Mindez és sok más érdekes olvasmány a Magazinban! Keresse hétvégén a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.
Gyerek- és kamaszboldogság Magyarországon
Jóval kevésbé boldogok a magyar gyerekek, mint szerencsés észak-európai társaik: a boldogságlista utolsó harmadában kullogunk – derül ki a világ legfejlettebb országainak körében végzett legutóbbi UNICEF-felmérésből. Miért érzi rosszul magát egy mai magyar fiatal? Milyen tényezők befolyásolják mindennapi életét? Mennyiben felelős ezért a család és az iskola? Összefügghet-e levertsége a szülők, a pedagógusok rosszkedvével, elkeseredettségével, motiválatlanságával? Az iskolakezdés pillanataiban szakértők segítségével vizsgáltuk diákok és tanárok általános hazai közérzetét.
Mitől vagyok én boldog? – faggatják önmagukat korunk divatos felvetése nyomán egyre többen, főként iskoláskorúak. A kérdésfeltevés módja azonban hamis – figyelmeztet Bagdy Emőke pszichológus, amikor hozzá fordulok a jól ismert mondattal. A szakember azt is elárulja, hogyan hangzik helyesen a kérdés: Mikor voltam én boldog?
A válasz egészen nyilvánvaló, már-már zavaróan egyszerű, képletszerű, ám valós tartalmú: amikor szerettek, amikor én szerettem. Amikor biztonságban éreztem magam. Joggal merül fel tehát: mikor vagyunk biztonságban?
Amit mondani fogok, az nagyon is köztudott: a gyermekek boldogtalanságának egyik legfontosabb oka a magyar családok széthullása – válaszolja Bagdy Emőke. – Egyre több a válás, a különélés, hiányzik a családi élet biztonsága. Sok a csonka és a mozaikcsalád. Érthető, ha ebben a helyzetben egy gyermek cserbenhagyottnak érzi magát. Az otthoni magányra két jellemző, egymással ellentétes reakciót adnak általában a kiskamaszok, a kamaszok: szorongóvá, visszahúzódóvá vagy extrovertált módon deviánssá válnak. Megjelennek a különböző, sokszor a táplálkozási szokásokkal összefüggő pszichoszomatikus eredetű betegségek, leggyakrabban a túlevés, a nem evés. Ezek figyelemfelhívó gesztusok. Az üzenet lényege: ha nem szeretnek, szeretem én önmagamat. Tegyük hozzá, erre a mi önző, egoista kultúránk is rásegít, és sajnos sokszor a szülők is ezt szolgálják ki: nem minőségi időt töltenek a gyerekeikkel, hanem szeretetük kifejezéseként inkább pénzt adnak nekik. Pethő Tibor írása (17., 22.)
Felrázni a tollpárnát
Aki ezt a migránskérdést pártpolitikai célokra használja fel, az egy disznó – mondja Fábry Sándor, aki szerint az ájult kormányfényezés nem hatékony, s hogy az országnak nincs elfogadható ellenzéke, az meg katasztrófa. A humoristával leányfalui otthonában beszélgettünk. (19. oldal)
Partizánok és pillangók
Hiába a törvényi kötelezettség, számtalan településen van még Lenin, Kun Béla, Zalka Máté utca. Szegeden is dacol az idővel az ’56-os forradalmat leverő szovjet marsallról elnevezett Zsukov tér. Ahol pedig megszüntetik az önkényuralmi személyekről, fogalmakról elkeresztelt utcaneveket, ott a Pillangó, Napsugár, Zöldmező és Homok az új név, mert abból nem lehet baj. Varga Attila riportja. (20. oldal)
Művészi szikekezelés
Még ma is sebészi bravúrnak számít, hogy a Szent János Kórház orvosai megkísérelték megmenteni annak a fiatalembernek mindkét lábát, akit két hete ütött el a 61-es villamos (a végleges siker még kérdéses). A leszakadt végtagok sikeres visszavarrása csak kedvező körülmények esetén lehetséges, de legalább ugyanilyen fontos a virtuóz szakmai tudás, ebben pedig a magyar sebészek mindig is jeleskedtek. Molnár Csaba írása. (26. oldal)
Semmi ördögi
Máté Gábor, a Katona József színház igazgatója Vidnyánszky Attiláról, politikai színházról és a Faust-előadás kudarcos sikeréről. Szóba került az idei év botrányos színházi seregszemléje, Olaszliszka és a magánéleti boldogság vagy éppen annak hiánya. Makra Sonja interjúja. (27. oldal)
Kábel a rengetegben
Illegális határsértés főműsoridőben. (21. oldal)
Demonstráció
Kína csütörtökön nagyszabású díszszemlével demonstrálta katonai erejét. (24. oldal)
Elment a hazudós
Emlékezés a múlt héten elhunyt Fejes Endrére. (28. odal)
Szívdobbanások
Keresztül-kasul Bosznia-Hercegovinán. (32. oldal)
