„Amikor viszont állami korrupcióról beszélünk, nem történik más, mint hogy a hatalmi elit tagjai magukévá teszik a közvagyont: felélik, kisajátítják a nép jövőjének erőforrásait. Akik saját népüket lopják meg, jóindulattal sem nevezhetők keresztény, nemzeti vagy polgári elkötelezettségűeknek.” (Molnár Róbert)
Ez csak egy idézet a sok izgalmas cikkünkből. Keresse a Magyar Nemzet Magazint minden hétvégén az újságárusoknál!
Hogyan lehet három lépésben eljutni a vállalható szegénységből a dermesztő nyomorig, miközben két hivatal is tüsténkedik a fejünk felett?
Miért keringenek még ma is összeesküvés-elméletek a Kennedy-gyilkosságról, miközben a világtörténelem legjobban kivizsgált bűncselekménye? Valóban háborús veszéllyel fenyeget Donald Trump elnöksége? Miért akkora ostobaság a fehér férfiakról szóló vita az angolszász egyetemeken, és mi legyen azokkal a történészhallgatókkal, akik azt sem tudják, mikor volt a francia forradalom? Hahner Péter történésszel beszélgettünk.
Ha tudni akarjuk, hogy egy ország mennyire korrupt, elegendő megfigyelnünk, hogyan vezetnek az útjain; erre utalnak több kutatás eredményei is. Minél nagyobb az adott társadalom minden szintjén a korrupció, annál többen halnak meg az utakon.
Csak az elmúlt huszonnégy órában 684 menekült lépte át a magyar határt – ez a mondat nem másfél éve, a migrációs válság tetőpontján íródott. A helyszín azonos, hazánk déli határáról van szó, csakhogy az időpont és a szereplők mások. 1957 januárjában járunk: miután Ausztria felé leereszkedett a vasfüggöny, óriási emberáradat indult el Magyarországról Jugoszlávia felé.
Ki állt ellen a gonosznak? Csak néhány elszánt, bátor ember vagy majdnem mindenki – a maga módján? Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években a maximális kompromisszumkészség minden definíciós kísérletet meghiúsító ködösítéssel párosult. A lengyelországi Wroclaw városában ezzel szemben a fizikai küzdelemtől sem visszariadó ellenállás bontakozott ki. A Harcoló Szolidaritás története a kitartásról, a bátorságról és a romantikus függetlenségi eszméről is szólt.
Egyszerre szertelen és komoly. Boros Misi elsöprő energiával billegteti a fekete-fehér billentyűket a zongorán. Gondolkodása nyílt, egyenes és tiszta. Nincs oka arra, hogy más legyen. Remélhetően soha nem is lesz.
Témák a Magazinból
Harminc lett Maradhat?
Mikula Tamás az idén sem kapott tüzelőt (17., 20. oldal)
Tudjuk, mégsem hisszük
Hahner Péter történész a történelmi tévhitekről, egy újabb háború esélyeiről és a félreértett vadnyugatról (18–19. oldal)
Csúszópénz és baleset
Nemcsak a politikusok hágják át a szabályokat a korrupt országokban, hanem a sofőrök is (21. oldal)
Menyasszonyi ruha Ausztráliából
A vajdasági magyarok és az ötvenhatos menekültek között szerelmek és életre szóló barátságok szövődtek (22–23. oldal)
Az integráció csak mítosz
A hollandiai választások elé – Nyerhet-e a Szabadságpárt, és ha igen, miért nem? (24. oldal)
Sodorva
Akik Csernobil réme miatt menekültek el Fukusima elől (25. oldal)
Az ellenállás eufóriája
Az Orbán-életrajzzal ismertté vált lengyel szerző, Igor Janke könyve a Harcoló Szolidaritás nem mindennapi történetét mutatja be (26–27. oldal)
Pedofilra bízná lányát a nőgyűlölő provokátor
Janusz Korwin-Mikke lengyel EP-képviselő: durvábbat is tud (27. oldal)
Emelkedések
Mecseki látogatás Boros Misinél (28. oldal)
„Jól tetted, hogy kihúztad”
Az olvasónaplót író Kukorelly Endre számára az irodalom olyan, mint másnak a drog (29. oldal)
Tökéletes dolgok sorozat
A rántott hús (32. oldal)
Pápay György az aktuális színházi botrány tanulságairól. Molnár Róbert a kereszténység és a kormányzás kapcsolatáról. Gazda Albert egy fűszeres borról. Plusz Hegyi Zoltán, Lukács Csaba, Szörényi László, Szenczi Tóth Károly és Győrffy Ákos tárcái.
###HIRDETES2###
