azonban kivívta Najari haragját, aki arra készül, hogy hitelrontásért bepereli az orgánumot, amelyik közzétette e levelet. A gyáralapító szépunokájának leveléből azt lehetett megtudni, hogy egy budapesti gazdasági társaság, a Swiss Art Kft. 2013 augusztusában kérelmet nyújtott be a spanyolországi székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz a Zsolnay márkanév feletti közösségi védjegyoltalom jogosultságának megszerzésére, amelyet tavaly decemberben meg is kapott. A Zsolnay márkanév védjegyoltalmának kizárólagos jogosultja azonban a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt., és ugyan a Swiss Art is Najariék vállalkozása, mégsem azonos státusú a Zsolnay manufaktúrával, mert abban a szíriai vállalkozó mint magánszemély szerzett tulajdonrészt. Mattyasovszky-Zsolnay Viktor szerint a romokban lévő gyárnak, amely négy éve nem törleszti a bankok és a magyar állam felé fennálló adósságát, egyetlen érdemi értéke, egyben hitelfedezete a márkanév. Ez pedig az állam és a város között 2005-ben kötött szindikátusi szerződés szerint nem ruházható át más gazdálkodó szervezet javára, nem adható el, nem engedhető át tartós használatba. És most mégis megtörtént. Páva Zsolt, Pécs polgármestere ugyanezen a véleményen van: a védjegy a gyáré. Le kellett védetni külföldön is, de ahhoz a Swiss Artnak nem volt joga. Ezért a városvezetés írásban szólította fel Najarit, hogy korrigáljon, ruházza át azt a Swis Arttól a gyárra. Határozatba foglalta a követelést a város képviselő-testülete is, így harminc napon belül, tehát július 20-ig meg kell tennie. Najari ezt megígérte mind személyesen Páva Zsolt polgármesternek, mind utóbb lapunknak is szóban. Azt állította, ebből nem lesz probléma. (21; 24–25. oldal)

A mez színe
Szálinger Balázs a turkálóba kerülő Barca-trikókról, a folyóiratok fontosságáról és Petőfiről. Wekerle Szabolcs interjúja. (23. oldal)

Brazil pacal
Huszonöt év alatt elsorvadt a nagy hírű magyar konzervipar. Míg 1990-ben 16 ezer dolgozót foglalkoztatott, és a felvásárlói ágazat termelők százezreinek nyújtott biztos megélhetést, addig manapság alig ezer embernek adnak munkát az üzemek, a beszállító ipar pedig csupán nyomokban létezik. Varga Attila ipari múltidézője. (24–25. oldal)

Nem ejtett foltot a becsületén
Szavahihetőség, lojalitás, hűség az esküjéhez – így foglalja össze édesapja életének értékeit ifjabb Koszorús Ferenc. Az Egyesült Államokban élő fiút az emigráció éveiről is kérdezte Hanthy Kinga. (26. oldal)

Haláltánc
Vincent Lambert ügye kilépett Franciaország határai közül, immár európai problémává vált. A hat éve kómában fekvő férfi sorsa, hogy felfüggesszék-e mesterséges életben tartását, vagy sem, most az európai igazságszolgáltatás kezében van. Kinek van joga ahhoz, hogy egy lebénult, kommunikációra képtelen, agysérült ember életéről rendelkezzen? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor. (28–29. oldal)

Szigetcsúcs
Aki a Dunakanyart már ismeri, annak nehéz szebb vidéket mutatni a folyó mentén. Ezúttal Nagymaroson és Dunabogdányban kötünk ki, hogy barangoljunk kicsit környékükön. Farkas Vince néhai hajóskapitány hagyatékával ismerkedünk, küzdünk a hatóságokkal, s kiderül, hogy kerül ágyúgolyó a sziklakertbe. György Zsombor és Éberling András barangolásai. (30–31. oldal)

Tuti tipp
Hónapok óta zajlik a Fővárosi Törvényszéken a fogadási csalások pere, hivatalosan számítástechnikai rendszer elleni bűntett, ám hogy kik a vádlottak, s pontosan milyen bűncselekményekkel vádolják őket, talán már alig akad, aki ki tudná bogozni. A bundázás egyes vallomások szerint már a kétezres évek eleje óta folyik intézményesen. A felderítés első eredményeivel először 2009-ben állt elő bochumi ügyészség, amely több száz mérkőzést, köztük Bajnokok Ligája- és Európa-liga találkozókat is vizsgált az eredmények manipulálása miatt. A bundát jórészt Szingapúrból irányította egy „Dan” Tan Seet Eng nevű férfi, a vád szerint alvezérei között magyarok is tevékenykedtek. Velkei Tamás a bundaügy hátteréről. (32–33. oldal)

Munkás és becsületes faj
A Néprajzi Múzeumban kiállítás látható a hajdani vándoriparosokról és vándorkereskedőkről. Egy-két ilyen házhoz járó mesteremberrel vidéken, Erdélyben még ma is találkozhatunk, ám az az idő már messze van, amikor a drótos- és sáfrányos tótok, a teknővájó cigányok, az üstfoltozók és a többiek szolgáltatásaikkal, áruikkal szerte Közép-Európában lefedték a falvak és kevéssé központi fekvésű kisvárosok lakóinak igényeit. Wekerle Szabolcs múzeumi sétája. (34. oldal)

Krokodil a golfpályán?
Lassan a végkifejletéhez közeledik a brazíliai labdarúgó-világbajnokság, és a tévéközvetítés alapján a stadionokban eddig rendben zajlanak az események annak ellenére, hogy szinte az összes stadion késve készült el (ha egyáltalán befejezték), és a költségvetést is súlyosan túllépték. Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy Brazíliának két év múlva olimpiát kellene rendeznie. Az előkészületek „borzalmasan állnak” a Nemzetközi Olimpiai Bizottság leplezetlen véleménye szerint – Molnár Csaba. (40. oldal)