Kulturkampf – Magazin ajánló

Következő számunkban olvashatnak a kulturális térben dúló háborúk áldozatairól.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.

Hosszú harcra rendezkedtek be a szekértáborok.

Nemzeti Színház, POSZT, Városliget, Vár, Nemzeti Szalon, világkiállítás - a kulturális térben dúló szakadatlan háborúskodás kiemelt helyszínei. Bár akadnak kezdeményezések a valós párbeszéd elindítására, a konfliktusok cseppet sem enyhültek. Sőt gyakran úgy tűnik, hogy az alkotóvilágban zajló viták a hagyományos pártpolitikai csatáknál is hevesebbek. Mélyebbek az árkok, erősebb az önérzet. A perpatvarban nem lehet nagyobb vesztes, mint a közönség. Makrai Sonja – Ficsor Benedek – Szathmáry István Pál összeállítása.

A kulturális élet (politikai) megosztottsága nem új keletű találmány. Elég csak végigtekintenünk hazánk huszadik századi történelmén, hogy megbizonyosodjunk arról, a szembenállásnak komoly hagyományai vannak. Akár a népi-urbánus vitát, akár a képzőművészetben a nyugati orientációjú avantgárd és a konzervatív irányzatok ádáz küzdelmét vesszük. Persze e harc egy része ma már értelmezhetetlennek tűnik. Csak mosolygunk például azon, hogy Tisza István 1911-ben a ,,beteges, dekadens eszmék\" követőjének titulálta Rippl-Rónai Józsefet, és tárlatát e szavakkal hagyta el: ,,Megyek innen, mert elrókázom magam.\"

Mindezek fényében az aktuális helyzet akár banálisnak is tűnhet, amelyen száz év múlva ugyanúgy értetlenkednek majd utódaink. Ám a személyes érintettségen túl, vagyis hogy most épp a mi bőrünkre megy a játék, mintha a csaták természete is megváltozott volna. A kultúrát és az ideológiát háttérbe szorította az anyagi források elérésének lehetősége: sok esetben immár a pénzosztás mentén tapinthatjuk ki a legfőbb törésvonalakat.

Rajtunk, a közönségen ez azonban egyáltalán nem segít. Mert ne legyenek illúzióink: hiába zajlik rendszerint a ,,szakmákon\" belül a küzdelem, a harcok levét mi magunk isszuk meg. Ezt támasztják alá az elmúlt hónapok hazai eseményei is, akár a színház, akár a képzőművészet, akár az építészet területén nézünk szét.

A politikai megosztottság a színházi életben évtizedes történet. Sokaknak fájó pont volt, amikor a Magyar Színházi Társasággal szemben 2008-ban a jobboldali érzelmű színházvezetők, szakemberek megalapították a Magyar Teátrumi Társaságot, amely 2011-ben aztán tulajdonrészt szerzett magának a pécsi országos színházi találkozót (POSZT) szervező nonprofit kft.-ben. A Vidnyánszky Attila vezette társaság ezzel akarta kifejezni a színházi szakma egységét, de e lépést az addig egyeduralmon lévő véd- és dacszövetség erőszakos térnyerésnek tartja mind a mai napig.

Bár akadnak kezdeményezések a valós párbeszéd elindítására, az évek során a két szekértábor közötti konfliktusok cseppet sem enyhültek. Eklatáns példája ennek az idei POSZT körüli botrány. Négy kritikus bejelentette: nem tudósítanak a júniusi rendezvényről. Az ok: a Színházi Kritikusok Céhe által ajánlott Csáki Judit színikritikust a két tulajdonos nem választotta be a fesztivál zsűrijébe.
Csáki Judit, aki az Alföldi színháza – Öt nemzeti év című könyvet is jegyzi, az egyik leghangosabb ellenfele Vidnyánszky Attilának. Az eset, ahogy az várható volt, nagy visszhangot kapott. A Koltai Tamás, Tompa Andrea, Herczog Noémi és Jászay Tamás által meghirdetett bojkotthoz rögvest csatlakozott a baloldali értelmiség színe-java. Ott van köztük Esterházy Péter, György Péter, Parti Nagy Lajos, Závada Pál, Alföldi Róbert, Fullajtár Andrea, Orlai Tibor, Radnóti Zsuzsa és Schilling Árpád is.

A Színházi Kritikusok Céhe tovább kavarta a vihart azzal, hogy kilépett a színházi társaságból. Rögtön követte őket a Mácsai Pál vezette Örkény István Színház is, az igazgató pedig deklarálta: eljátsszák ugyan az előadásukat, de a versenyben nem kívánnak részt venni. A ,,szolidaristák\" köre gyorsan tovább bővült: a Stereo Akt és a Szputnyik Hajózási Társaság közleményben jelentették be, előadásaikkal távol maradnak a versenytől.

Csáki Judit helyére a két társaság végül Zsigmond Andrea színikritikust, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanársegédjét kérte fel, de ő – látván a felfordulást – visszakozott. Bár a botrányok után hivatalos megegyezés született a POSZT zsűrijének összeállításáról, miszerint mindkét szervezet négy-négy jelöltet állít önállóan, az árokásás vélhetően folytatódik. Jordán Tamás, a POSZT egykori alapítója a HVG-nek adott interjújában a fesztivál megszűnését vizionálta, ugyanakkor még a bojkott meghirdetése kezdetén hangsúlyozta: az általa vezetett szombathelyi Weöres Sándor Színház mindenképp ott lesz a fesztiválon.
(17., 21. oldal)