„Aki pénz nélkül nem tud pénzt csinálni, az pénzzel sem tud.” (Klapka György)
Ez csak egy a sok figyelemre méltó mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Keresse hétvégén az újságárusoknál!
Március 15-e a szabadság, a forradalom napja. A nem demokratikus hatalom nézőpontjából rendkívül veszélyes, de be nem tiltható ünnep, ok a kardlapozásra, a gumibotozásra. Ezelőtt harminc évvel a hanyatló Kádár-rendszer hatósága addig nem tapasztalt brutalitással verte szét a hivatalos megemlékezéstől külön ünneplők tömegeit.
A Saul fiában olyan közel megy az operatőr a főszereplőhöz, mintha benne lenne, az alkotók pedig dialógusok nélkül, zseniális szimbólumokat teremtve belerángatják a nézőt a koncentrációs tábor lélektani és fizikai poklába. Ez a fajta, elsőként alkalmazott „selfie style” meglepte a hollywoodi szakmai zsűrit – vélekedik Rófusz Ferenc, első Oscar-díjas rendezőnk. Rófusz, akinek 1981-ben odaítélt díját a Hungarofilm akkori vezérigazgatója vette át, televízión nézte Nemes Jeles László diadalmenetét.
Még kilencven felé közeledve is újabb üzleteken töri a fejét Klapka György, aki most éppen diót termeszt, kutyakrematóriumot nyit, és a magyarországi vizes világbajnokság érmeit készíti. Rá mondanák talán, hogy kész regény az élete – már ha azt a regényt Rejtő Jenő írja.
A Google egyik cége által fejlesztett algoritmus most először győzött le egy profi gojátékost, méghozzá ötször zsinórban egymás után. A kínai eredetű ősi táblajáték talán a világ legkomplexebb játéka. Mindeddig képtelenségnek tűnt hatékony számítógépes programot alkotni a legjobb játékosok ellen. Felmerül a kérdés: a sakkban, góban győzedelmeskedő mesterséges intelligencia valóban okosabb már nálunk?
Barbara Demick amerikai újságírónő a kétezres évek közepén számos észak-koreai menekülttel készített interjút Szöulban, közülük egy Ju Dzsunszang álnéven említett fiatalember érdekes magyar vonatkozású dologról tett említést. Még a KNDK-ban olvasta Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versét, amelyet kívülről is megtanult. Később, az országból menekülve, a koreai–kínai határon húzódó Tumen folyó átlépésekor szerelmére gondolva Petőfi versét ismételgette magában. Az észak-koreai fiatalember vajon honnan ismerhette a magyar költő versét, illetve kik és mikor ültethették át koreaira Petőfi műveit?
