„Ha csak amelyekről biztosan tudjuk, hogy ő vette meg, már az elképesztő: a világ ma legdrágább festménye, Paul Gauguin Mikor házasodsz meg? című vászna 2015-ben háromszázmillió dollárért került Rudolf Staechelin svájci műgyűjtő, a Sotheby’s volt igazgatója tulajdonából ’a katari múzeumok’ birtokába; náluk van a 250 millió dolláros Cézanne-kép, az egyik Kártyázók vagy egy másik, egy tájkép százmillióért; vagy Picasso Gyermek galambbal című alkotása, ez körülbelül ötvenmillió fontos magánvásárlás volt Nagy-Britanniában. És ez tényleg csak a jéghegy csúcsa. Ha egyszer megnyílik a katari múzeum – időpontja jó ideje csúszik, úgy tűnik, ott sincs azért olajból a kerítés –, azért nagy meglepetések érhetik majd a látogatót.” (Martos Gábor)
Ez csak néhány a sok érdekes mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Hetilap a napilapban – kritikus, korszerű, konzervatív. Keresse szombatonként!
Madárijesztő-tanfolyamot hirdetnek Szeged környéki cégeknél. Hogy mit? Hát madárijesztő-tanfolyamot. És aki azt gondolná, ez maga a megtestesült álommunka, nagyot téved. A minimálbér környéki fizetésért keményen meg kell dolgoznia annak, aki a világ talán legfurcsább idénymunkájára adja a fejét.
Hosszú évek óta kis túlzással együtt lélegzik a magyar és a nemzetközi műkincspiaccal, követi az árveréseket és a leütéseket. Néhány éve Műkereskedelem – Egy cápa ára című könyvében összegezte ezzel kapcsolatos tapasztalatait, és válaszokat keresett a sokakat izgató kérdésre, miért is kerülnek bizonyos műtárgyak annyiba, amennyibe. A MúzeumCafé nemrég leköszönő szerkesztőjével erről, valamint a jövő múzeumi térképéről, a Városliget-projektről is beszélgettünk többek között, s szóba került egy fura velencei fafaragvány, amely Martos Gábor szerint a világ legtökéletesebb tárgya.
Alig záratta le a nigeri kormány egy korábbi aranylelőhely területét, a lakosság újabb homokdűnére vetette rá magát. Ezrek kutakodnak. Ez a nyomorban tengődő nigeriek egyetlen reménysége, hogy valaha tisztességes életet éljenek.
