„Tömörkény műveit olvasva tisztán látható, hogy mi végre is van az irodalom a világban. Azért van, hogy élni segítsen, hogy az általa felmutatott drámai erejű és sűrűségű képekben ismerjük fel végre, hogy mi az, ami valóban fontos ezen a világon, és mi az, ami elenyészik az időben. Tömörkény semmi különöset nem tesz novelláiban, csak kérlelhetetlen szelídséggel odavezet minket az életünket alakító erők forrásához, hogy nézzük meg jól, milyen anyagból vagyunk gyúrva, milyen esendőek és fenségesek vagyunk egyszerre.” (Győrffy Ákos)
Ez csak néhány erős mondat a sok közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Hetilap a napilapban. Kritikus, korszerű, konzervatív. Keresse az újságosoknál!
A Miamiban megrendezett zsidó filmfesztivál és a Berlinale díjai után a hazai Titanic nemzetközi filmfesztivál közönségdíját is elnyerte az 1945, Török Ferenc új filmje, amelynek a Szántó T. Gábor elbeszélésén alapuló forgatókönyvét az író és a rendező közösen jegyzi. A filmet e héttől játsszák, Szántó T. Gábornak pedig, aki egyben a Szombat folyóirat főszerkesztője, a budapesti nemzetközi könyvfesztiválra jelent meg 1945 és más történetek című új kötete, benne a film alapjául szolgáló elbeszéléssel.
Bukta Imre nem tesz mást, mint sétál egy faluban, megfigyel és ábrázol. Így írja le a mezőszemerei képzőművész módszerét friss, Apám romantikája című kiállítása kapcsán a Godot Galéria. A tárlaton többek között feketéllő abroncsokat, lefoglalt kukorica alatt, számítógép előtt gubbasztó jegyzőt és pihenő teheneket láthatunk. A szentendrei Művészetmalomban megtekinthető, feLugossy Lászlóval és Szirtes Jánossal közös, Levitáció című expóján pedig lebegő és kiegyenesített fákat, beázó padlást és megrázó falusi nyugdíjas-búcsúztatót. Felkerekedtünk hát, és elmentünk Mezőszemerére, ahol nem tettünk mást, mint sétáltunk egyet a faluban. Idegenvezetőnk természetesen Bukta Imre volt.
Németországban már huszonöt éve rendszeresen elvesznek minden játékot az óvodásoktól. Nem büntetésből – vagy legalábbis a teoretikusok szándékai szerint nem abból –, hanem fennkölt pedagógiai célzattal. Az elmélet szerint a túl egyértelmű játékok idővel addiktív viselkedéshez, akár drogfüggőséghez is vezethetnek. De bizonyítja-e ezt bármi is?
