„Ekkor történt ugyanis, hogy az Esztergomi Kegyeleti Kft. munkatársai felsőbb utasításokat követve úgy helyezték végső nyugalomra Párdányi Rudolfnét, hogy még a temetést követő órákban megnyitották a kriptát, hogy a holttestet kivegyék a koporsóból, a koporsót pedig kivegyék a kriptából. Mindezt azért tették, mert nem stimmelt a temetkezési vállalat leltára: egy koporsó hiányzott, nem tudtak vele elszámolni. Belegondolni is bizarr, hogy ez egyáltalán miként lehetséges, de a történet folytatásához nem kell használnunk a fantáziánkat, a valóság így is elég mellbevágó. Ugyanis azt a koporsót, amelyikből kivették Párdányi Rudolfné holttestét, később újra eladták valaki másnak.”
Ez csak egy idézet a sok izgalmas cikkünkből. Magyar Nemzet Magazin. Hetilap a napilapban. Korszerű, kritikus, konzervatív. Keresse minden hétvégén az újságárusoknál!
Mi lehet furcsább annál, ha egy életerős, jó kedélyű fiatalember ragaszkodik ahhoz, hogy sírásóként dolgozhasson? Talán csak az, ha nem engedik neki. Persze ha mindez egy olyan városban történik, ahol még a hantolás napján kilopják a koporsót a sírból, nyerészkednek a szociális temetéseken, plüssfigurát és őszítő hajsampont számolnak el a temetkezési vállalat költségére, szemetesnek használják a halottszállító autót, és a sírásók is kénytelenek beszállni a választásba, akkor ez a munkaügyi vita egészen banálisnak hat. Rézműves Tibor és Párdányi Miklós kálváriája.
A hetvenes években cserkészcsapatot neveztek el róla Amerikában, itthon a rendszerváltásig azt sem tudtuk, ki volt Gérecz Attila. Az ’56-os forradalom Petőfijének is nevezett költőről szóló írások, életrajzok még ma is tele vannak ellentmondásokkal. Hajnal Géza hidrogeológus, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, a Magyar Írószövetség tagja nemrég megjelent, A Gérecz-hagyaték című tanulmányában tiszta vizet önt a pohárba.
Molnár Edit fotóművész neve sorsszerűen kapcsolódott össze a XX. századi hazai irodalmi élettel. Nem csoda, hogy az idén március 15-én a magyar irodalomban nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréseként a Magyarország Babérkoszorúja díjat vehette át. Hosszú, gazdag életdokumentációjáról beszélgettünk vele.
Balogh István (1894–1976), a koalíciós idők jellegzetes kisgazdapárti pap politikusa körül máig jelentős a homály. A tények feltárásában sokat segíthet a nemrégiben családi örökségből előkerült, a páter személyes iratait, fényképeit tartalmazó archívum.
Témák a Magazinból
A kis értékű koporsó és a figyelő ember
Hétköznapi horror Esztergomból – „Az egyszerű gyanú nem erősödött a gyanúsítotti kihallgatáshoz szükséges megalapozott gyanúvá” (17., 20. oldal)
Az ismeretlen Gérecz Attila
Hajnal Géza a füveskerti költőkről, a svájci rokon pincéjében rejtőző, kincset érő dokumentumokról és az ötvenes évek koncepciós pereiről (18–19. oldal)
Echte Ungarische
Bővítik a hungarikumok listáját, pedig a mostani besorolásnak semmi értelme (21. oldal)
A magyar út az európai út
Jeszenszky Géza esszéje (22. oldal)
Szót a fiataloknak!
Navracsics Tibor esszéje (22. oldal)
Trump példaképként tekint Ronald Reaganre
A republikánusok konzervatív célkitűzéseket várnak Trumptól – Az oroszokkal való kétoldalú kapcsolatoknál minimum az óvatosság (24. oldal)
Búcsú a szovjet álomtól
A hruscsovkák lebontásával több mint másfél millió moszkvai léphet át a XXI. századba (25. oldal)
Lassú múlt
Pilinszkyt és Liz Taylort egyaránt fotózta Molnár Edit – Történelmi összejövetelek a pesti talponállók mélyén (26–27. oldal)
Torzított vetület
Térképigazítás: veszít az északi félteke (27. oldal)
Dagi sétálni indult
„Varjúként károgó fekete reakciós” vagy áruló békepap? – Balogh páter szerepe új megvilágításban (28. oldal)
Békekonferencia az ártatlanság korában
Adam Zamoyski könyve nem elsősorban Napóleon bukását járja körül (29. oldal)
Tökéletes dolgok sorozat
Petőfi a Petőfiben (32. oldal)
György Zsombor a vörös csillagról. Csécsi László a Facebook-okosokról. Plusz Hegyi Zoltán, Tóth Szabolcs Töhötöm, Szörényi László, Koncz Tamás és Weinner Sennyei Tibor tárcái.
