„»Gyönyörű lakásom volt, négyszobás, amerikai konyhás. És most tyúkot tartok, hogy megéljek.«
Azzal elhallgat. Talán Budapestre gondol ebben a pillanatban, a városra, ahol nincs budi és nincs földút, ahol a bolthoz csak át kell menni a zebrán, Budapestre, amely negyven kilométer csupán ide, de ahová soha nem jut már vissza.” (Falusy Zsigmond: Présházblues)
Ez csak egy a sok figyelemre méltó mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Keresse hétvégén az újságárusoknál!
Akár háromezren is lehetnek azok a budapestiek, akik a munkanélküliség, a devizahitelek vagy éppen az általános kilátástalanság miatt a Pest megyei Pilis présházaiba és gazdasági épületeibe költöztek. A komfort nélküli épületekben, víz és olykor villany nélkül, ősszel sárban, nyáron porban próbálnak alámerülni, hogy kibekkeljék a kibekkelhetetlent.
A holland újságíró, Joris Luyendijk 2011-től két éven keresztül blogot írt a The Guardian című lapnak Európa pénzügyi központja, a londoni City működéséről. Amikor odaköltözött, még hitt a globalizációban, mire végzett, már egyáltalán nem. Az emberek, akik a világot irányítják, nem ijesztőek, de maga a rendszer rémisztő, és bőven benne van egy újabb gazdasági világválság kockázata – véli Luyendijk, akivel budapesti látogatásán beszélgettünk.
Veszélyes hulladékhígítást végez, ráadásul már lejárt engedéllyel az almásfüzitői vörösiszap-tározó kezelője – ezzel a bejelentéssel állt a nyilvánosság elé május 12-én a Greenpeace. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. cáfolja ezt, a társaság szerint tevékenysége hasznos és törvényes. Bejártuk a területet, és meghallgattuk az érintett feleket.
A magyar történelem kiemelkedően zseniális hadvezérét, aki nélkül a szabadságharc feltehetően jóval korábban elbukott volna, kisebb megszakításokkal a világosi fegyverletétel óta árulóként kezeli a közvélemény egy része – hiába cáfolta a hűtlenség bűnét számtalanszor a történettudomány. Görgey Artúr 1916. május 21-én, éppen száz esztendeje hunyt el.
A szabad mosdóválasztás körül heves indulatok csapnak össze az Egyesült Államokban. Ráadásul a nemileg semleges mellékhelyiség már nem tudományos-fantasztikus képzelgés, hiszen Barack Obama elnöki hivatalának is van egy. Kényszeríthető-e valaki törvényileg, hogy vallási meggyőződése ellenére is szolgáltatást nyújtson melegek részére? Kötelezhetők-e arra a szülők, hogy fiúként kezeljék a lányukat? Csatakép a legújabb kori emberi jogi háborúról.
