Mozdonyfüst – Magazin-ajánló

Helyszíni riport Bécsből és a keleti határ mentén fekvő Biharkeresztesről, interjú Grandpierre Atillával, kalandozás Bosznia-Hercegovinában e heti Magazinunkban.

Helyszíni riport Bécsből, amiből az is kiderül: bécsi konzervatív és liberális is egyetért abban, hogy migránsügyben részben saját hibáit és hiányosságait leplezendő kritizálja az osztrák és német politikai vezetés a magyar kormányt. A csillagászként is rendhagyó Grandpierre Atillával, a Vágtázó Halottkémek énekesével áttekintettük a zenekar viszontagságokkal és különös fordulatokkal teli negyven évét, miközben az élet teljességének titkai is szóba kerültek. Ellátogattunk a keleti határ mentén fekvő Biharkeresztesre, ahol olyan sok a román áttelepülő, hogy évek óta két nyelven tartják a lakossági fórumokat, az ingázók buszoztatását Nagyváradra pedig az Auchan vállalta magára. Tovább kalandozunk Bosznia-Hercegovinában, bemutatjuk az ukrán háború láthatatlan hőseit, és az is kiderül, hogyan használta Moszkva nemzetközi marketingcéljaira a politikailag analfabéta Pablo Picassót. Ezen a héten is jelentkezünk könyvajánlókkal, tárcát közlünk Pilhál György, Halázs Margit és Szörényi László tollából.

Mindez és sok más érdekes olvasmány a Magazinban! Keresse hétvégén a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.

Vegyi Alira szüksége van a nemzetnek! Mármint a német nemzetnek. A szíriai fiatalember természetesen sehogyan sem kötődik a Szaddám-rezsim híres-hírhedt mészárosához, beceneve mégis az, hogy Chem Ali. Jellegzetesen olyan migráns ő, akinek várhatóan nem kell majd különösebben megküzdenie a beilleszkedéssel. Már majdnem befejezte az egyetemet Aleppóban, kutató vegyészként szeretne dolgozni, nem érdekli a politika és a vallás. Nyugatiasan öltözködik, beszél angolul, bőre is egészen világos. Utálja a háborút, és nagyon várja, hogy megérkezhessen Németországba. Konkrétan Frankfurtba, ahol már élnek rokonai, s szerinte a szakma egyik paradicsoma. Mindene a tudomány. A bécsi főpályaudvaron találkozunk vele, megmutatjuk neki, honnan indul Salzburg, majd München felé a gyorsvonat. Hazájából először Törökországba menekült, öt hónapig alkalmi munkákból élt, majd útra kelt. Magyarországon körülbelül tíz napot töltött, nem érte semmilyen inzultus, nem is panaszkodik semmire. Csak arra, hogy otthonából, Aleppóból nem maradt semmi.

Menekült ő vajon, vagy gazdasági bevándorló? És számít ez majd, amikor a rátermett fiatalember sorsáról döntenek a német illetékesek?

Amikor Angela Merkel kancellár azt mondta, hogy a „Németországba érkező szíriai menedékkérők nagyon nagy valószínűséggel megkapják a menekült státust”, alighanem az olyan menedékkérőkre gondolt, mint Ali. Függetlenül attól, hogy a srác alighanem Törökországban is boldogult volna, de mégsem úgy, mint Frankfurtban. A menekülésre, Németország színesítésére buzdító Merkel asszony ma már nem az az ember, aki szűk öt évvel ezelőtt még a multikulturalizmus haláláról értekezett, és akibe a német szavazók többsége bizalmát fektette. De mi történhetett azóta? György Zsombor riportja (17, 22. oldal)

Kozmikus tűzoltózene
Negyvenéves a Vágtázó Halottkémek (VHK). A csillagászként és íróként is elismert Grandpierre Atilla, a zenekar frontembere ennek kapcsán mesélt arról, hogyan változtatta meg mélyrehatóan sokak, köztük egy hetvenéves tűzoltó életét az a kapunyitogató, elementáris zene, amivel mindig is az élet teljességét szerették volna megmutatni másoknak. Felidézte, miben volt más a rendszerváltás előtti és utáni zenei színtér, és hogy miért fontos egyesek számára ma is, hogy elhallgattassák a VHK-t. Lakner Dávid interjúja (19. oldal)

Gyógynövény a frontvonalba
Másfél éve zajlik a kelet-ukrajnai háború. A harci jelentések árnyékában kevés szó esik az összefogás erejéről. Azokról az emberekről, akik önként, mindenféle parancs és felsőbb utasítás nélkül segítik a harcba küldött katonákat. Pallagi Marianna írása (21. oldal)

Picasso, a politikai analfabéta
Még ma is a marxista művészettörténet szája íze szerint tálalják a nagy festő állítólag a béke megteremtéséért folytatott hősies kiállítását. Egy cseh szerző könyvéből azonban kiderül, milyen tudatosan tömte ki a nemzetközi kommunista mozgalom az erkölcsileg nem túl szilárd világhírű művészt saját propagandacéljai érdekében. Pálfalvi Lajos esszéje (27. oldal)

Szarajevó szíve

Keresztül-kasul Bosznia-Hercegovinán, 2. rész (28. oldal)

A közömbösség globalizációja

Ferenc pápa tabudöntögető új könyvéről (29. oldal)

Homokrablók

Fogyóban a kimeríthetetlennek hitt természeti kincs (32. oldal)